A kínai kultúra, történelem és kalligráfia szerelmesei sok mindenről lemaradnak, ha soha nem keresik fel Zhenjiangot, 3000 év kínai művészetének, kalligráfiájának és romantikus legendáinak még ma is fiatalokat és időseket egyaránt inspiráló városát.

Zhenjiang csendes városa két metropolisz, Sanghaj és Nanking között fekszik, de hiba lenne hatalmas szomszédai miatt nem észrevenni. Zhenjiang ősi városa Jiangsu tartomány déli részén található, lélegzetelállítóan szép táj közepén. A város a Jangce folyó két partján fekszik, keleten a Taihu tó, nyugaton pedig a Qinhuai folyó határolják, egyébként pedig hegyek veszik körül.

Zhenjiangot 1986-ban vették fel a nemzeti történelmi és kulturális városok közé. A kérdés szakértői szerint ez a város volt az ősi Wu kultúra szülőhelye, amely Kína keleti tengerparti vidékén virágzott, és a Tavasz és az Ősz időszakában (i. e. 770 – i. e. 476) élte virágkorát.

Pekingből a szuperexpresszel mindössze négy óra szükséges ahhoz, hogy eljussunk Zhenjiangba. De a négy óra két egészen különböző életstílust, -mentalitást köt össze. A nyüzsgő metropolisz után Zhenjiang a nyugalom szigete, ezért mindazok számára kitűnő választás, akik el akarnak menekülni a kínai fővárosból vagy más nagyvárosokból.

A szemet gyönyörködtető természeti szépségei, illetve történeti nevezetességei mellett a Zhenjiangot felkeresők egyöntetűen a helyiek kedvességét szívélyességét emelik ki, mint a hely egyik legnagyobb vonzerejét. Ami a nagyvárosokban elképzelhetetlen, azt a fáradt turista Zhengjiangban megtapasztalhatja. Egyikük például elmondta, hogy elaludt a buszon, de amikor úticéljához ért, a buszsofőr odament hozzá és kedvesen felébresztette.

A turisták számára a Jinshan Park a legjobb hely a Zhenjianggal történő ismerkedés megkezdésére. A belvárostól három kilométerre fekvő park történelmi nevezetességű hely, ahol Kína legérdekesebb és legszebb legendái és tündérmeséi közül több is, úgymond született. Négy híres szerelmes történet, köztük a pásztorfiú és a szövőlány legendája, amely a qixi ünnep, a kínai Valentin-nap alapjául is szolgált, egyaránt innen eredeztethető, hogy ne mondjuk: itt történt meg.

A park legfőbb látványossága a Jiangtianchan-templom. A korábban Jinshan-templomként ismert buddhista templomról kapta a park is a nevét. A Keleti Jin-dinasztia (317-420) idején épült ősi templom a Qing-dinasztia (1644-1911) korában a négy legismertebb templom egyike volt Kínában. A Qing-ház Kangxi császára nevezte át a templomot, és a bejárati kapu fölött található írás is az ő kezét dicséri.

A templomot építészeti stílusa okosan illeszti be a környező hegyek látványába. A csarnokok és pavilonok sora szorosan a hegyhez simul, szokatlan és egészen fantasztikus látványt nyújtva. Olyannyira, hogy a kínai írók már évszázadok óta merítenek ihletet a látványból, a templom által inspirált verseknek is se szeri, se száma.

Ha felmászunk a Cishou-pagodához, akkor nemcsak a Jinshan Parkot láthatjuk madártávlatból, hanem jó darabon a Jangce folyó mentét is.

A Jinshan hegy a tündérmesék hegye. Az egyik legismertebb ezek közül a Fahairól és Bai Suzhenről szóló. A legenda szerint a Tang-dinasztia (618-907) idején Fahai aranyat talált a Jangce folyónál, amit a császárnak adott ajándékba. A császár az aranyból egy kolostort újíttatott fel, Fahait pedig megtette apátnak. De az emberek többsége egy másik történetet ismer, amelyben Fahai már kevésbé pozitív szerepű. Viszont ez a legenda az egyik fő oka, hogy a Jinshan-templom ma olyan híres.

E másik történet szerint Bai nagy varázserejű kígyódémon volt, de nővé változott és férjhez is ment ahhoz a Xu Xianhoz aki 1000 évvel korábban megmentette az életét. És itt lép színre Fahai, aki nem nézte jó szemmel a démon és ember nászát, ezért Bai Suzhen bezárta a templomba. Az érthetően haragos Bai egy másik varázsló, Xiaoqing segítségével vízzel árasztotta el a templomot, és a zűrzavart kihasználva Xu elmenekült börtönéből.

