Egy nyugati dokumentumfilm-rendező, aki legjobban mesél kínai történetet

Négy évvel ezelőtt a brit történész és dokumentumfilm-rendező, Michael Wood sok kínai számára ismertté vált az ötezer éves kínai civilizációról szóló Kína története című angol nyelvű dokumentumfilm miatt. Két évvel később elkészítette a kínai reform és nyitás történeteit, aminek előzetesét több mint 100 millió alkalommal nézték meg az érdeklődők. Idén áprilisban az általa rendezett Du Fu: Kína legnagyobb költője című dokumentumfilmet a BBC-ben mutatták be, a brit média és a közönség pedig nagy örömmel fogadta. Michael Wood már gyermekkora óta érdeklődik a kínai történelem és kultúra iránt, sokszor járt Kínában interjúkat és filmet készíteni. Kínában jól érezte magát. Úgy véli, hogy a cserék és párbeszédek segíthetnek megtörni a kultúrák közötti előítéleteket és a félreértéseket... Talán ezek a tények miatt sok ember szemében Michael Wood olyan nyugati dokumentumfilm-rendező, aki legjobban tudja elmesélni a kínai történeteket.

Wood a kínai kultúra iránti lelkesedése látható ebben a legutóbbi, Du Furól szóló dokumentumfilmben is. „Számomra ez az 59 perces Du Fu-film valójában önzésből és szeretetből született munka” – mondta Wood.

„Nagyon elégedettek vagyunk a filmmel. Sok brit ember azt állítja, hogy ez a dokumentumfilm rányitotta a szemét a kínai kultúrának egyik olyan részére, amelyet még nem ismert. Az itt élő emberek nem tudják, hogy Kína olyan hagyományos költészeti kultúrával rendelkezik, amely a leghosszabb történelmi múltra tekint vissza. Látható, hogy a hagyományos kultúra nem tűnt el” – fogalmazott Michael Wood, aki egyébként Du Fu versei miatt kezdett érdeklődni a kínai kultúra iránt.

Wood 1948-ban született Manchesterben. A történelem és a kultúra érdekelték, majd az Oxfordi Egyetemen történelemtudományt hallgatott. Amikor középiskolába járt Manchesterben, egy helyi könyvesboltban találta meg Du Fu verseit. „Kinyitottam ezt a könyvet, és elolvastam az első mondatot, és lenyűgözött. Egy másik világba vitt engem, egy olyan világba, amelyet még nem ismertem. Olyan csodálatos volt. Azóta ezek a versek megmaradtak a szívemben.”

Tíz évvel ezelőtt Wood Kínába ment a Kína története című dokumentumfilm forgatására. Ekkor meglátogatta a sanghaji világkiállítást, beszélgetett a közönséggel és megkérdezte, melyik dinasztia tetszik legjobban a kínai történelemben. „Mindenki azt válaszolta, hogy a Tang-dinasztia, és szinte mindenki megemlítette Du Fut.” Li Bai és Bai Juyi mellett Du Fu a Tang-dinasztia (618–907) idején élt három legjelentősebb költő egyike.

„Du Fu szerepe a kínai kultúrában annyira fontos, ennek ellenére Nyugaton kevés ember ismeri azt a költőt.” Már akkor gondolt arra, hogy külön dokumentumfilmet szentel Du Funak.

A filmben Wood nemcsak Kína legnagyobb költőjeként dicsérte Du Fut, hanem idézi a Harvard Egyetemen ismert sinológusának, Stephen Owennek az értékelését, miszerint Du Fu összehasonlítható a nyugati irodalmi mesterekkel, Dantéval és Shakespeare-rel.

A kínai kultúrát illetően Wood gyakran kívülállónak minősít magát. „Egy olyan kívülálló számára, mint én, egész életre van szükség Kína megértéséhez. Miután többször jártam Kínában, elkezdtem megérteni a humorukat, barátkozási módjukat és hogy hogyan nézik a világot a kínai emberek.”

