Liu Mingli kifejtette, hogy a kínai árucikkek minőségének emelkedésével és a kereskedelem fejlődésével a kereskedelmi kérdések és konfliktusok száma is megszaporodik és ezen a területen hasznos, ha a kínai fél az európai országok és az Egyesült Államok tapasztalataiból vonja le a kellő konzekvenciákat.

„Az exportált kínai árucikkek száma egyre nő, ezért egyre több kérdés is a felszínre bukkan. A kínai vállalatoknak még reformokra van szüksége, hogy jobban hasonlítsanak az európai és amerikai vállalatokhoz. Jelenleg még gondolkodnunk kell, terveket kidolgoznunk a problémák és konfliktusok hatékony megoldása érdekében. A kereskedelmi kérdések nem fenyegetik a kétoldalú kapcsolat fejlődését."

Liu Mingli szerint a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) többoldalú kereskedelmi rendszere alapján, tárgyalás útján meg lehet oldani a kereskedelmi problémákat.

„Szerintem a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) többoldalú kereskedelmi rendszere egy jó megoldás a felmerülő kérdések megtárgyalására és megoldására. Az a lényeg, hogy a kereskedelmi problémák ne fenyegessék a két ország közötti kapcsolatok fejlődését. Hiszen ha egy kereskedelmi kérdés fenyegetést jelent a kétoldalú kapcsolatok számára, akkor konfliktusforrássá válhat."

Az utóbbi években igen gyors ütemben fejlődött az együttműködés Kína és Közép-Kelet-Európa között. A nemrégiben Pekingben létrehozott Kínai-közép-kelet-európai országok együttműködési titkársága azt is jelzi, hogy a szóban forgó együttműködés szubsztanciális szakaszba lépett. Azonban a nyugati sajtó negatívan reagált a Kína és Közép-Kelet-Európa közötti viszonyokra, és folyamatosan megkérdőjelezi, mi motiválja annyira Kínát a közép-kelet-európai piacra való bejutásban. Mindettől függetlenül a nyugati sajtó véleménye nem fog gátat vetni a kínai-közép-kelet-európai együttműködéseknek, sőt, hajtóerővé válhat kapcsolataik továbbfejlesztésére.

A kínai-közép-kelet-európai érintkezések, együttműködések hosszú múltra tekintenek vissza. Az új Kína megalapításakor az akkoriban ugyancsak kommunista berendezkedésű közép-kelet-európai országok az elsők között ismerték el az új Kínát. A politikai rendszerváltást követően Kína és a közép-kelet-európai országok saját fejlődési utat választottak, de így is a pragmatikus együttműködés maradt a kétoldalú kapcsolatok legmeghatározóbb eleme.

A 1995-ös „budapesti elvet" a 2004-es „bukaresti elv" követte, melyeknek köszönhetően a kétoldalú kapcsolatok stabilan fejlődtek az évek óta töretlen egymásba vetett politikai bizalom, illetve a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok révén.

Cui Hongjian, a kínai nemzetközi kapcsolatok kutatóintézete európai ügyekkel foglalkozó osztályának vezetője ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott:

„A jelenlegi nemzetközi helyzetben új lehetőségek nyíltak meg a felek együttműködése előtt, hiszen a két fél remekül kiegészítheti egymás szükségleteit. A globális pénzügyi válság és az európai adósságválság miatt a közép-kelet-európai országok legtöbbje, EU-tagként nem tud már ennél is jobban a nyugati világra támaszkodni, ezért új megbízható kereskedelmi és pénzügyi partnerre kell szert tennie."