Az alapvető egészségügyi ellátás közszolgálati jellegű, ezért ebben fontos szerep jut a kormánynak. De Kínában az egészségügyi ellátásban a közszolgálat és a piac közötti konfliktus miatt mindig is súlyos problémák léteztek: nem egyszerű egészségügyi ellátáshoz jutni, és ez ráadásul sok pénzbe kerül.

A kínai Államtanács 2009-ben indította el az egészségügyi ellátás reformját. Ekkor vetették fel először azt, hogy az alapvető egészségügyi ellátást egészségügyi közszolgáltatásként kell kezelni, és minden kínai állampolgár igényt tarthat rá. A reform ennek fényében került bevezetésre.

Az elmúlt évtizedekben a kínai gazdaság fellendülése együtt járt a gazdagok és szegények közötti egészségügyi különbségek megnövekedésével. Ugyanakkor a gazdasági konjunktúra miatt Kína más országoknál sokkal kedvezőbb helyzetben van ahhoz, hogy felszámolja az egészségügyi egyenlőtlenségeket, mivel képes a főbb egészségügyi reformok végrehajtására.

Kínában rendkívül nagy egészségügyi egyenlőtlenségek tapasztalhatók. A vidéki gyermekhalandósági ráták közel 5-szörösek is lehetnek a szegényebb és gazdagabb közösségek között. Miközben a várható élettartam Sanghajban 1981-2000 között 5,2 évvel növekedett (72,9 évről 78,1 évre), Gansuban, amely az ország egyik legszegényebb tartománya, a növekedés csak 1,4 év volt (66,1 évről 67,5 évre).

Kínának súlyos kihívásokkal, három egymást erősítő problémával kell szembenéznie az egyenlőség terén.

Először is ott vannak a piaci rendellenességek és az elégtelen kormányzati irányítás: az orvosok nem megfelelő, ugyanakkor nyereséges eljárásokat és gyógyszereket alkalmaznak, a kormányzati befektetés nem megfelelő, a megnövekedett out-of-pocket kiadások a szegényeket sújtják a legjobban, a kormányzat egészségbiztosítási rendszere elégtelenül működik.

Másodszor, hatalmas egyenlőtlenség mutatkozik az egészségi állapot szociális tényezőinek eloszlásában. A leggazdagabb tartományok állami kiadásai 48-szor magasabbak, mint a legszegényebbeké. A tiszta ivóvíz a nagyvárosok lakosságának 96%-a számára elérhető, miközben a szegényebb vidékeken a lakosságnak csak kevesebb, mint 30%-a számára. A vidéki területekről városokba vándorlók egészségügyi ellátása katasztrofális, hatalmas különbségek vannak az anyai halandóság terén a bevándorló és a helybeli nők között.

Harmadszor, a kínai kormánynak meg kell erősítenie a lakosság belé vetett bizalmát, és vissza kell állítani az igazságosságot. A gazdaság fellendülésével nőtt az elégedetlenség a jóléti és egészségügyi szolgáltatások igazságtalan elosztásával szemben.

A kínai kormány egy vidéki és két városi egészségbiztosítási rendszert hoz létre, és elkötelezte magát az erőteljesebb állami finanszírozás mellett, és azt is hozzátette, hogy az állami létesítményeket nem szabad profittermelésre ösztönözni.

Az új reformnak három pillére van, azaz a munkaalkalmazottak alapvető egészségbiztosítása, a városiak alapvető egészségbiztosítása, az új típusú falusi egészségbiztosítási rendszer. A reform bevezetése óta eltelt három évben nagy haladást ért el a kínai egészségügyi ellátás. 2011 végéig az imént említett három alapvető egészségbiztosítást élvező emberek száma elérte az 1,3 milliárdot, és ez a lakosság 95%-át fedi le. Az reform eredményességének egyik oka az, hogy a kormány több pénzt fordít az egészségügyi ellátásra.

