Karamay prefektúra szintű város Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület északnyugati részén, a Dzsungár-medence szélén. Északon és északkeleten Hoboksar Mongol Autonóm Megye a szomszédja, délnyugaton Toli megye, délen pedig Usu és Shawan megyék határolják.

A híres Tianshan hegység Karamaytól délre húzódik. Ürümcsitől 313 kilométer hosszú út vezet a hatalmas területű, 9500 négyzetkilométeres városba. A négy, egyenként is városnyi területű kerületre osztott város kelet-nyugati irányban eléri a 110 kilométeres szélességet is, észak-déli irányban pedig 240 kilométer a legnagyobb távolság a város két pontja között. Ugyanakkor viszonylag kevesen, mindössze 330 ezren élnek Karamayban. A lakosság 75 százalékát hanok teszik ki, a maradék egynegyed pedig ujgur, kazak, mongol és hui nemzetiségű.

A Karamay ujgur szó, jelentése „fekete olaj". A város a nevét a tulajdonképpeni város, Karamay kerület közelében, a központtól északkeleti irányban körülbelül 2 kilométer távolságra található Fekete Olaj-hegyről kapta. A hegyen a nyersolaj már évezredek óta bugyogott fel a földből, végül egy helyi ujgur férfi fedezte fel az ásványkincset. Az első olajfúró kút 1955-ben kezdett működni a hegyen, azóta folyamatos a terület fejlesztése, ami a kőolaj kitermelését, valamint az építkezéseket jelenti. A Fekete Olaj-hegy ma már emlék- és kirándulóhely. A hegyen levő emlékhely neve Egyes Számú Olajkút, minthogy a Kínai Népköztársaság megalakulása után ez volt az első üzembe helyezett olajfúró torony Kínában. Egyébként annak ellenére, hogy 1982 októberében emlékmű lett, még ma is termelnek itt olajat.

Karamay északnyugati része magasabban, délkeleti része pedig alacsonyabban fekszik. Általánosságban véve elmondható, hogy a város nyugati és északi területein hegyek találhatók, a középső és keleti részein pedig hatalmas, széles síkságok, amelyek a Góbi sivatag részét képzik.

A Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület nem a kellemes időjárásáról híres, Karamayban sincs ez máshogy. A városnak tipikus szárazföldi az éghajlata, kevés esővel és szeles ősszel, illetve tavasszal. A tél rendkívül hideg, a nyár viszont perzselő meleg, vagyis hatalmas különbség van a két évszak átlaghőmérséklete között: mínusz 25 Celsius-fokra éppen úgy fel kell készülni Karamayban, mint plusz 40-re, az éves középhőmérséklet pedig 8,6 Celsius-fok. A tavasz és az ősz egyébként rövidebb a másik két évszaknál.

A turisták számára az előzőekből következően a tél nemigen ajánlott, a nyár sem túl kellemes, marad tehát a rövidebb tavasz, illetve ősz.

Legkényelmesebben természetesen repülőgépen közelíthető meg Karamay. A város központjától 17 kilométerre található a Karamay repülőtér, ahonnan naponta egyszer, a reggeli órákban indul járat Ürümcsibe, de 11 másik kínai nagyvárosba is vannak járatok.

Ha valaki a kevesebb mint egyórás repülőút helyett Ürümcsibe az autóbuszt választja, akkor 10 órás buszozás vár rá az autonóm terület központjáig. Más városokba is el lehet jutni távolsági busszal: Kuytunba, Tachengbe, Shihezibe és Illibe, illetve a Karamayban és környékén található látványosságokhoz is vannak buszok.

Karamay neve az egész világban ismerősen csenghet a hírolvasók számára. 1994. december 8-án ugyanis szörnyű tragédia történt a városban. 324-en vesztették életüket, amikor rövidzárlat miatt tűz keletkezett egy színházi előadáson, amelyen városi gyerekek, illetve városi vezetők vettek részt. Az áldozatok között 288 gyermek volt, mivel a tűz kitörése után először a város vezetőit mentették ki, és csak ezután következtek volna a gyerekek. A tömegkatasztrófáról dokumentumfilm is készült, a gyerekeket cserbenhagyó helyi vezetők közül pedig később négyet letöltendő börtönbüntetésre ítéltek. A Karamay (Kelamayi) című 356 perces dokumentumfilmet Xu Xin rendezte 2010-ben.

