Az egészségügyi ellátás reformja világszerte fejtörést okoz a döntéshozóknak, hiszen az országok nehezen tudnak mindenkire kiterjedő védelmet biztosítani, és az eddigi tapasztalatok szerint az orvosi ellátás iránti igény mindig nagyobb, mint amennyit a társadalom megfelelően finanszírozni tud.

Kína egyes nyugati országok példáját követve részben piaci alapúvá tette egészségügyi rendszerét. Az alapszintű egészségbiztosítás ma már igen széles területet fed le, jelenleg a súlyos és krónikus betegségben szenvedők számára kialakított védőhálót próbálják optimalizálni.

A súlyos és krónikus betegek támogatása a családok megbetegedés-kezelési képességén alapszik. Amennyiben a váratlan megbetegedés költsége (Catastrophic Health Expenditure) meghaladja a család fizetőképességének negyven százalékát, jövedelemtől és megtakarításoktól függetlenül jogosultak lesznek a támogatásra. A rendszer azt feltételezi, egy ilyen arányú költség mindenképpen nehéz helyzetbe sodorja a családokat.

A Lancet angol orvosi folyóirat által közzétett legújabb kutatás szerint 2011-ben Kínában a váratlan megbetegedésekből eredő költések aránya 12,9 százalék volt, ez azt is jelenti, hogy tavaly 173 millió kínai szegényedett el az óriási gyógykezelési költségek miatt.

Augusztusban a Nemzeti Fejlesztési- és Reformbizottság, az Egészségügy Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, az Emberi Erőforrás és Közbiztonság Minisztérium, a Társadalombiztosítási Minisztérium, valamint a Polgárügyi Minisztérium közösen hozott létre egy támogatási programot a súlyos és krónikus betegek számára. Az alapszintű egészségbiztosítási keretből a piaci egészségbiztosítók is részesülnek, az állam így próbálja támogatni a súlyos és krónikus betegségekben szenvedők biztosítását, mely nem minden esetben fér bele az alapszintű ellátásba.

Mi történik a családokkal egy súlyos megbetegedés esetén?

A kopasz fej és az arcát eltakaró maszk ellenére látszik, hogy egy fiatal nő fekszik a hematológiai osztályon a wuhani kórházban, a közép-kínai Hubei tartomány székhelyén. Wang Hongxiang, az osztály főorvosa Sanlian folyóirat újságírójának elmondta, a nő akut leukémiában szenved. Az akut leukémiás betegek kezelése olyan sokba kerül, hogy egy átlagos kínai család biztosan nem tudná megfizetni.

Wang Hongxiang már tizennyolc éve dolgozik a kórház hematológiai osztályán. Az osztályon több mint ötven beteget ápolnak, egyharmaduk szenved hematológiai betegségben, ebből is a legtöbben akut leukémiában.

A huszonhét éves Xiao Juan a nyáron került kórházba. Korábban teljesen egészséges volt. „Július 17-ig teljesen egészséges ember voltam, annyira egészséges voltam, hogy alig kellett orvoshoz mennem, de 18-án reggel, amikor megbeszélésen vettem részt a munkahelyemen, szédülni kezdtem, még egy órát ültem ott, aztán elmentem kórházba. Akkor még azt hittem, csak az a baj, hogy nem reggeliztem, és alacsony a vércukorszintem. A kórházban vért vettek, az eredményt látva az orvos megismételte a vizsgálatot, majd még egyszer megismételte, akkor tudatosult bennem, hogy nagy baj van" – mondta Xiao Juan.

A vizsgálatok után Xiao Juant benntartották a kórházban, azonnal az intenzív osztályra került. Egy egészséges ember fehérvérsejtjeinek száma maximum tízezer lehet, Xiao Juané ekkor 140 ezer volt.

Wang Hongxiang főorvos elmondta, az akut leukémia hirtelen lefolyású betegség, melynek kezelése óriás költségekkel jár. Ha nincsen állami támogatás, egy átlagos család belerokkanhat a gyógyítás költségeinek előteremtésébe.

Az orvosok Xiao Juan számára egy négyszakaszos kezelési tervet dolgoztak ki, melynek végén egy csontvelő-transzplantáción is át kell esnie, csak így élheti túl a betegséget. A kezelés várható költségéből Xiao Juannak körülbelül 180 ezer jüant kell vállalnia, az operáció után várhatóan még közel 120 ezret kell kifizetnie a rehabilitációra. A betegség kezelése Xiao Juan családjának összesen legalább 300 ezer jüanos kiadást jelent. A huszonhét éves nő egyedül neveli hároméves fiát, férje börtönben van. Családjaik rendkívül szegények.

