Lin Li még gyerek volt 1949. október 1-jén, amikor Mao elnök a Tienanmen téren bejelentette a Kínai Népköztársaság megalakulását, és felvonták a kínai nemzeti zászlót. Édesanyja, a hadsereg újságírója két évvel korábban szülte meg őt a harctéren.

„Egy templomban születtem, ami a hadsereg ideiglenes kórháza volt. Megszületésem után összedőlt a templom, de szerencsére nem haltam meg."

Li Mingcai, aki akkor 11 éves volt, a Tienanmen térről hatvan kilométerre fekvő Huairou kerület Yanxi településén élt. Ott is tisztán hallotta a díszágyúk hangját a városból. A ma már 71 éves Li Mingcai jól emlékszik a látványra, amikor a Kínai Népi Felszabaduló Hadsereg bevonult Pekingbe.

„Megalakult a Kínai Népköztársaság! Meleg, örömteli hangulat járta be a várost, a Kínai Népköztársaság megalakulásának alkalmából katonai díszszemlét rendeztek Pekingben."

Akkor még egyikőjük sem sejtette, hogy az új Kína megalakulása új fejezetet jelent a nehézségek miatt szenvedő Kína és népének történetében. Úgy történt, ahogy azt Mao Cet-tung is mondta: ezzel talpra állt a kínai nép.

Az új Kína megalakulása előtt a parasztembereknek egyáltalán nem volt földjük, a földesurak termőföldjét vették bérbe, ezen termeltek, ebből éltek. Bevételük nagy részét azonban a földesuraknak kellett, hogy adják. Li Mingcai is egy ilyen családba született bele.

„Akkori életünket éhezés és keserűség jellemezte. Apám a földesúr földjét művelte, az általa keresett pénzen élelmiszert vettünk. Lakásunk nem volt, egymáson aludtunk egy szalmabálákból épített házban."

Az új Kína megalakulását követően Li Mingcai családja számára felcsillant a reménysugár. 1950-től 1953 tavaszáig a történelem legnagyobb földreformját hajtották végre Kínában. Több mint 300 millió kínai paraszt térítésmentesen juthatott összesen több mint 46 millió hektárnyi földhöz és a termelőeszközökhöz.

Li Mingcai jól emlékszik arra, hogy családja 0,3 hektárnyi földet és bivalyt kapott.

„Az állatok kiosztásának napján én mentem a családomnak járó bivalyért. Jól emlékszem, hogy a marha nagyon nagy, erős és sötét színű volt. Rendkívül hasznosnak bizonyult a földművelésben."

1954-ben, amikor Li Mingcai boldogan átvette a földet, a Pekingben élő Lin Li iskoláskorú lett, azonban az állami hivatalnál dolgozó szülei elfoglaltságuk miatt erről megfeledkeztek.

„Édesanyám és édesapám annyira elfoglaltak voltak, hogy teljesen elfelejtkeztek arról, hogy nekem iskolába kell járnom, így maradtam az óvodában. Csak később kerültem a velem egykorúak közé."

Felnőttként értette meg, hogy pont akkoriban érkezett kulcsfontosságú szakaszához a kínai nemzetgazdaság és a társadalom fejlesztéséről szóló ötéves terv. Kína 1953-ban kezdte meg az első ötéves terv végrehajtását, amellyel az ország az iparosítás szakaszába lépett.

Lin Li édesanyja akkor a kínai Vasútügyi Minisztériumnál dolgozott.

Bár akkoriban Kína különböző nehézségekkel kellett, hogy szembenézzen, a hatalmas lendületnek és elszántságnak meglett az eredménye az iparosításban és az országépítésében, melyre már a világ is odafigyelt.

Az új Kína megalakulásának kezdetén az ország híján volt olyan tapasztalatoknak, amelyek az ország fejlesztését segítethették volna. Szenvedélyes, lelkes emberek túl gyorsan akarták felszámolni a szegénységet, ami túlméretezett gazdaságfejlesztési tervet eredményezett, súlyos gondokat okozva az országnak.

1958-ban Li Mingcai ipari tanuló lett a Pekingi II. Sz. Szerszámgépgyárban. Több mint egy évig dolgozott a városi gyárban. Itt jól érezte magát. Utána megint visszatért a falujába, ahol akadtak olyanok, akik szorgos munkájuk eredményeként meggazdagodtak, de voltak olyanok is, akik ilyen-olyan okból kifolyólag elszegényedtek.

A falusi társadalmi rétegek közötti különbség kiéleződésének megelőzése és a városi gabonaellátás biztosítása végett először mezőgazdasági szövetkezeteket hoztak létre, majd bevezették a népi kommunák rendszerét a falvakban. Ennek keretében kollektív tulajdonba helyezték a parasztoknak korábban kiosztott földeket. Ezzel megfosztották a parasztokat földjük önálló művelésétől és az önálló gazdálkodástól, valamint a bevétel elosztása is megszűnt. Ezenkívül országszerte bevezették az egységes felvásárlási és egységes értékesítési rendszert. Ennek nyomán a parasztok nem voltak jogosultak mezőgazdasági termékeik szabad eladására. Az irányítás túlzottan koncentrált maradt, a termelési profil beszűkült. A bevétel elosztásban az abszolút egyenlőség rendszere érvényesült. A parasztság innentől nem volt érdekelt a termelés hatékonyságának javításában, romlott az aktivitásuk a termelőmunkát tekintve.

„Annak idején a földek mind kollektív tulajdonban voltak. A parasztok mindnyájan együtt dolgoztak a mezőn. A terméshozam igen kicsi volt. Egy szántóföldön, ami egy mu nagyságú volt, alig 100-200 jin gabonát lehetett betakarítani. Egy mu szójababvetés alig 100 jin termést hozott" - mondta Li Mingcai.

Némi kiegészítés az imént elmondottakhoz. A mu hagyományos kínai mértékegység. Egy mu egy hektár tizenötödét jelenti. A jin (magyar átírással: csin) klasszikus kínai súlyegység, amely fél kilogrammnak felel meg.

1959-től három éven át egymást érték a természeti katasztrófák Kínában. Ez még súlyosabbá tette az amúgy is gondot jelentő élelmiszerhiányt.

1963-ban Kínában kampány bontakozott ki, melynek középpontjában Lei Feng állt, aki egy önfeláldozó, odaadó sorkatona volt. Ő szolgált példaképül az emberek számára, tetteiből igyekeztek lelkierőt meríteni. Annak idején Lei Feng olyan fiatalok példaképe lett, mint Lin Li.

1966-ban Kínában kezdetét vette a kulturális forradalom. Ennek során szenvedélyes személyi kultusz és súlyos politikai vihar söpört végig az országon. Ennek nyomán az emberek nagy részének megváltozott sorsa. A felsőfokú oktatási intézményekben ekkor megszűnt az új hallgatók felvétele. Lin Li idegen nyelv tanulására készült; azt remélte, hogy egyszer diplomát szerezhet. Ám minden reménye elszállt, amikor megszüntették a hallgatók felvételét.

1968-tól Mao elnök utasítására mintegy 20 millió városi iskolázott fiatal szüleiket hátrahagyva vidékre utazott. Ez a kampány rossz hatással volt a kínaiak egy generációjára.

Lin Lit a délnyugat-kínai Jünnan tartományban egy katonai termelőbázisban, valójában egy állami gazdaságban helyezték el. Lin Li itt érezte igazán, hogy mennyire nehéz is a földműveléssel járó életmód

„6-8 éves régi rizst ettünk. Az íze már nem volt az igazi" - emlékezett vissza.

A kemény munka és a nehéz élet sem vette el Lin Li önbizalmát, és továbbra is nagy karrierről álmodott. Mindig próbált saját és kollégáinak életkörülményein javítani.

Erőfeszítéseinek végül meglett az eredménye. De egyszer Pekingben élő szüleit meglátogatva szóvá tette a katonai termelőbázis helyzetével kapcsolatos problémákat. Emiatt bírálat és kritika érte Lin Lit több későbbi politikai kampányban. Ez rossz hatással volt munkájára és életére.

„Korábban a magabiztos, önbizalommal teli fiatalok azt hitték, hogy sikerre vihetik az általuk megálmodott célkitűzést. De vidéken láttuk, hogy milyen nehéz az embereknek, mennyi veszteség éri őket" - mutatott rá Lin Li.

1976-ban Lin Li élete nehéz szakaszához érkezett. Ebben az esztendőben egymás hunyt el Mao Ce-tung, Csou En-laj és Csu Te, a Kínai Népköztársaság megalapítói. Ez év július 28-án pusztító erejű földrengés rázta meg Tangshan várost és környékét. A katasztrófának mintegy 400 ezer halálos áldozata és sérültje volt.

1976 októberében befejezettnek nyilvánították a 10 éven át tartó kulturális forradalmat. Ez történelmi fordulópont volt, és Lin Li sorsa is megváltozott. 1977-ben helyreállt a 11 éve szünetelő egyetemi felvételi vizsgarendszer. Ebben az évben télen szerte az országban mintegy 5 millió 700 ezren felvételiztek. Lin Li és férje is.

„A 40 napos szorgalmas felkészülés nem volt hiába, mindketten a 60 legjobb közé kerültünk. Nekem sikerült bejutnom a Peking Egyetemre" - emlékezett vissza Lin Li.

1978 végén Pekingben megtartották a párt 11. Központi Bizottságnak 3. teljes ülését, amelyen határozatot hoztak arról, hogy a munka súlyát a gazdaságfejlesztésre helyezik.

1978 nyarán a közép-kínai Anhui tartomány Fengyang körzetében súlyos aszály pusztított. Xiaogang faluban a nyári betakarítás után egy parasztra alig 4 kilogramm búza jutott. Ennek a falunak a vezetői a kollektív tulajdonú földeket újra szétosztották a parasztok között, akik innentől önállóan gazdálkodhattak. Ez a gyakorlat később odáig fejlődött, hogy Teng Hsziao-ping és más vezetők utasítására az ország falvaiban bevezették a családi felelősségi rendszert. Ennek keretében a parasztok önállóan művelhették földjüket, gazdálkodhattak és önállóan dönthettek bevételük elosztásáról. Ez már a 30 éves kínai reform és nyitás kezdete volt.

Pekingi egyetemi tanulmányának elvégzése után 1982-ben Lin Li a kínai Közlekedési Minisztérium alá tartozó Tengeri Szállítási Fővállalathoz került, ahol a kötbérek és a tengeri biztosítás ügyével foglalkozott.

1984 februárjában dél-kínai szemleútja során Teng Hszhiao-ping megerősítette a megnyitott városok eredményeit. A hivatalnokok és az értelmiségiek közül egyre többen akadtak olyanok, akik vállalkozásokat hoztak létre minden területre kiterjedően. 1986-ban Lin Li is eltörte az úgynevezett „vas rizscsészét", tehát munkahelyét elhagyva Japánba repült, hogy tanuljon. Itt saját szemével láthatta Japán ugrásszerű fejlődését.

A japán továbbképzésről hazatérve 1990-ban nem kínai állami vállalatnál vagy intézménynél, hanem egy Kínában megtelepedett külföldi cégnél keresett állást. Két év múlva saját céget alapított, és személyesen tapasztalhatta meg a befektetési körülmények javulását.

1992-ben dél-kínai szemleútja során az akkor már 88 éves Teng Hsziao-ping a következőket állapította meg.

„Bármilyen út zsákutcába vezet Kínában, ha nem ragaszkodunk a szocializmushoz, ha nem folytatjuk a reformot és a nyitást, ha nem fejlesztjük a gazdaságot, ha nem javítunk az emberek életkörülményein. Ne rendüljünk meg hitünkben! Folytassuk a fejlesztést! Emeljük tovább az emberek életszínvonalát. Csak így nyerhetjük el a nép bizalmát és támogatását."

Teng Hsziao-ping dél-kínai utazásának második évében Li Mingcai falujában a falusi idegenforgalom is elindult.

Li Mingcai lánya, Shang Shuzhi panziót létesített. Jelenleg évente több mint 5000 vendég érkezik hozzá. Tiszta éves jövedelme elérheti a 100 ezer jüant.

Az utóbbi években a kormány falun is bevezette az egészségügyi biztosítási rendszert. Li Mingcai is élvezője az orvosi ellátás rendszerének.

Lin Li nyugdíjba vonult és nyugalmas életet él.

Ahogy Lin Li és Li Mincai, úgy az egész kínai nép sorsa is elválaszthatatlan az országétól. Kína fejlődésével egy még nagyobb, még szebb világ vár a kínaiakra.