Ma Bai Suzhen és Xiaoqing szobra ott áll Bai hajdani otthonánál, a Fehér Kígyó Tanyánál, amely a Fahai-barlangtól északra található. A legendák szerint a kígyó lakhelyétől egy láthatatlan átjáró vezet a Hangzhouban található Törött-hídhoz, amelynél Bai és Xu először találkozott, és ahol beleszerettek egymásba. Kínában mindenki ismeri ezt a történetet, ezért a helyszínen tett látogatás során különös, szinte mesebeli hangulatot éreznek a kínai turisták. De ugyanezt érezhetik a legendát jól ismerő külföldiek is.

A lélek után a test is megköveteli persze a maga jól megérdemelt táplálékát. A parkban szerencsére enni is lehet. A Jinshan-templommal szemben található egy étterem, amely vegetáriánus ételeket szolgál fel. Legalábbis azoknak, akik a kora délutáni zárás előtt még időben odaérnek.

A Xijin kompkikötő

A Jinshan Parktól autóval mindössze 10 percnyi út a Xijin kompkikötő. A kikötő a Yuntai-hegy lábánál fekszik, és története legalább a Három királyság koráig (220-280) nyúlik vissza. Tehét már a 3. századtól egészen biztosan fontos kikötője volt a Jangce folyón fuvarozó hajósoknak.

A Jangce és a hegyek által közrefogott Xijin kompkikötő gyönyörű látványa ugyancsak kedvelt volt a költők és a látogatók körében. A Tang-dinasztia idejétől kezdődően olyan költők kaptak itt ihletet, mint Li Bai és Meng Haoran, vagy a külön is kiemelendő, a Song-dinasztia (960-1279) korában élt Su Shi.

Az ősi kikötő mellett a Qing-dinasztia stílusában felhúzott házak sora áll. Az így kialakított, visszatörténelmesített utcában bárok és üzletek várják a látogatókat. Zhenjiang valamennyi egyedi terméke megvásárolható az itteni boltokban: a híres Hengshun ecet csakúgy, mint a rákhúsos tészta, a guogai mian, hogy a helyi kézművesipar termékeit már ne is említsük.

Érdekes látványt nyújt a Tang-dinasztia idejéből származó régi rakpart a maga kék kövezetével. A történészek szerint hajdanában több mint 150 bolt működött ezen az 500 méter hosszú rakparton, és a kor hajósai, és egyáltalán, a kor emberei mindent megtaláltak a rakparton, az ételektől kezdve a szolgáltatásokig. Hogy milyen hatalmas forgalmat bonyolíthatott le régen a rakpartutca, arról a szekerek kerekei által a kőbe vágott kerékút mélysége is tanúskodik.

Han Suyin, a kínai származású brit író így írt az ősi rakparton tett sétája során szerzett benyomásairól: „Amikor ezen az ősi utcán sétáltam, úgy éreztem, mintha egy természetrajzi múzeumban jártam volna".

A Jiaoshan hegy

A Jiaoshan hegy tulajdonképpen a Jangce folyó egy szigete. Messziről úgy néz ki, mint egy lebegő jádekő. Bár messziről, például a folyó partjairól nem látszik, de a Jinshan hegyen van több templom és pavilon is, de a fák és a hegy alakja szinte tökéletesen eltakarják őket. A Zhenjiang zajaitól távol levő hegy a nyugalom és a romantika helye, főleg ha valaki napnyugtakor látogat el ide. Ahogy egyébként a helyi szerelmespárok teszik. Már maga az elhagyatott szigetre vezető kompút is varázslatos élmény, hiszen a Jangce folyóról egészen máshogy látjuk a Jiaoshan hegyet, mint a folyó partjáról.

A sziget, azaz a hegy déli lejtőjén található a Dinghui-templom, a kompból kiszállva ez az első ember alkotta építmény, amelyet meglátunk. A Dinghui-templom a Keleti Han-dinasztia (25-220) korában épült, és így ma már több mint 1700 éves. Természetesen a hosszú évszázadok során többször át- és újjáépítették a templomot, a ma látható épület a Ming-dinasztia (1368-1644) korának stílusjegyeit viseli magán.

A Dinghui-templomon kívül több mint 10 buddhista templom és apácakolostor is van a szigeten. Minthogy minden templomban akadtak híres szerzetesek, akik a zene, a kalligráfia vagy a festészet terén jeleskedtek, ezért a Jiaoshan hegyet úgy is emlegetik, mint a kultúra hegyét.

(Írta/fordította: Hajnal László)