A pekingi opera körülbelül 200 évvel ezelőtt alakult ki a Qing-dinasztia akkori fővárosában, Pekingben, innen kapta a nevét. 1790-tól fogva ez a páratlan művészet egyesíti magában a színjátszást, az éneklést, a zenét, a táncot és a harcművészeteket. A 19. évszázad végétől és a 20. évszázad elejéig különféle ének- és mozgástechnika különféle iskolákat hozott létre. Minden jellemtípusnak megvan a saját gesztusrendszerre, amit az életből merítenek.

A pekingi operának sok drámai fajtája van, több színész játszik benne, ragyogó az előadása, nagy a hatása, ebből a szemponból a pekingi opera valóban a legnagyobb kínai operák közé tartozik.

A képzeletre alapozott túlzásokkal és jelképes ábrázolásokkal olyan cselekvéseket fejeznek ki, mint pl. az ajtónyitás, felfelé haladást a lépcsőn, csónakázás, hegymászás, melyek mind-mind a nézők képzeletében kelnek életre, ehhez színpadi kellékek nem szükségesek.

A színészek mozgása esztétikus. Fő kísérőhangszerek a huqin (kéthúros vonós hangszer), gongok és dobok, amelyek a zenés előadásnak keleties hangulatot adnak. A zengő ének, az időként humoros párbeszéd és az energikus akrobataszámok eleven és vonzó látványt nyújtanak.

A 18. század végén volt az opera első virágzása. Akkor nemcsak a köznép, hanem a császári palota tagjai is szerették a pekingi operát. A császári palota jó anyagi feltétele kedvezően hatott az opera elődásának. Emellett a császári palota és a népi opera egymást befolyásolta, ami bizonyos mértékben elősegítette a pekingi opera fejlődését.

Az elmúlt évszázad 20-as és 40-es évei között kövezkeztek be híres újabb kori színművészek：Mei Lanfang (1894-1961), Cheng Yanjiu (1904-1958), Xun Huisheng (1900-1968), Shang Xiaoyun (1900-1976). A külföldiek igen kedvelik a keresztúton, az Őszi folyó, a Felfordulás a Mennyei Palotában és más pekingi opera epizódokat.

Mei Lanfang a pekingi opera híres színművésze volt, az ő erőfeszítéseinek köszönhetően az opera több eredményt ért el a szövegkönyv-írás, a díszlet, és a maszkok területén. 1919-ben Mei Japánba utazva előadást adott, ezzel a pekingi opera első ízben mutatkozott be külföldön. 1930-ban Mei delegációt vezetve látogatást tett az Egyesült Államokban, ami nagy visszhangot keltett az amerikai nézők körében. 1934-ben Mei európai látogatása felkeltette a helyi rendezők és drámaírók figyelmét.

A kínai reform és külföld felé nyitás politikájának bevezetése óta a pekingi opera mint a hagyományos kulturális kincs a kormánytól nagy támogatást kap. Most a pekingi Chang An színházban naponta adnak operát, ami vonzza a bel- és külföldi operaszeretőket egyaránt.