Zhang Tingfang: a szerelmem Tibetben maradt...

1972-ben a tibeti fiú Ciwang Junmei és felesége, a pekingi lány Zhang Tingfang (Csang Ting-fang) elindult Pekingből Qinghai (Csinghaj) tartomány székhelyére, Xiningbe (Hszining), ahonnan a Qinghai-tavat érintve a Tanggula-hegységen keresztül megérkeztek Lhasaba (Lhásza).

Zhang Tingfang

49 év múlva, 2020. végén a 74 éves Zhang Tingfang ismét bejárta az egykori utat, amelyen a férjével Pekingből Lhászába utazott. Szeretett férje azonban időközben meghalt, így csupán emlékei kísérték és vannak vele azóta is.

Ciwang Junmei 1965-ben utazott Tibetből Pekingbe, hogy tanulmányait ott folytassa. Egy pekingi egyetem oktatási karán tanult; ő volt az egyetlen tibeti diák a kampuszban. Ciwang Junmei az egyetemen találkozott Zhang Tingfanggal. A fiataloknak hasonló érdeklődési körük volt, s idővel beleszerettek egymásba. A két fiatal 1971. december 31-én kötött házasságot. Zhang családjának egyetlen gyerekeként nehezen vált el szüleitől, de végül ellenzésüktől függetlenül mégis úgy döntött, hogy búcsút vesz a szülői háztól és Tibetbe utazik, ott keres munkát.

Zhang Tingfang és Ciwang Junmei

„Akkor úgy gondoltam, hogy a többi országrészhez képest Tibetben hiányoznak a legjobban a tanárok. Nekünk Tibetben kellett dolgoznunk”- mondta Zhang.

1972 juniúsában Zhang Tingfang és Ciwang Junmei Pekingből vonattal, több mint 50 órás utazás után érkezett meg Qinghai tartomány székhelyére, Xiningbe. Ezután a fiatal pár busszal volt kénytelen folytatni az útját Qinghai-tibeti fennsíkon tovább, nyugati irányba. A Pekingben született lány először tapasztalta meg, milyen reakciókat vált ki a magaslati, oxigénhiányos levegő.

“Amikor lefeküdtem, vízszintes helyzetben mindig rosszul éreztem magam. A buszos utazás idején majdnem minden éjjel ülve aludtam. A Tanggula-hegység lábánál Ciwang azt kérte tőlem, hogy igyak jaktejet, de miután a számba vettem kiköptem. Csaknem két héttel később, amikor a vidék tengerszint feletti magassága 5000 méterről 3000 méterre csökkent, már nem éreztem olyan rosszul magam. Lhásza végre megjelent a előttem.”

Zhang Tingfang lakásában ma is ott látható egy számára emlékezetes pillanatot megörökítő fénykép, amelyen a lány a Lhásza körüli folyónál kezét mossa. Ez volt Zhang első fényképe Tibetben.

Amikor megérkezett Lhászába, Zhang Tingfang nagy várakozással nézett a jövőbeli életének alakulása elé. De hamarosan ráébredt arra, hogy az a tanár, aki nem tud tibeti nyelven, nem tudja tibeti tanítványait megfelelően oktatni.

Az elmúlt évszázad hetvenes éveiben Tibet felsőoktatása még gyerekcipőben járt. Zhang Tingfang és Ciwang Junmei a Tibeti Tanárképző Főiskolán tanított. Zhang a kínai nyelvi tanszéken, míg Ciwang a tibetin dolgozott. A főiskolának körülbelül 300 hallgatója volt és valamennyien tibetiek, illetve a Tibetben élő nemzeti kisebbséghez tartozók voltak. A kínai tanszéken Zhang Tingfangon kívül senki sem tudott kínaiul.