Xiao Juan elmondta, sokan javasolták, hogy adják el a lakásukat, és abból fizessék a gyógykezelés költségeit, de ő úgy látja, a szülők lakása mindkét ágon olyan kicsi, hogy nem tennének szert elég pénzre, mindamellett, hogy ezáltal az otthonukat is elveszítenék az áldozatkész családtagok.

Xiao Juan utolsó esélye a társadalom támogatása. A médiához fordult, két újság írt a történetéről, de összesen csak négyezer jüan adományt kapott. Xiao Juan édesanyja felkereste a Vöröskeresztet is, ott azonban azzal hárították el a kérését, hogy a segélyre várók nagy száma miatt nem tudnak belátható időn belül támogatást nyújtani a lányának.

Wang Baozhen, a Wuhani Egyetem Politikai és Közigazgatási Karának professzora a Sanlian újságírójának elmondta, hogy csak az utóbbi években jött létre a súlyos és krónikus betegek biztosítását lefedő koncepció. Az alapellátásnak van egy felső határa, az azt meghaladó költségeket a betegnek kell állnia.

Az új egészségbiztosítási rendszerben a piaci egészségbiztosítók is részesednek a társadalombiztosítási tőkéből, ez a támogatás az alapellátás határát átlépő gyógykezelések költségét hivatott fedezni. Ezáltal az alapellátáson felüli összeg ötven százalékát fedezhetik a betegek kiegészítő biztosításból.

Az orvosok szerepe

Az egészségbiztosítási rendszerek dilemmája, hogy az orvosok sokszor az orvosi eskü és a saját jövedelmük közötti konfliktussal találják szemben magukat. Az egészségbiztosítási rendszer gyógyszertámogatásai gyakran visszaéléseket okoznak.

Az olyan osztályokon, ahol általában nem magasak a gyógykezelések költségei, ott nem ilyen kiélezett a helyzet. Az olyan osztályokon azonban, ahol rengeteget költenek az orvosi kezelésre, az orvosok gyakran azzal szembesülnek, hogy a biztosítás nem fedezi a gyógyítás költségeit, ezért dönteniük kell, hogy olcsóbb gyógyszereket használnak-e a gyógykezelés során.

Kínában az egészségügyi dolgozók bére nagyon alacsony. Egy kórház összes kiadásának csupán 20-30 százalékát teszi ki a dolgozók fizetése. Ezért Liao Xinbo Guangdong tartomány egészségügyi hivatalának helyettes vezetője felvetette, hogy ha minden beteg 100 jüant fizetne a kórháznak a kezelésre, akkor abból legalább ötven jüant a kezelőorvosnak juttathatnának. Bár ez az ötlet éles vitát indított el, azt a tényt nem tagadja senki, hogy a kínai állami kórházakban az orvosok fizetése alacsony.

A betegekben felmerül a gyanú, hogy az orvos több gyógyszert, vagy több vizsgálatot ír elő, mint amennyire szükség van, mert így különböző módokon némi jövedelem-kiegészítéshez juthat.

Wang Baozhen professzor azt mondja, az egész világon problémát okoz, hogy a kórház biztosítja az orvosi szolgáltatást a betegeknek, és a betegekkel szemben olyan monopóliuma van, amelyet szigorú ellenőrzés alatt kell tartani a visszaélések elkerülése érdekében.

Ha nincsen elszámoltatás a rendszerben, akkor lehetővé válik, hogy az orvosok a technikai monopóliumhelyzetben saját érdekeiket szolgálva tevékenykedjenek. Ez az egyik oka annak, hogy a betegek túl sok gyógyszer adagolására panaszkodnak. Mivel az egészségbiztosítási rendszer úgy működik, hogy csak a gyógykezelés lezárulása után összesítik a költségeket, semelyik kórház nem tudja a kezelés elején megmondani, hogy a végösszeg belefér-e a támogatott keretbe. Emiatt nagy nyomás nehezedik a kórházakra, hogy a betegek érdekében felügyeljék az orvosok tevékenységét.