Karamay a tragédia óta nemigen került a hírek élére, egészen idén márciusáig, amikor is a Kínai Megyei Gazdaságot Kutató Intézet (China County Economic Research Institute) kínai nyelvű összeállításából feketén-fehéren kiderült, hogy a szárazföldi Kína leggazdagabb városa éppen Karamay. Ez sokakat meglepetésként ért, és nem is csak a nyilvánvalóan Sanghajra, esetleg Shenzhenre tippelők körében, hanem még azok között is, akik ennél jobban ismerik Kínát, és hallották már például az Ordosz nevet. Egyébként a már említetteken kívül Peking és Kanton sem került be a leggazdagabbak közé.

Karamay ugyan a kőolajból gazdagodott meg, de természetesen a turisták is találnak maguknak látnivalót bőven a városban és környékén.

Az egyik helyi nevezetesség a Világ Szellemvárosa vagy csak egyszerűen Szellemváros nevű természeti látványosság, amely Karamaytól 110 kilométerre északkeletre, a Dzsungár-medence északi szélén, az Altaj és a Tianshan hegység között található. A régi időkben nem volt út, amely összekötötte volna a helyet a külvilággal, ezért nem is volt emberi település a környéken. Ma már természetesen van, Karamay Urho kerülete például csak 3 kilométerre van a Szellemvárostól, amiért egyébként Urho Szeles Városnak is nevezik a mintegy 10 négyzetkilométeres területet. Szeles időben, és mint a fentiekben már volt róla szó, a tavasz és az ősz errefelé igencsak ilyen, a szél eróziós ereje által alakított sziklaképződmények fütyülő hangot hallatnak. Innen származik a terület Szellemváros elnevezése. Illetve a fantasztikus alakú sziklák miatt is. Ősi kastélyok, templomok, paloták, pavilonok, utcák, városfalak tűztornyai, állatok, például oroszlánok, lovak, teknősbékák, sasok, valamint szörnyetegek láthatók bele könnyedén az átlagosan 10 méter magas sziklákba, kövekbe. Sőt nevezetes épületek, építmények erózió által újraalkotott másait is fel lehet fedezni a Szellemvárosban. A pekingi Ég temploma, a lhászai Potala Palota, piramisok, arab mecsetek, tulajdonképpen csak a fantáziánk és a műveltségünk szab határt annak, hogy mikhez látjuk hasonlónak a lekopott sziklákat.

Éjszakánként egyébként duplán kísérteties a hely, mert ilyenkor a szél homokot kap fel és köveket görget a sötétben, mindezt furcsa, félelmetes zajok mellett. Nem is meglepő ezután, hogy a helyi mongolok és a kazakok saját nyelvükön egyaránt „Szellemvár" néven emlegetik a helyet. Kínaiul egyébként Feng Cheng, azaz Szeles Város néven ismert a sivatagi látványosság, ahova 30 jüan a belépőjegy.

Egy másik természeti látványosság Urho kerület közelében a tőle 17 kilométerre nyugatra található Baiyanghe-szoros. A Baiyang folyó mentén nyárfaerdők borítják a folyóvölgyet, ami szemet gyönyörködtető képpé varázsolja a Baiyanghe-szorost.

A területre látogatók számára melegen ajánlott, hogy kóstolják meg a helyi nemzeti kisebbségek hagyományos ételeit. Ilyen kihagyhatatlan fogás például a sült birka, a nang (helyi lepényféle), a párolt töltött zsemle, a tejes tea, a véres kolbász és a tésztaleves, amelybe kézzel nyújtott tésztát tesznek. Ezek a finom falatok szinte mindenütt megtalálhatók, de különösen ajánlott felkeresni a Tianshan úton levő Boda piacot, a Tahe úti éjszakai piacot és a Karamay folyó hídja közelében levő élelmiszerárusító utcát. Ha valaki nem bírja a valóban különleges helyi ízeket, akkor sem marad éhen, hiszen van szecsuáni konyha, shandongi étel és mindenféle tészta is Karamayban.

A város központjába levő Dzsungár utca Karamay nyüzsgő bevásárlónegyede, ahol nagy bevásárlóközpontok találhatók, amelyekben híres világmárkákat és jellegzetes helyi termékeket egyaránt árulnak. Természetesen az ujgurok által egységesen hordott Idili selyem nevű ruhát is be lehet itt szerezni, ahogy az ujgurok díszített sapkáját és a helyi kézművesek gyapjúszőnyegeit is.

(Írta/fordította: Hajnal László)