A közlekedés fejlesztése segít a szegénység leküzdésében a tibetieknek

Egy kínai közmondás szerint, "ha meg akarsz gazdagodni, utakat kell építened először", ez a közlekedés fontosságát tükrözi a gazdasági fejlesztéshez. A Kínai Népköztársaság nemzeti gazdasági és társadalmi fejlesztésének 13. ötéves terve (2016-2020 év) idején a kínai központi kormány nagyobb büdzsét fordított a közlekedés építésére a tibetiek által lakott területeken, a közlekedés javulása elősegíti a szegénység leküzdését a tibetiek számára.

Lü Yida, a Közlekedési és Szállítási Minisztérium tisztviselője 2017. szeptemberétől két évig dolgozott a Szecsuán tartományi Aba megye Rela falujában párttitkárként. Hivatali ideje alatt befejezték a csaknem 7 km-es útépítést valamint az út megszilárdítását az egész faluban, így Rela falu most már autóbuszokkal is elérhető.

"(A közlekedés javulásának köszönhetően) egyre több a munkalehetőség, vannak olyanok, akik szeretnének rövid távú munkavállalók lenni a városokban a régiónként belül, és olyanok is, akik az első vagy második fokú városokban akarnak lenni a hosszú távú foglalkoztatás érdekében. Ezen kívül egyre több a vállalkozók számára is a lehetőség a faluban. Nagyon könnyen tudjuk behozni a fejlett mezőgazdasági termelési területről a termesztési és tenyésztési technikákat, mezőgazdasági gépeket, takarmányokat és termelési eszközöket, amelyek támogatják a hosszú farkú csirkék és mézelő méhek tömeggazdálkodását és az egyéb iparágak fejlesztését a fennsíkon" – mondta Lü Yida.

Lü szerint régen Rela faluban, ha valaki száraz napokon menti ki a házából, az porral borítva tért haza, esős napokon pedig sáros ruhában. Ma a faluban leaszfaltozott utcák vannak mindenütt, és autóbusszal utazhatnak más településekre a falusiak, ami nagy jelentőséggel bír, hiszen a közlekedési infrastrukturális létesítmények javítása megváltoztatta a falusiak életét és eszméjét is.

"Több összecsapást tapasztalnak az ötletek kommunikációjában, több rokonnak, barátnak, sőt turistáknak most lehetősége nyílik gondolatokat cserélni a falusiakkal, néhányan még üzleti együttműködést is indítottak, így kibővült a falusiak gondolkodásmódja. Ez a fajta változás elsősorban a fiatal nemzedékek körében zajlott le, főleg a fiatalok körében, akik szívesen mennek a falunk kívülre, látnak a világot és próbálnak szerencsét. Sok egyetemi hallgató is azt tervezi, hogy visszatér a szülőföldjére, és különféle területeken vállalkozásokat indít a falusi társaikkal, és így pénzt kereshetnek" – tájékoztatott Lü.

A szecsuáni Ganzi tibeti autonóm megye Seda városa a 4100 méternél magasabb fennsíkon fekszik, a gazdasági és társadalmi fejlesztését a természeti feltételek súlyosan korlátozzák. 2015 végéig nem voltak még országutak, tartományi vagy városi színtű autópályák, sőt városi tömegközlekedés és a falvak közötti utasszállítási rendszer sem volt megoldott. Az elmúlt négy évben a szegénység enyhítését célzó intézkedések megvalósítása után a Seda városhoz vezető autópályák hossza jelenleg eléri a 2260 kilométert, a hozzátartozó 134 faluban megvalósították a 100%-os cement vagy aszfalt útburkolatot és a falvak közötti utasszállítást. Idén februárban Seda várost hivatalosan is levették a szegénységgel küzdő régiók listájáról. Gui Zhijing, Seda város párttitkár-helyettese úgy véli, hogy a közlekedési javulás jelentősen megváltoztatta a sedai befektetések vonzásának kilátását is.

"A Sedába érkező befektetések főleg két területre összpontosulnak, az egyik a szegénységet enyhítő iparágak, a másik az idegenforgalom. Elemzésünk szerint 2016-ban a városunkban csak 54 szállóda volt, az idegenforgalom növekedésének köszönhetően 2019-ben több mint 150 szálloda van városszerte. Az utak hozta összekapcsolódás egyre jobbá teszi az emberek életét" – mondta Gui Zhijing.