Példaként Wood említette az étkezést, a brit stáb szendvicset szokott enni, majd folytatják a munkát, de Kínában a filmesek általában délben leállnak a munkával, és ebédelnek. „Számukra az étkezési rituális érzés nagyon fontos. Úgy gondolom, hogy a kínai emberek tisztelik és fontosnak tartják a kultúrájukat. Noha a keleti és a nyugati értékrendszerek nagy hasonlóságokkal rendelkeznek az alapokban, sok szempontból ezek nem pontosan egyformák. Egy egész életre szükség van Kína megértéséhez.”

Annak érdekében, hogy a verssel jobban megismerkedjen a nyugati közönség, Michael Wood meghívta Ian McKellen brit színészt, aki a Gyűrűk urában Gandalfot játszotta. McKellen olvasta fel Du Fu 15 versét.

Wood a dokumentumfilmjeivel kapcsolatban elismerte, hogy egyik sem tökéletes, és a Tang-dinasztia verseinek összetettsége még tökéletlenebbé teszi a Du Furól szólót. „De mindent megteszek annak érdekében, hogy a nyugati közönségnek olyan tartalmat mutassak, amely érdekelheti őket.”

A Du Fu sugárzása után számos nyugati nézőtől kapott pozitív visszajelzést. „Azt mondták nekem, nagyon örültek, hogy a COVID-19 járvány idején egy dokumentumfilmet láttak a kínai kultúráról.” Néhány néző azt kérdezte tőle, hol kapható Du Fu verseinek angol fordítása az Egyesült Királyságban, szeretnék a járvány idején az otthoni karanténban olvasni. Találkozott egy amerikai családdal, akik repülőgéppel utazik Kínába, megnézték a Kína története dokumentumfilmet, és azt tervezik, hogy a filmben szereplő útvonalnak megfelelően bejárják Kínát.

„A dokumentumfilm gyakorlati hatású és segített a különböző kultúrájú embereknek egymás megértésében. Ezért szeretek dokumentumfilmeket készíteni” - mondta Michael Wood.

Wood nemcsak dokumentumfilm-rendező, hanem a Manchesteri Egyetem történelemprofesszora és a Brit-Kínai Megértési Szervezet elnöke is. Mindez lehetővé tette számára, hogy folyamatosan feltárja a kínai kultúra báját, és hosszú ideig támogassa a Nagy-Britannia és Kína közötti kulturális cseréket.

„Szilárdan hiszek a kulturális cserékben, és szilárdan hiszem, hogy a kulturális cserék elősegíthetik a nemzetek közötti kölcsönös megértést és kiküszöbölhetik az előítéleteket” - mondta Michael Wood.

„Manchesternek mindig is szoros kapcsolata volt Kínával. A brit, sőt európai egyetemek közül a Manchesteri Egyetemen van a legtöbb kínai hallgató. A kínai kultúra és a Kínával kapcsolatos dolgok nagyon fontosak Manchester számára. Most nagyon aggódunk, hogy az új koronavírus-járvány kitörése negatívan befolyásolja a kulturális cseréket. Reméljük, hogy a kínai hallgatók továbbra is hajlandók folytatni a tanulmányaikat Nagy-Britanniában és Manchesterben.”

„A Kínával szembeni barátságtalan hangok, különösen az Egyesült Államok által elkövetett rágalmazások miatt ugyanúgy érzem magamat, mint a kínainak, és szomorú vagyok. Kínának egyébként nem kell szenvednie ilyen előítéletektől és támadásoktól.”

Ilyen háttér előtt jobban felismerhetjük a kulturális cserék és a kölcsönös megértés fontosságát. Wood úgy véli, hogy a Du Fu című dokumentumfilm sugárzása az Egyesült Királyságban nagyon időszerű, mert még ha nagyon rövid is, a járvány alatt is ad halvány fényt, új nézőpontot ad a nyugati közönségnek, hogy megértsék a kínai emberek érzéseit és gondolatait.