A kínai népzene hosszú történelmi múltra tekint vissza. Az évek során különböző ágai alakultak ki a helyibeli népdalok és népművészetek alapján. A jiangnani húros és fúvós hangszereken előadott zene is a leghíresebb népzenékhez tartozik. A „jiangnan" szó jelentése a „folyamtól, azaz a Jangcétől délre", ami Kínának a Jangcétól délre fekvő vidékére utal. Mai műsorunkban a jiangnani húros és fúvós hangszereken előadott számokat mutatjuk be.

---------------Signál 1, Xiao Nichang -------------------

A most hallott mű a jiangnani húros és fúvós hangszerek reprezentatív darabja, a Xiao Nichang. A „nichang" szó a tündérek szivárvány színű ruháját jelenti. A dallam szelíd és elegáns, hiszen ez a szám a holdfényt és a képzeletbeli Hold istennőjének táncát ábrázolja. A zenét a bambuszcsőből készült „xiao" elnevezésű fúvós hangszer, az erhu és a pipa húros hangszerek és az Európában ismert cimbalomhoz hasonlatos kínai ütős hangszer, a yangqin szólaltatják meg.

A jiangnani húros és fúvós hangszereken előadott művek a dél-kínai Jiangsu és Zhejiang tartományban, alamint a Sanghajban élők között népszerű. Az erhu, pipa, sanxian és yangqin képviselik a húros hangszereket, a fúvós hangszerek közül pedig a dizi, a xiao és a sheng a leggyakrabban használt. A hangszerek hangja eltérő, de együtt mégis harmonikusan szólalnak meg a zenekarban. A zene általában dallamos, sima és elegáns, ami hasonlít a Jangce folyótól délre élő emberek jelleméhez. Így a jiangnani stílusú zene a dél-kínai terület egyik jelképévé vált. A következőben hallgassuk meg a húros és fúvós hangszereken előadott nyolc legnemesebb zeneszám egyikét, a San Liut, ami mindössze néhány dallamból állt, és úgy hangzik, mintha egy-egy patak futna át a völgyön.

-------------------szignál 2, San Liu ------------------

A jiangnani húros és fúvós hangszereken előadott zenéről a több mint 300 évvel ezelőtti Ming-dinasztia vége óta vannak írott forrásaink. A 20. század elején ez a zenei stílus nagy fejlődésen ment keresztül Sanghajban, sőt szervezetet is alapítottak a jiangnani húros és fúvós hangszerekkel kapcsolatos kutatások és előadások céljára. Két együttes létezett ekkor Sanghajban, az egyik profi volt, „Si zhu ban"-nak hívták. A zenekar a hagyományos rendezvényeken, esküvőkön, temetési szertartásokon játszottak, és a tagok rendszeres fizetést kaptak. A másik eggyüttes neve „Qing ke chuan" volt, általában magánlakásokon, teaházakban léptek fel, néha pedig a családtagok vagy barátok eskövűin és temetéseken is játszottak, de fizetést nem kaptak.

-------------------szignál 3, Si he ru yi ------------------

A most hallott szám, a „Si he ru yi" is a a húros és fúvós hangszereken előadott nyolc legnemesebb szám közé tartozik. A ritmikus dallama és a tiszta hangszíne a dél-kínai vidéki népszokásokat ábrázolja, ezért az eskövőkön és születésnapi rendezvényeken adják elő ezt a számot.

1 2