A természeti feltételek és a történelmi okok miatt a Tibeti Autonóm Terület olyan hely volt Kínában, amelynek a legmagasabb szegénységi rátája és a legrosszabb szegénységi színvonala volt. A Tibeti Autonóm Területet a legkevésbé valószínűbb helynek tekintették a szegénység leküzdésére. 70 évvel ezelőtt, amikor Tibet még nem szabadult fel a jobbágyságból, a szomszédos Qinghai vagy Szecsuán tartományból csak lóval vagy gyalogosan juthattak el az emberek Lhászába kb. 3-4 hónap után. Az 1951. évi felszabadulás után elkezdődött a szecsuant és Tibetet összekötő Chuanzang autópályának és a Qinghai és Tibet közötti Qingzang autópályának az építése, 1954. december 25-én pedig átadták a forgalomnak.

A 83 éves Wanglha nevű tibeti férfi felidézte, hogy a demokratikus reform után megválasztották a megye vezetőjének. Amikor ellenőriznie kellett a megyéhez tartozó falvakban végzett munkát, általában 10 kilométernél többet gyalogolt, csak néhány kissé fejlettebb helyre érhetett el lóháton. És mikor felment Shigatsébe munkabeszámolásra, látta, hogy a nagy városban lakó tisztviselők kerékpárral mennek dolgozni, ami akkoriban nayon modernnek tűnt számára. "A 20. század 80-as éveinek elején a kerékpár egyre népszerűbbé vált Tibetben. Akkoriban egy Forever márkájú kerékpárral rendelkezni olyan volt, mint manapság egy csúcskategóriás autóval közlekedni" – mondta Wanglha.

A 80-as évek végén már gyors fejlődést értek el a tibeti autópályák és a városi utak építésében, ráadásul a társadalom és gazdaság is fokozatosan előrehaladott, az autók száma szintén gyorsan növekedett. 1980-ban 12,900 utas- és teherszállító autó volt Tibetben. A 8 tonna terhelhetőségű autók száma meghaladta a kilencszázat, amelyek felelősek az áruk, a mezőgazdasági és tenyésztési termékek szállításáért oda és vissza.

A Kínai Közlekedési Minisztérium és az Állami Fejlesztési és Tervezési Bizottság közösen úgy döntött, hogy a 10. ötéves terv idején (2001-2005 között) összesen 12 milliárd jüanos befektetést nyújt a tibeti autópálya építésének. Így lassan kialakult az autópálya-hálózat, amelynek gerincét a Lhászából a Hsincsiang Ujgur Autonóm Területhez, a Qinghai, a Szecsán és a Yunnan tartományhoz vezető négy fő autópálya képezi. A jelenlegi 13. ötéves terv idején a tibeti autópálya-hálózat minősége és színvonala észrevehetően emelkedett.

"Az egész területen a forgalomban lévő autópályák hossza eléri a 104,5 ezer kilométert, és évente az újonnan forgalomba kerülő autópályák hossza annyi, mint a Szecsuán-Tibet és a Qinghai-Tibet autópálya összesítve (közel 5000 km). A 1140 kilométeres Qinghai-Tibet autópálya elérte a második szintű autópályát, a G345-ös ág a Qinghai-Tibet autópályából, a G216-os ág a Hsincsiang-Tibet autópályából az év végéig kerül átadásra. Egy viszonylag teljességgel lefedett közlekedési és szállítási autópályarendszer alakult ki Tibetben, így egyre kényelmesebb és biztonságosabb lesz a jövőben a közlekedés a Tibetet felkereső turisták és a helyi lakosok számára" - mondta Xu Wenqiang, a tibeti közlekedési és szállítási osztály vezetője.

Xu Wenqiang szerint a tibeti lakosok szárazföldi utazási nehézségének leküzdése és biztonságérzetének növelése érdekében a Tibeti Autonóm Terület arra törekszik, hogy mindegyik faluban, megyében és városban legyenek autópályák, aszfaltutak és valósuljon meg a tömegközlekedés. Az elmúlt négy évben összesen 94 milliárd jüanos befektetéssel több mint 3,100 falusi autópálya építési projektet valósítottak meg, 38 ezer kilométernyi autópályát építettek újjá a falvak között, melyek mindegyike megfelel az osztályozott autópálya szabványának. Az év végéig a tibeti megyék 95%-a és a falvak 75%-a fog rendelkezni aszfaltutakkal, emellett 467 megye és 2014 falu között már futnak az autóbuszok a lakosok kényelmének biztosítása érdekében.