„Mindenki képes kimozdulni és élvezni a nagyvilágot”: Joshua Dominick

Nemrég rendezték meg Pekingben a Globális Ifjúsági Vezetők Párbeszédét. A rendezvényre több mint 20 országból érkeztek különböző nemzetközi szervezetek, vállalatok, egyetemek és agytrösztök képviselői, illetve újságírók. A közel 100 résztvevő egyike volt az amerikai Joshua Dominick is, aki már majdnem 20 éve Pekingben él, nem meglepő, hogy szinte hibátlanul beszél kínaiul.

Josh szereti a kalandokat és szeret új dolgokat kipróbálni, nem volt nehéz beilleszkednie a kínai társadalomba. Már középiskolás diákként is jobban érdekelte a nagyvilág, imádta a National Geographic történeteit és a külföldi országok történelmét. Amikor 10. osztályos korában egyszer egy tanára felrakta a világ minden tájáról származó újságokat a táblára – volt közötte arab, japán, kínai, francia és német is -, Josht teljesen lenyűgözték a kínai karakterek. Úgy találta, hogy a kínai karakterek olyanok, mint egy-egy kirakójáték darabkája, vagy egy-egy rejtély, amelyet meg kell oldani. Elkezdett hát egyedül kínaiul tanulni, majd később az egyetemen a kelet-ázsiai tanulmányok szakra jelentkezett. 1998-ban pedig megragadta a lehetőséget arra, hogy egy évig cserehallgatóként a Peking Egyetemen tanuljon.

Az egyetem elvégzése után Josh Londonba ment mesterképzésre, ahol a kínai politikáról tanult, illetve azt tanulmányozta, hogy a városreform hogyan befolyásolja a kínai emberek életét. 2005-ben visszatért Pekingbe és letelepedett a kínai fővárosban. Az elmúlt közel 20 évben Josh befektetésekkel, közönségkapcsolatokkal és rendezvényszervezéssel foglalkozott, jelenleg pedig saját kulturális kommunikációs cége van, amely rendezvény- és fordítási szolgáltatásokat nyújt.

A munkája azonban nem elégítette ki a kíváncsiságát, más érdekes dolgokba is szeretett volna belevágni. Megismerte Domot, aki kétoldali végtagbénulástól szenved, mégis számos kerekesszékes sportot űz, sőt, éveken át népszerűsítette az átalakított triciklit, az ún. handbike-ot. Idővel barátság alakult ki Josh és Dom között.

Handbike túra Yunnan tartományban (Középen a sárga pólóban)

Ennek köszönhetően Josh felfigyelt arra, hogy milyen kevés fogyatékkal élő embert látni a kínai utcákon, különösen kerekesszékesekből látott keveset. Úgy érezte, hogy tennie kell valamit azért, hogy segítsen nekik beilleszkedni a társadalomba.

„Eltűnődtem magamban azon, hogy láttam-e fogyatékkal élő embereket kint az utcán, társaság nélkül? Talán idősebbeket, akiket valamelyik családtagjuk tol az utcán, néhányan elektromos kerekesszékkel járnak. De szinte egyáltalán nem láttam fogyatékkal élő fiatalokat. Mondjuk harmincasokat, akik simán kijöhetnének az utcára és normális életet élhetnének. Más országokban ez nem így van. Például a bevásárlóközpontokban könnyen összefuthat az ember kerekesszékesekkel, akik éppen bevásárolnak, vagy egy étteremben ebédelnek. Kínában ez sajnos csak ritkán fordul elő, mert a legtöbb helyen még mindig nem történt meg az akadálymentesítés. Akkor szembesültem ezzel, amikor az első néhány szabadtéri összejövetelt szerveztem kerekesszékesenek. Rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok a hiányosság még ezen a téren, épp emiatt szeretném felhívni erre a figyelmet. Örülök neki, hogy az utóbbi néhány évben sokat javult a helyzet. Ma már a metróban, illetve egyre több épületnél vannak akadálymentes feljárók és mosdók is” - magyarázza Josh.

Miután elvégeztek egy kis kutatómunkát, Josh és Dom 2015-ben megalapították a „Krankin’ thru China” elnevezésű szervezetet. Egy olyan csapat jött össze, akik igyekeznek segíteni a fogyatékossággal élőknek a sportolásban. Különböző eseményeket szerveznek, például handbike túrát, sziklamászást, úszást, siklóernyőzést és sok mást. Rendszeresen szerveznek kirándulásokat is azért, hogy a mozgáskorlátozottak természetközeli élményeket is gyűjthessenek.

„Azt hiszem, hogy abból indulok ki, ami engem is érdekel, ilyen a hegymászás, az úszás, vagy a handbike-túra. Sokszor azt veszem észre, hogy nem is annyira mi vagyunk, akik segítünk a mozgáskorlátozott társainknak, sokkal inkább ők bátorítanak minket. Igyekszünk arra ösztönözni őket, hogy nyugodtan menjenek ki az utcára, akár csak az egészséges embertársaik” - mondja Josh.

Siklóernyőzés Henan tartományban

A Krankin’ thru China főleg a gerincvelő sérülése miatt lebénult emberekre fókuszál, de az általuk szervezett szabadtéri programokhoz nem csak a kerekesszékkel élőket, hanem a családjaikat is meghívják. Josh úgy látja, hogy a családok jelentik a legfontosabb hidat a fogyatékossággal élők számára ahhoz, hogy beilleszkedjenek a társadalomba. Ezért a túráikon sincs szükség komoly segítő és támogató személyzetre, mivel ezt a szerepet képesek betölteni a családtagok is.

„Alapvetően nem az a célunk, hogy elvigyük őket mindenféle helyekre, hanem az, hogy arra ösztönözzük őket: ezt egyedül tegyék meg. Ebben különbözők más hasonló szervezetektől. Mi ugyanis mozgásba akarjuk hozni őket és nem egyszerűen arra törekszünk, hogy csak kövessenek minket. Ilyen például a hainani szörftúra, ahová összehívunk 10 kerekesszékest a családtagjaikkal, vagy a barátaikkal együtt, így alkotunk nagyjából egy 20 fős csapatot. Csupán ketten vagyunk kísérők. Én és egy partner, aki szervezi a túrát.”

Az évek során mintegy 200 fogyatékkal élő vett részt Josh-ék szabadtéri programjain. Egyesek csak egy-egy alkalomra csatlakoztak, míg mások rendszeresen velük tartanak. Ami a közös, hogy mindenkinek csak minimális költséget kell fizetnie, kivéve, ha sikerül szponzort szerezni, mert akkor ingyenesek a programok.

A Krankin’ thru China legnagyobb eseménye a Dream Ride nevű hosszútávú handbike túra, amely Kína különböző részeit szeli keresztül. Remek alkalom a résztvevők számára, hogy miközben élvezik a természet szépségeit, megbirkóznak a kihívásaikkal is. Egy-egy túra során új barátságok is születnek és együtt tanulják meg, hogyan kell használni az átalakított tricikliket. