A Kínai Népköztársaság olyan munkás-parasztszövetségen nyugvó szocialista ország, ahol népi demokratikus diktatúra érvényesül. A szocialista rendszer a Kínai Népköztársaság alaprendszere.

Alkotmány

Az alkotmány egy ország alaptörvénye. Ez általában kimondja egy ország társadalmi berendezkedését, az államrend alapelveit, az államszervek szervezeti és cselekvési alapelveit, az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit. Olyan ország is van, amelynek alkotmánya előírja a nemzeti zászló kinézetét, az állam címerének formáját és a fővárost, az uralkodó osztály egyéb fontos rendszereit, amelyek az állami élet minden területét érintik. Az alkotmány a legnagyobb joghatállyal rendelkezik, a többi törvény megalkotásának alapja. Egyetlen törvény és jogszabály sem ütközhet az alkotmányban foglaltakkal.

A Kínai Népköztársaság megalakulása előtt megalkották a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület közös programját, amely a kínai nép demokratikus egységfrontjának programja, egyben az ország ideiglenes alkotmányának szerepét is játszotta. Ezt a közös programot 1949. szeptember 29-én fogadták el a Tanácskozó Testület első ülésszakának teljes ülésén. Mielőtt 1954-ben megalkották a Kínai Népköztársaság első alkotmányát, a program valójában az ideiglenes alkotmány funkcióját töltötte be.

Miután 1949. október elsején kikiáltották a Kínai Népköztársaságot, 1954-ben, 1975-ben, 1978-ban és 1982-ben egymás után a Kínai Népköztársaság négy alkotmányt dolgozott ki.

A negyedik, azaz a jelenlegi alkotmányt 1982. december 4-én fogadták el az ötödik országos népi gyűlés, azaz a parlament 5. ülésszakán. Ez az alkotmány megőrizte és továbbfejlesztette az 1954. évi alkotmány alapelveit, összefoglalta a kínai szocializmus építésében szerzett tapasztalatokat, tanulva a külföldi országok tapasztalataiból. Ez olyan alaptörvény, amely megfelel a kínai szocialista modernizálódás követelményeinek. Egyértelműen előírja a Kínai Népköztársaság politikai és gazdasági rendszerét, az állampolgárok jogait és kötelezettségeit, az állam szerveinek szervezeti felépítését és hatáskörét, az ország jövőbeni alapvető feladatait. Kimondja Kína alapvető rendszerét és feladatait, meghatározta a négy alapvető elvet, illetve a reform és nyitás alapvető irányelveit. Arról rendelkezik, hogy a soknemzetiségű kínai népnek és minden szervezetnek az alkotmány a cselekvési normája, bármilyen szervezet és egyén nem élvezhet előjogot az alkotmány vonatkozásában.

Ez az alkotmány öt részből áll, azaz az előszóból, az általános programból, az államapparátus meghatározásából, az állampolgárok alapvető jogainak és kötelezettségeinek felsorolásából, a nemzeti zászlóról, az állam címeréről és a fővárosról szóló részekből, vagyis 138 cikkelyből tevődik össze. Eddig négyszer módosították, ezért egyre jobban kiteljesedett.

A népi gyűlési rendszer

A népi gyűlési rendszer Kína alapvető politikai rendszere, a népi demokratikus diktatúrára épülő államhatalmi szervezeti forma, politikai rend. Az országos népi gyűlés az alkotmány által meghatározott legfelsőbb államhatalmi szerv, eltérve a nyugati parlamenti rendszertől, amelyben a három hatalomi ág független egymástól. A 18. évét betöltött kínai állampolgárok mind választásra jogosultak és a gyűlés képviselőjévé válaszhatók meg. Kínában a községi és a járási szintű gyűlési képviselőket közvetlenül választják meg, az ezeknél felsőbb szintű népi gyűlési képviselőket pedig közvetetten. Az Országos Népi Gyűlés a tartományokban, a tartományi jogú városokban, az autonóm területeken és a hadseregben megválasztott képviselőkből áll. A különböző szintű népi gyűlések mandátuma (megbízatása) öt évre szól, évente egyszer üléseznek.

Az éves ülésszakon meghallhatják a kormány munkájáról szóló beszámolót és más fontos jelentéseket. A gyűlés tagjai, azaz a parlamenti képviselők megvizsgálják a beszámolót, illetve a jelentéseket, s határozatokat hoznak róluk. A két ülésszak között a különböző szintű népi gyűlések állandó intézménye, azaz állandó bizottsága végrehajtja a gyűlés által meghatározott feladatokat. Az országos népi gyűlés állandó bizottságának határkörébe tartozik például az alkotmány értelmezése, az alkotmányban foglaltak végrehajtásának ellenőrzése, az országos népi gyűlés által kidolgozott törvényeken kívüli más törvények megalkotása, illetve módosítása és az, hogy felelősséggel tartozik és beszámolót tart munkájáról az országos népi gyűlésnek stb.

A kínai országos népi gyűlés alapjogköre: a törvényhozás, az ellenőrzési jog, a döntéshozatali jog a fontos ügyekről, a személyi kinevezések stb. A meghatározott időszakokra szóló gazdaság- és társadalomfejlesztési tervek kidolgozása a kínai társadalomfejlődés előmozdításának egyik fontos lépése. De ezek a tervek az országos népi gyűlés jóváhagyásával válhatnak jogerejűvé. Az ország főbb vezetőit, így az államelnököt, az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának elnökét mind a gyűlés választja meg. A miniszterelnököt és a minisztereket is a gyűlés nevezi ki. A gyűlés meghatározott eljárásokkal visszahívhatja állandó bizottságának elnökét, az államelnököt, a miniszterelnököt stb.

A többpárti együttműködési és politikai tanácskozási rendszer

A Kínai Kommunista Párt által vezetett többpárti együttműködési és politikai tanácskozási rendszer Kína egy másik alapvető politikai rendszere.

Kína egy olyan ország, ahol több párt működik. A kormányzó Kínai Kommunista Párt mellett még nyolc demokratikus párt is van, amelyek a Kínai Népköztársaság megalakulása előtt jöttek létre. Politikailag támogatják a Kommunista Párt vezetését. Ez történelmi választásuk a Kommunista Párttal történt hosszú együttműködésük és küzdelmeik során. A Kínai Kommunista Pártnak és a demokratikus pártoknak mind az alkotmány az alapvető cselekvési normája. A demokratikus pártok szervezetileg függetlenek, a törvények keretében élvezik politikai szabadságukat, szervezeti függetlenségüket és jogi egyenlőségüket. A kommunista és a demokratikus pártok együttműködési alapvető irányelve: a "hosszú távú egymás mellett élés, a kölcsönös ellenőrzés, a teljes tiszteletadás egymásnak és a jóban-rosszban osztozás".

A kínai demokratikus pártok se a kormányon kívüli pártok, se ellenzéki pártok sem, hanem a kormányzáshoz csatlakozó pártok. Ez különösen a következőkben nyilvánul meg: tanácskoznak az ország fontos politikájának és irányelveinek kidolgozásáról, az állami vezetők személyéről, csatlakoznak az államigazgatáshoz, részt vesznek az ország fontos irányelveiben, politikájában, törvényeiben és jogszabályaiban foglaltak végrehajtásában.

A Kínai Kommunista Párt mindig először széles körben kikéri a demokratikus pártok és a pártonkívüliek véleményét, észrevételét és javaslatait az életbevágóan fontos intézkedésekről és kérdésekről, utána hoz döntéseket. A demokratikus pártok tagjai és a pártonkívüliek mindig meghatározott számú helyet foglalnak el az államhatalmi szerv, azaz az Országos Népi Gyűlés és Állandó Bizottságában, valamint szakbizottságaiban. A helyi népi gyűlésekben ugyanilyen elv érvényesül. Ez a gyakorlat azt szolgálja, hogy még jobb szerepet játsszanak a hatalomgyakorlásban, a javaslatok előterjesztésében és az ellenőrzésben. A demokratikus pártok és a pártonkívüliek a különböző szintű népi politikai tanácskozó testületekben is fontos szerepet töltenek be, mégpedig képviselőket is ajánlanak a kormányszervekbe és az igazságszolgáltatási szervekbe, hogy vezető beosztásban dolgozzanak bennük.

A többpárti együttműködés és a politikai tanácskozás gyakorlata a következő: először, a népi politikai tanácskozó testület olyan szervezet, amelyben a politikai pártok, a tömegszervezetek és a társadalmi élet képviselői tanácskoznak a hatalomgyakorlásról és más állami ügyekről. Másodszor, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága és helyi bizottságai tanácskozásokat szoktak tartani a demokratikus pártok és a pártonkívüliek részvételével, tájékoztatást adnak nekik a fontos ügyekről, vitatkoznak velük a fontos irányelvekről, politikáról, az állami és a helyi kormányvezető-jelöltek személyéről, a parlamenti képviselőjelöltek és a politikai tanácskozó testületek tagjelöltjeinek személyéről, kikérve véleményüket. Harmadszor, a demokratikus pártok parlamenti tagjai kiveszik részüket a hatalomgyakorlásból, és ellenőrzési szerepet játszanak. Negyedszer, a demokratikus pártok tagjait ajánlják a kormányba és a minisztériumokba, valamint a különböző szintű helyi kormányszervekbe, hogy vezető beosztásban dolgozzanak. Ötödször, a demokratikus pártok rátermett tagjai tisztséget töltenek be az igazságszolgáltatási szervekben is.