Egy egészségügyi dolgozó számára a legnagyobb feladat, hogy ilyen körülmények között is a legjobb eredményt érje el, a gyógyítással járó költségek ellenére. Egy kórház igazgatójának, vagy az Egészségügyi Minisztériumnak azonban a társadalom előtt is el kell számolnia a büdzséről. Így például arról, hogyan használják fel az orvosi ellátás erőforrásait; a súlyos betegségek gyógyítására helyezik a hangsúlyt, vagy a megelőzésre. El kell dönteniük, mi a fontosabb, hogy minél több ember részesüljön az alapellátásban, vagy nagyobb hangsúlyt helyezzenek a súlyos és krónikus betegek támogatására.

Wang Baozhen professzor ezzel kapcsolatban elmondta, hogy 2011 végéig Kínában több mint 1,3 milliárd emberre terjedt ki az alapvető orvosi ellátás, ez azt is jelenti, hogy az alapellátás elérési aránya több volt, mint 95 százalék. Ez nemzetközi szinten is igencsak kiemelkedő eredmény.

A biztosítók és a kórház között zajlik a meccs

Egy ésszerű modellben a kórház nem csak a biztosítási rendszer ellenőrzése alatt működik, hanem megfelelő alkupozícióban van a biztosítókkal szemben. Azonban ez Kínában azért nem így valósult meg, mert a kórházakkal szemben a biztosítási rendszer irányítói túlsúlyban vannak, így a kórházak nem hatékonyak az érdekérvényesítésben, s ennek következtében, az orvosok javaslatai sem tudnak változtatni a biztosítási rendszeren.

Ugyanakkor egy másik kérdés is felmerül például Wang Hongxiang osztályán, a hematológiai osztályon. A biztosított gyógyszerek között sok a régi gyógyszer, mely gyakran súlyos mellékhatásokat fejt ki. Emiatt az orvosok igyekeznek kerülni a használatukat, azonban az új gyógyszerek, nem szerepelnek az egészségbiztosító listáján, tehát csak drágán lehet elérni őket. Ezzel főleg azok szembesülnek, akik súlyos vagy krónikus betegségben szenvednek, ezért a leghatékonyabb gyógyszerekre van szükségük, melyeknek használatát azonban nem támogatja a biztosító, így a betegek inkább az olcsó megoldást választják.

Ellensúlyok a rendszerben

Az onkológiai osztály vezetője Lu Hongda elmondta, egyes betegek panaszkodnak az orvosokra azért, mert több gyógyszert írnak fel nekik, mint amennyit szükségesnek gondolnak. Más betegek azonban azt kérik az orvosuktól, hogy írjanak fel sok gyógyszert, máskülönben úgy érzik, hogy az orvos nem kezeli megfelelően a betegségüket.

Lu szerint az orvosi etika azt diktálja, hogy az orvos minden beteget a betegségének megfelelő gyógymóddal kezeljen. Például, ha az egyik beteg életét egy nappal lehet meghosszabbítani százezer jüanért, egy másikét pedig tízezer jüanért lehet tíz nappal meghosszabbítani, akkor egy orvos nem mondhatja azt, hogy az első beteget nem kezeli azért, mert ez az egészségügyi erőforrások pazarlása lenne. A hivatása a gyógyítás, minden beteget a legjobb tudása szerint kell segítenie és megmentenie. Ha a kórház egy tízmilliós berendezést vásárol, azt kell szem előtt tartania, hogy azzal megfelelően el tudja-e látni a betegeket, nem pedig azt, hogy mikor térül meg a költség. Az orvostársadalom sokszor tehetetlenül áll a feladat előtt, hogy a lakosság lehető legnagyobb részének biztosítson ellátást, gyakran kiderül, hogy nem minden szükséget szenvedőn tudnak segíteni.

Wang Baozhen professzor a nyolcvanas évek kutatja a kórházak közgazdaságtanát, a kilencvenes évektől pedig az egészségbiztosítási rendszereket is. Ironikus módon arra az eredményre jutott, hogy a legjobb, ha az ember nem betegszik meg, és főleg ne kelljen kórházba mennie. Szerinte a betegség megelőzése a legfontosabb. A rendszer is csak akkor lesz tökéletes, ha a megelőzésre helyezik a hangsúlyt. Egy megelőzésre fókuszáló rendszerben a könnyű sérülésekben és enyhébb lefolyású betegségekben szenvedők időben kapnak orvosi ellátást, és ennek eredményeképpen a súlyos betegek támogatására több erőforrás marad az egészségbiztosítási rendszerben.

(Írta/fordította: Zhao Jing)