1420-ban kezdték meg az Ég temploma építését. Az 1368 és 1911 között fennállt Ming- és Qing-dinasztiák ideje alatt a császárok nagyszabású szertartásokon imádkoztak az Ég templomában a bő aratásért.

Az Ég temploma a Tiltott Várostól délre fekszik, területe négyszer akkora, mint ez utóbbié. Az Ég temploma déli részének fala négyzet, északi részének fala pedig félkör alakú. Ez összhangban van az ősi kínaiaknak azzal a felfogásával, miszerint az Ég kör alakú, a Föld pedig négyzet alakú.

Az Ég temploma belső és külső részből áll, fő építményei a belső rész tengelyének két oldalán koncentrálódnak. Délen a kör alakú Oltárdomb, a kör alakú Huangqiong-pavilon és a Qinian-pavilon áll. Az Oltárdomb háromszintes kőtalapzaton emelkedik, minden szintjét fehérmárvány-korláttal látták el. Az Oltárdomb az égistennek bő aratásért történő császári imádkozás fő helyszíne volt.

Minden évben a kínai hagyományos időszámítás szerinti tél beköszöntének első napján, azaz december 21-én, 22-én vagy 23-án kora reggel a császárok személyesen tartották a szertartásokat az Oltárdombon, amelyet ilyenkor óriási vörös lampionokkal díszítettek fel. Minden lampionban egy több mint egy méter hosszú, vastag gyertya égett. Az Oltárdomb délkeleti sarkában olyan különleges füstölőedények álltak egymás mellett, amelyekben a szertartási szabályok szerint elégették az áldozati tárgyakat, így a húsféléket, a selyemcikkeket és más tárgyakat, így hozva áldozatot az égistennek. Az ünnepségek során itt lampionok csillogtak, edények füstölögtek, zenekarok és táncegyüttesek mutatták be a hely szelleméhez illő produkcióikat, ezért igen komoly hangulat uralkodott az Ég templomában.