A reform előtt, 2008-ban a kormány 275 milliárd jüanos forrás biztosított az egészségügynek. A reform bevezetése után 2009-ben 399 milliárdot, 2010-ben 480 milliárdot, 2011-ben pedig 642 milliárdot; ugrásszerűen nőtt a kormány által az egészségügyi ellátásra szánt összeg.

Korábban a kormány nem sokat fordított erre. A kormány bevétele évente 20%-kal nőtt, de az egészségügyi kiadások növekedése jóval elmaradt a 20%-tól. Az egészségügyi ellátás közszolgáltatás, így kormányzati támogatás nélkül minden reform hiábavaló.

Az új reformban az anyagi támogatás főleg az alapvető egészségbiztosítási rendszer kiépítését és az alapvető gyógyszerek rendszerének működtetését szolgálja. A reformnak köszönhetően az új típusú falusi egészségügyi ellátásra és a városiak alapvető egészségbiztosítására jogosultak a korábbi egy főre jutó 80 jüan helyett most 240 jüant kapnak. Ugyanakkor az anyagi támogatás révén a szegények is hozzájuthatnak az alapvető egészségügyi ellátáshoz. Statisztikák szerint az alapvető egészségbiztosítási rendszert élvező kínaiak a lakosság 95%-át teszik ki. Ez a részarány a világátlagot tekintve is magasnak mondható.

Az alapvető gyógyszerek rendszerének kiépítésében nélkülözhetetlen az anyagi támogatás biztosítása. Az alapvető gyógyszerek rendszere alapvető pillére a reformnak. Az alapvető gyógyszerek minőségiek és olcsók. De az alapvető gyógyszerek támogatása a kórházak számára veszteséget jelent. Ezt a kormány a kórházaknak nyújtott kompenzációval igyekszik orvosolni, és a betegek is alacsonyabb áron juthatnak a gyógyszerhez. A reform bevezetése óta eltelt három évben minden állami tulajdonú egészségügyi szervben működik az alapvető gyógyszerek támogatása, és így ezek 20%-kal olcsóbbak a piaci árnál. Ezzel jelentősen csökkent a betegek kiadása.

Az egészségbiztosítási rendszert és az alapvető gyógyszerek rendszerét leszámítva a kormány támogatása az egészségügyi szervek modernizálását és az anyagi helyzetben elmaradott nyugati területeken fekvő kórházak építését szolgálja.

Egyre nagyobb ráfordítás ellenére még több anyagi forrásra lenne szükség, hiszen az átlagemberek még most is mélyen a zsebükbe kell, hogy nyúljanak, ha kórházi ellátásra szorulnak. Nemzetközi összehasonlításban még komoly terhet ró a kínaiakra az egészségügy.

A gazdaság gyors fejlődésével együtt a kínaiaknak is egyre többet kell költeniük az egészségükre. Más országokhoz képest a kínai kormány kevés pénzt fordít az egészségügyi ellátásra. A 2011-es 642 milliárd jüanos támogatás a GDP 1,3%-a volt. Ezzel szemben a fejlett országok a GDP 6-8%-át fordítják az egészségügyi ellátásra.

Az egészségügyi kiadás azonban kézzel fogható eredményeket hoz, hiszen ezek a pénzek hozzájárulnak a társadalombiztosítási rendszer tökéletesítéséhez. Egy tökéletes társadalombiztosítási rendszernek köszönhetően az emberek életszínvonala folyamatosan emelkedhet, a kínai gazdasági szerkezet átalakítása zökkenőmentesen megvalósítható. Mindent összevetve az egészségügynek nyújtandó minden fillér pozitív szerepet játszik.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szeptember 3-án közleményt adott ki, amelyben bizalmát fejezte ki a kínai egészségbiztosítási rendszerrel kapcsolatban. A közlemény szerint Kína a rendszer bevezetésével nem egyszerűen reformot, hanem egyenesen forradalmat hajtott végre.

2003 előtt a kínai egészségbiztosítási rendszer főleg a városi lakosok körére korlátozódott, 2003-tól azonban Kína nagy erőfeszítést tett a rendszer falvakra való kiterjesztésére. 2009 áprilisától a kínai kormány 850 milliárd jüant fordított az új egészségbiztosítási rendszer kialakítására. A rendszer jelenleg Kína majdnem egészét lefedi. 2011 végére a munkavállalói, városi és falusi egyesített egészségbiztosítási rendszerben már körülbelül 1,3 milliárd ember vett részt, azaz a teljes kínai népesség 95%-a. Ezzel Kínában jött létre a világ legnagyobb egészségbiztosítási rendszere.

A kínai kormány 2012-től a következő nyolc évben átlagosan évi 50 milliárd jüant (1800 milliárd forintot) pumpál az egészségügybe, kifejezett figyelmet szánva hét kulcsfontosságú ágazatnak – írja az idei évi szeptemberi China Daily napilap.

A kiemelt területek között szerepel az alapvető egészségügyi ellátás színvonalának javítása, a háziorvosok átfogóbb és modernebb szakmai képzése, a digitális közegészségügyi információs hálózat kiépítése, az orvosi készülékek fejlesztésének kiterjesztése és a hagyományos kínai gyógyszerek fejlesztése.

Hangsúlyt fektetnek emellett az egyre nagyobb gondot jelentő pszichológiai betegségek, valamint a krónikus betegségek megelőzésére és kezelésére. A krónikus betegségek például több mint 260 millió embert érintenek a kelet-ázsiai országban, számuk az elmúlt évtizedben évente mintegy 10 millióval nőtt – derül ki a kínai Egészségügyi Minisztérium statisztikáiból. A számok szerint az összes haláleset 85 százaléka valamilyen krónikus betegségnek tudható be, a probléma pedig óriási terhet ró a költségvetésre: ma a központi egészségügyi kiadások csaknem 70 százalékát az ezen bajok kezelésére irányuló kiadások teszik ki.

A kínai egészségügyi vezetés szeptember elején döntött az egészségügyi biztosítási rendszer kiterjesztéséről, így abba mostantól a legsúlyosabb betegségek is beletartoznak. Továbbra is magas ugyanakkor azok aránya, akik ellátásukat így is saját zsebből fizetik. A kínai egészségügyi rendszer több sebből vérzik: a kórházak ellátottsága javarészt elégtelen, felszerelésük elmaradott, gyógyszerkészletük elavult, az intézmények túlzsúfoltak. Az orvosok általánosságban alulfizetettek, bevételeiket drága gyógyszerek felírásával próbálják egyensúlyozni.

Az egészségügyi rendszer átalakítása a következő időszak kiemelt prioritása lesz, mivel a kínai kormány a társadalmi stabilitás elősegítésére törekszik, amelynek fontos része a szociális ellátórendszerek reformja. Ezt a demográfiai trendek, főleg pedig a társadalom elöregedése is követeli. A hivatalos előrejelzések szerint a születéskor várható élettartam Kínában a 2010-es 74,8-ről 2020-ra 77 évre nő, a gyermekhalandóság arányát pedig a tavalyi 12-ről 10 százalékra kívánják mérsékelni, miközben az aktív munkakorú képesség népességen belüli aránya tavaly óta csökken.

A McKinsey & Co. amerikai tanácsadó cég tanulmányában azt jósolta: az Egyesült Államok után Kína költheti az évtized végéig a legtöbb pénzt az egészségügyre, a kelet-ázsiai ország akkorra a bruttó hazai jövedelem, a GDP hét százalékát fordíthatja gyógyszerekre, orvosi berendezésekre és kórházi kezelésekre. Július végén a kínai egészségügyi dolgozók a rendszer fokozott reformjára szólították fel a kormányt, az átfogóbb változtatások bevezetése ugyanakkor már az ősztől tavaszig lezajló személyi változások után az új kínai vezetés feladata lesz.

(Írta/fordította: Zhou Huiwen)