Wu Songjin kiváló kínai zeneszerző 1949-ben született Jiangxi tartomány székhelyén, Nanchangban. Jelenleg a Kínai Lemezkiadó Vállalat Kantoni Részlegének vezető szerkesztője, valamint a Songjin Zenestúdió vezetője.

Karrierjének első három évtizedében 5000-nél több vokális és hangszeres darabot szerzett.

Wu Songjin már felső középiskolás korában kitűnt a tehetségével. 1980-ban végezte el a Sanghaji Zeneakadémiát.

A 70-es években megzenésítette az Ültetjük a tököt a Jinggang-hegy lábánál című kulturális forradalmi időszakból való gyermekdalt, aminek nagy visszhangja volt. Jinggangshan város különösen hálás volt neki a megnövekedett turistaforgalom miatt.

Korábban dolgozott a Jiangxi Tartományi Zenészszövetség két újságjának főszerkesztőjeként.

1987-ben otthagyta jólfizető állását, és a Kínai Lemezkiadó Vállalat Kantoni Részlegéhez ment, hogy megvalósítsa zenei elképzeléseit.

A 90-es évek elején tört be a popzenei iparba, amikor Zhang Mi popénekesnő számára megírta a Baqiao-i fűzfa című dal zenéjét.

Megalkotta a Szélben érzések, vízben mosoly című dalt, amelyet jópár szerelmes popdal követett.

Nagyban hozzájárult Yang Yuying popénekesnő sikeréhez.

1995-ben megalakult a Songjin Zenestúdió, ahol szűk három év alatt számos, azóta híressé vált énekes nevelődött ki.

Elsőként a csendes és édeshangú Chen Sisi szerződött a stúdióhoz, majd a fiatalok kedvence, Zhou Liang.

Majd Zhu Hanfang, aki filmen, televíziós sorozatokban, az énekesek között és táncban is bizonyított.

A stúdióhoz tartozik Yang Yang és Jin Biao párosa, valamint a hadsereg háromtagú énekegyüttese.

A kontinentális kínai haditengerészet hátomtagú énekegyüttese óriási sikert aratott. Az ő útjukat is Wu Songjin egyengette.

Munkásságát 1997-ben a Kínai Popzenei Körök Tízéves Eredményességért Járó Díjával jutalmazták.

Sikeres lőgyakorlat után vígan mulatozunk című és tíznél több másik műve felkerült az országos első osztályú alkotások listájára.

Az Ültetjük a tököt a Jinggang-hegy lábánál és tíznél több egyéb műve köz- és felsőoktatási tananyag lett.

Wu Songjin megőrizte fiatalos lendületét. A Songjin Zenestúdió Kínában elsőként hozzáférhetővé tette felvételeit az internetes szupersztrádán.

Wu Songjin 1968-ban, miután elvégezte a középiskolát, egy öntödében vállalt munkát.

Ebben az időszakban született leghíresebb műve, az Ültetjük a tököt a Jinggang-hegy lábánál.

Amellett, hogy példamutató munkásként teljesített a gyárban, szabadidejében zenei művekről olvasott rengeteg könyvet.

1978-ban, az egyetemi felvételi vizsgák újraindításakor kiváló eredménnyel felvették a Sanghaji Zeneakadémia zeneszerző szakára.

Folyóiratoknál végzett munkája mellett folyamatosan írt, és hamarosan hírnevet szerzett magának.

Amikor megalakította zenestúdióját, éppen aranykorát élte a guangdongi popzene.

Számos szárazföldi Kínait inspirált a hongkongi popzene, ezért Wu Songjin úgy gondolta, hogy ezen rajongók szemében kell megalapozni saját védjegyét.

Saját földijének, Yang Ganglinek, azaz Yang Yuyingnek olyan zenéket írt, amelyekhez a munkát és a szerelmet vette témául. Yang Yuying az általa írt Tea-hegyi szerelmes dallal és a Szélben érzelmek, vízben mosoly című számmal vált országos ismertségű popénekesnővé.

Chen Sisi a Wu Songjin által írt Kedves bátyánk délre megy című katonai slágerével fellépett a Központi Televízió 1994-es énekversenyén, majd sikere folytán csatlakozott a kínai hadsereg második tüzérségének művészeti társulatához.

Wu Songjin jónéhány sztárt nevelt ki, amellyel a zeneiparra és a társadalomra is nagy hatást gyakorolt, de saját szerepéről maga csak úgy beszél, hogy ő csak egy, a zenéért dolgozó munkás.

Szerinte zenei munkásként fontos szorosan követni a korszellemet, a társadalom ütőerét, csakis így lehet igazán friss művet alkotni, amely megindítja az embereket.

(Szerkesztette: Zhang Lixiazi)