Liu Sanjie dalai hét csoportra oszthatók: mindennapi életről szóló dalok, munkadalok, szerelmes dalok, szertartásokról szóló dalok, elgondolkodtató és szórakoztató találós kérdéses dalok, mesei jellegű dalok és világteremtésről szóló dalok. A dalokat egymásnak felelgetve adják elő. Ezek a felelgetős énekek a zhuang nemzetiség tipikus tulajdonságait képviselik. A népdalok széles körben, szinte változások nélkül hagyományozódtak tovább az évszázadok során. Részlet az egyik munkadalból: „Tavasszal a teafák levelei egyre illatosabbak és gyönyörű látványt nyújtanak. Mi magunk hozzuk létre az ültetvényeket, és mi magunk szedjük a teát. A bő teatermés örömmel tölt el bennünket." Ez a dal a zhuang népcsoport elégedettségét, életörömét és optimista életfelfogását, valamint lelkivilágának harmóniáját fejezi ki. A következő részlet azt ábrázolja, hogy egy lány selyemzacskó hímzésével fejezi ki a szívének kedves legény iránti szerelmét: „A tung olajfa terméséből világításra préselik az olajat. Szerelmesed a mécsvilágnál selyemzacskót hímez, amelybe kis vörös babokat csomagol. Szívből remélem, hogy szerelmes legényem megkapja az ajándékomat." A dalban szereplő vörös bab egyébként Kínában a szerelem szimbóluma.

Egy másik dalszöveg így hangzik: „Tegyünk fogadalmat, hogy száz évig szeretjük egymást! Ha egyikünk 97 éves korában meghal, akkor megvárja a másikat a Naihe-hídnál." A kínai néphiedelem szerint a Naihe-híd az emberi életet és a halált összekötő híd. A dal gyönyörűen, ugyanakkor szemérmesen, visszafogottan írja le a fiatalok szerelmét. A szerelmesek boldogságát és örömét jeleníti meg, mindenféle profán vagy vulgáris elem nélkül. Az örök búcsú ábrázolása bemutatja a fájdalmat, de nem a szélsőséges fájdalmat.

Liu Sanjie népdalai hatással vannak egész Kínára, sőt a világra is. Tükrözik a kínai nemzet népművészetének erejét. 1961-ben mutatták be az új Kína első zenés, tájábrázoló filmjét Kínában és sok más külföldi országban. A filmnek címe Liu Sanjie volt. A film révén a nézők megismerték Liu Sanjie őszinte, egyszerű egyéniségét, fortélyosságát és bölcsességét, a zhuang népcsoport lírai hangvételű népdalait és Guilin vidék csodálatos, elbűvölő tájait. A film révén az istenített Liu Sanjie történelmi személy rendkívül szeretett és tisztelt alak lett az egész országban. 1979-ben egyszerre tíz szingapúri filmszínházban vetítették a Liu Sanjie című filmet. 1980-ban Hongkongban és Makaón harmadik alkalommal mutatták be a filmet, amely ekkor több bevételt hozott, mint az első két ízben.