1949. október elsején Mao Zedong akkori kínai vezető a pekingi Tienanmen téren a néptömegek előtt kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot.

Az új állam nagyban különbözött a régi kínai társadalmi rendszertől. Ebben minden jog a dolgozó népé, nincs kizsákmányolás és a polgárok közösen gazdagodnak. Az új Kína létrehozása utáni ötödik évben megszületett a kínai alkotmány. Az alkotmány kiadása előtt kiadták az alkotmánytervezetet a néptömegeknek véleményezésre, s három hónap során 1 millió 380 ezer vélemény érkezett vissza, amik alapján módosították és érvényesítették. Mindez nagy hatással volt a kínai jogállamiság kiépítésére. Li Buyun ismert kínai jogász tudósítónknak nyilatkozott az alkotmány által rögzített két elvről:

„Az 1954-ben született kínai Alkotmánynak két alapelve van: a független igazságszolgáltatás és a demokratikus törvényhozás."

Az első alkotmány kiadásával együtt Kínában még megszületett a népi gyűlési szervezésével kapcsolatos törvény és a népi bíróságok szervezésére vonatkozó törvény, amik alapul szolgáltak az állami politikai, jogi és igazságügyi szervek működésének. Megindult indult a kínai jogállamiság kiépítésének első időszaka és fejlődésnek indult. Ebben az időszakban a húszéves Li Buyun az egyik neves kínai felsőoktatási intézménybe, a Peking Egyetem jogi karára járt.

A nem sokra rá elindult tíz éven át tartó kulturális forradalom azonban súlyosan akadályozta a kínai jogállamiság további kiépítését. Ezzel kapcsolatban Li Buyun kijelentette:

„Átéltük a kulturális forradalmat, a KKP és a nép visszagondolva meg kell, hogy állapítsa, hogy törvények nélkül nem működhet a társadalom. A jogállamiság társadalmi szükséglet."

1978 a kínai történelem felejthetetlen éve, ebben az évben Kínában megkezdték a reform és nyitás politikájának bevezetését. Kína bejelentette a világnak: fejlesztik a társadalmi demokráciát, építik a szocialista jogállamot. Érvénybe léptették a büntető törvénykönyvet és a büntető eljárási törvényt, s ezzel a kínai jogállamiság ismét megerősödött.

Mára alapvetően kialakult a kínai adottságoknak megfelelő társadalmi törvényi rendszer.

A kínai alkotmány szerint a törvény előtt mindenki egyenlő; a törvény szerint kell kormányozni; az ország tiszteletben tartja és védi az emberi jogokat; nem sérülhet az állampolgárok vagyona. Li Buyun neves kínai jogász tudósítónk előtt kijelentette:

„Szakmai múltamból két témakört érdemes megemlíteni: mindig síkraszálltam a törvények szerinti kormányzás és az emberi jogi ügyek megoldása mellett álltam ki. Most mindkettő benne van az alkotmányban."

Kínában ma 231 hatályos törvény van. Az ország gazdasági, politikai, kulturális és társadalmi életében, minden területen érvényes törvények szabályozzák a működést. Így például nagy haladást történt a kínai jogászképzésben; Kínában több mint hatszáz olyan egyetem van, ahol jogi képzés folyik. Sokat fejlődött a kínai törvénykutatás, a piacon rengeteg kínai és külföldi szakmai könyv található. Ezzel egy időben a Kínában biztosított a törvényhozás tudományossága és demokratikus rendszere. Már hagyománnyá vált, hogy a törvénytervezetek kiadásakor véleményt kérnek a néptömegektől. A kínai polgárok egyre jobban érzik, hogy fokozatosan emelkedik a kormány adminisztrációs és igazságszolgáltatási színvonala; a törvény egyre jobban ellenőrzi a hatalmat. Ezzel kapcsolatban Li Buyun tudósítónknak kijelentette:

„Örömteli tény, hogy az emberek és a tisztviselők ismerik és alkalmazzák a két fogalmat, vagyis a jogállamiságot és az emberi jogokat, melyek meghatározzák gondolkodásukat."

Li Buyun szerint az új Kína kikiáltása utáni 60 év után megbízható törvények biztosítják a kínai emberi jogokat, s Kína nemcsak tiszteletben tartja az emberi jogokat, és előmozdítja az emberi jogi ügyek átfogó fejlődését, hanem törvényei által szigorúan szabályozza és biztosítja is azokat. Több mint 250 emberi jogokkal foglalkozó törvény és jóváhagyott nemzetközi szerződés van Kínában, s például külön törvények vannak, amelyek biztosítják a nők, az idősek, a gyerekek és kisnemzetiségek jogait.

Mint a kínai jogállamiság kiépítésének egyik résztvevője és szemtanúja, Li Buyun jól emlékszik a nem túlságosan zökkenőmentes törvénykezési időszakra is. A hatvan év során Kína először megszilárdította az új kormányt, utána megerősítette az államjogot, majd megteremtette a törvényi feltételeket a reform és nyitás politikájának végrehajtásához, és létrehozta a piacgazdaságot, miközben védelmezi az állami jogokat és érdekeket, valamint az állampolgári jogokat. Erről Wen Jiabao kínai miniszterelnök kijelentette:

„Nincs ellentét a szocializmus, a demokrácia és jogállamiság között. A demokrácia, a jogállamiság, szabadság, emberi jogok és az egyenlőség nem kapitalista sajátosság, hanem az emberiség közös értékei, a világ közös eredményei."

Sok kínai jogász szerint a kínai jogállamiság kiépítésében vannak kínai sajátosságok, de nem elszigetelt, s a kínai reform és nyitás politikájának elmélyülésével egyre jobban kapcsolódik a világhoz.