A kantoni konyha, azaz a Yue, Kína nyolc nagy konyhájának egyike, eredete több mint 2000 évvel ezelőttre nyúlik vissza, egészen a Han-dinasztia koráig.

A szakácsművészetnek ez a válfaja Guangdong és Fujian tartományokban honos, ahol szubtrópusi az éghajlat: május és szeptember között gyakoriak a heves esőzések, a tengerpart mentén pedig nem ritka jelenség a tájfun sem.

A Gyöngy-folyó deltája és Fujian partvidéki alföldjei bő termésű mezőgazdasági területek. Rizsaratás errefelé kétszer van évente, az itt lakók naponta kétszer is fogyasztanak rizst. Megterem itt az édesburgonya, a kukorica, a tarógyökér és a búza is, de nincs hiány sertésből, baromfiból és halakból sem errefelé. Bőséggel teremnek a zöldségfélék, főleg a levesbe valók, de gazdag a termés a gyümölcsökből is, így például narancsból, banánból, őszibarackból, ananászból és lédús licsiből.

Fujian híres továbbá kitűnő minőségű teájáról, a part mentén pedig a tenger gyümölcseit halásszák a helyiek: tengeri halat, rákot, kagylót, homárt, garnélát és fősűkagylót. Szinte törvényszerűen az alapanyagok bősége tette a kantonit a legsokoldalúbb, legváltozatosabb kínai konyhává.

A kantoni étel nem túlfűszerezett. A különféle ízek harmonikus elegyítésével igyekeznek az alapanyagokból a legjobbat kihozni. Ez sokszor azzal jár, hogy csak friss élelmiszereket használnak fel, és ha ilyenek nincsenek kéznél, pótlásukról kell gondoskodni, de ilyenkor az eredmény nem közelíti meg az eredetit.

Bár a kantoni szakácsok kiválóan értenek az összes kínai sütési, főzési eljáráshoz, az úgynevezett dobva-rázva sütésben a legjobbak. Kantoni specialitás például a melegen tálalt dimsum, mely mindenféle vegyes finomságokkal, így például sertés- vagy halhússal, tenger gyümölcseivel, bambuszrüggyel vagy gombával töltött, gőzölt, hirtelen kisütött vagy bő olajban sütött tésztagombóc.

Természetesen az összes tájjellegű konyha ismeri a dimsumot, de változatosság tekintetében egyik sem kelhet versenyre a kantonival. Mivel azonban a dimsum elkészítése idő- és munkaigényes folyamat, ráadásul különleges hozzáértés kell hozzá, inkább csak éttermekben élvezik az emberek a nem mindennapi csemegét.