Han Feizi a kínai Hadakozó Fejedelemségek korában (i. e. 475-221) élt híres filozófus, a legizmus nagy mestere és prózai művek alkotója. Megálapította a legalizmust, és elméleti alapot adott Kína első egyesítő autokratikus központosított hatalmának megszületéséhez.
Han Feizi az időszámítás előtti III. században élt, a Hadakozó Fejedelemségek korának végén a Han királyság uralkodó nemességének tagja volt. Dadogva beszélt, de jól ment neki a könyvírás.
Han Feizi életében a Han-királyság egyre gyengébb lett. Han Feizi szerette hazáját, ezért sokszor tett javaslatot a királynak, hogy változtassa meg az ország rendszerét. Han Feizi kifejtette, hogy az uralkodónak azt kell fontos feladatának tekintenie, hogy gazdagítsa az országot és erősítse a hadsereget, de a javaslatait a király nem fogadta meg. A történelemből leszűrt közigazgatási tapasztalatok és tanulságok, valamint az akkori társadalmi helyzete alapján írta meg a „Wu Du”, a „Gu Fen”, a „Nei Wai Chu Shuo”, a „Shuo Lin”, a „Shuo Nan” című műveit és más, összesen több mint 100 politikai jellegű szöveget, amelyekből összeállt a „Han Feizi” című könyv. A művei a Han királyságban nem keltettek nagy figyelmet, de az akkoriban erős Qin királyságba is kiadták, aminek nagyon megörült a Qinshihuang nevű Qin király, aki később egyesítette Kínát és lett az ország első császára. Amikor Qinshihuang hadseregével megtámadta a Han királyságot, és a Han király elküldte Han Feizit a Qin királyságba békét kérni, akkor Qinshihuang marasztalta Han Feizit, hogy utána fontos feladatokat adjon neki. De akkor Qin királyság kancellárja, Li Si, aki Han Feizi osztálytársa volt, minthogy nagyon jól tudta, hogy Han Feizi képességei felülmúlják az övét, ezért féltékenységből Qinshihuang előtt hamisan megvádolta Han Feizit. Qinshihuang hitt Li Si vádjainak és Han Feizit börtönbe záratta, majd utána méreggel megölette.
Han Feizi fő műve a „Han Feizi” című könyv, amely a Qin királyságban alkotott legizmus nagymestereinek alkotása. A könyv szövegei közül 55 maradt ránk. Ezek összesen több mint 100 ezer szót tartalmaznak, amelynek nagy részét Han Feizi írta. Akkoriban a kínai elméleti körben a kunfucianizmus és mohizmus képviselői játszottak vezető szerepet. Ők nagyra becsülték a „régi szokások felélesztésé”-t, amit pedig Han Feizi elmélete szilárdan ellenzett, és támogatotta a már megszilárdult helyzet alapján kialakított rendszert, illetve a törvények szerinti közigazgatást. Han Feizi nézete szerint a király jogát az isten adta, és a Qin-dinasztiától kezdve minden kínai feudális autokratikus monarchia építésére Han Feizi elmélete nagy befolyást gyakorolt.
Han Feizi szövegének rendszere aprólékos, mondatai világosak és pontosak. Például a „Wang Zheng” című szövegben több mint 47 példa van arról, hogyan juthat egy ország végső romlásba.
Han Feizi szövegeinekügyes szerkezete van, a nyelvezete nagyon humoros, és felrázza az embereket. Han Feizi nagyon jó volt abban, hogy könnyen érthető szólásokkal és gazdag történelmi példákkal magyarázott el elvont igazságokat, és fejtette ki mélyreható megértését a legalizmus, a társadalom és az élet iránt. A szövegeiben megjelenő sok szólás gazdag és érdekes tartalma miatt népszerű közmondásokká lettek, amelyeket máig szélesen használnak az emberek.