„Emlékszem arra, hogy amikor először léptem a tanterembe, nagyon izgatott voltam. A diákok csendben néztek rám, de senki sem szólt hozzám. Semmit sem tudtak kínaiul.”

hang és Ciwang Junmei összefogtak és annak érdekében, hogy segítsék a diákokat a kínai nyelv tanulásában, közösen szerkesztettek egy kínai-tibeti-pinyin tankönyvet, ami a diákoknak nagy segítséget jelentett. Sőt, a manapság használt tankönyvet is Zhang és Ciwang korábbi jegyzete alapján állították össze. A szóban forgó tankönyv rövid időn belül elterjedt Lhászában, de hiánytpótló volta miatt egész Tibetben keresetté vált. A könyv tehát fontos szerepet játszott a tibetiek kínai nyelv tanulásában és így a nyelv elterjedésében.

1975 júliusában a Tibeti Tanárképző Főiskola neve Tibeti Tanárképző Egyetemre változott. Időközben pedig Zhang Tingfang és Ciwang Junmei családja két újabb családtaggal is bővült, két fiút neveltek.

Zhang Tingfang így emlékezett vissza:

„Eredetileg természetesen a szerelem miatt utaztam Tibetbe. De később, miután dolgozni kezdtem, úgy éreztem, helyt kell állnom Tibetben, hiszen itt valóban nagy szükség van rám. Törekednem kell tovább tanulni, mert nagy volt a felelősségem.”

1983-ban a kínai központi kormány meghatározta, hogy a Tibeti Tanárképző Egyetem alapján létre kell hozni a Tibeti Egyetemet. 1985. június 20-án a Tibeti Egyetem hivatalosan is megalakult. Ez lett az első átfogó egyetem az autonóm területen. Ciwang Junmeit az egyetem rektorává választották. A 40 éves Ciwang az ország legfiatalabb rektora lett. Zhang Tingfang a Tibeti Egyetem kínai nyelvi karának vezetőjeként dolgozott tovább.

Az egyetem elindítása idején Zhang Tingfang és a férje keveset találkoztak, hosszabb ideig voltak távol egymástól, hiszen a házaspárnak rengeteg feladata volt. Legfőképpen egymásnak üzenetet írva kommunikáltak.

„A különböző szintű kormányok támogatása és a más egyetemekkel létesített testvéri kapcsolatok ellenére akkor a Tibeti Egyetemen az oktatók színvonala, az infrastrukturális létesítmények és az oktatást segító felszerelések, berendezések egyaránt elmaradtak az országos átlagtól. Ebben a helyzetben csak a szorgalmas munka segített”- mondta Zhang.

Az ott dolgozók több éves erőfeszítéseinek köszönhetően mára a Tibeti Tanárképző Egyetem nemzetiségi sajátosságaival és több helyi tudományos tevékenységgel az ország kiváló felsőoktatási intézményei közé tartozik.

Ciwang Junmei

2006. június 1-én a Qinghai-Tibeti vasút xining-lhászai szakasza teljesen hosszában járhatóvá vált. Zhang Tingfang és Ciwang Junmei a helyiek képviselőiként lehetek ott a vasútvonal átadása alkalmából megtartott ünnepségen. A házaspár akkor azt tervezte, hogy amikor majd nyugdíjba mennek, még egyszer bejárják az egykori útvonalat Peking és Lhásza között.

Még abban az évben Ciwang Junmei nyugdíjba ment, egyben leköszönt a Tibeti Társadalomtudomáyi Akadémia elnökének

Posztjától is. 2014 elején Ciwang Junmei rákbetegség következtében elhunyt. A házaspár terve így már nem valósulhatott meg.

2020 szeptemberében Zhang egyedül indult útnak azon az úton, amelyet 49 évvel ezelőtt tettek meg együtt Peking és Tibet között.

„Igazán szomorú vagyok, hiszen a szerelmem, egyben a legjobb barátom ezen az úton nem tudott és már itthon sem tud velem lenni. Ugyanakkor örülök annak, hogy Ciwanggal összekötöttük a sorsunkat, az életünket, és annak is, hogy Tibetben dolgozhattam. Az elmúlt többtucat év során a szerelmem, a rokonaim, a kollégáim és a tanítványaim mind-mind gazdagabbá, szebbé, teljessé tették az életemet.”