Az EU-nak nem szabad meghátrálnia az éghajlatváltozástól

Az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus és az Oroszország elleni nyugati szankciók hatására számos európai ország energiaellátási lánca megsemmisült, az energiaárak magasak maradtak. Érdemes megjegyezni, hogy ez a geopolitikai tényezők okozta energiakínálat és -kereslet közötti feszültség az éghajlatváltozás területére is kiterjedt, egyes országok nem haboznak visszalépni az energiapolitikában, ezzel veszélyeztetve az EU nemzetközi hitelességét az éghajlatváltozás kezelésében, és globális erőfeszítéseket tesz az éghajlatváltozás szabályozására. Próbáljon árnyékot vetni.

A hónap elején az Európai Parlament megszavazta a gáz- és az atomenergia "zöld címke" elnevezését. A kritikusok azzal érvelnek, hogy ez visszalépést jelent az EU szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló kötelezettségvállalásában, sőt veszélyezteti az EU 2050-re kitűzött célját, a szén-dioxid-semlegesség elérését.

A német kormány, amely egy "ideális forgatókönyv" szerint azt ígérte, hogy 2030-ra fokozatosan megszünteti a szénenergia-termelést, drasztikus fordulatot vett, és bejelentette, hogy több szenet fog felhasználni a kereslet kielégítésére. Klaus Ernst, a német szövetségi parlament klímavédelmi és energiaügyi bizottságának elnöke bírálta: "A szénenergia újjáéledése katasztrófa a klímapolitika számára."

Az éghajlatváltozás kezelése a nemzetközi közösség közös felelőssége, és átmeneti geopolitikai tényezők nem befolyásolhatják. Az EU-nak el kellene gondolkodnia azon a gyakorlaton, hogy Oroszországot – amely veszélyezteti saját energiabiztonságát – szankcionálja, ahelyett, hogy megváltoztatná energiapolitikáját és megszegné az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásait.