Xizhou a dali kultúra bölcsője. Laoshe kínai író így ír róla: „Xizhou városa egy csoda. Nem gondoltam volna, hogy a belső országrészben, a határvidéken ilyen megkapó városka létezik. Látványa akár Cambridge-é, ahol az utcák mellett folyik a patak, az emberek a házuk kapuján kilépve moshatják a zöldséget és a ruhát, a koszt pedig elviszi a víz. Az utcák rendezettek, sok a bolt, de könyvtár is van, amely előtt márványkapu áll aranyozott díszítéssel. Van rendőrség. Vannak palotákhoz hasonlatos nagy házak, melyek különféle színekben pompáznak, de számos hatalmas, csodálatos templom is magasodik itt. A várostól nem kell egy kilométert sem megtenni az Erhai-tóig, a másik irányba pedig 5-6 kilométer után már a hegyek közt találjuk magunkat. A város a hegyek és a tó között terül el, olyan, mint tündérország."
Xizhou-ban bai nemzetiségűek laknak, itt találhatók a legépebben fennmaradt, a bai-os stílusú, jellegzetes épületek. Falaik fehérre és szürkére vannak meszelve, néhol hegy- és folyófestmények is feltűnnek rajtuk. A házakban egészen egyedi formát alkotva ötvöződnek a nyugati és a dél-kínai építészeti vonások.
Régi bai-házak, keskeny, kis utcák, hagyományos teaboltok, fodrászatok, papírboltok, büfék, szabóüzletek és a vidám xizhou-iak. A régi házakban az emberek és a sok üzlet mintha fittyet hánynának az idő múlására.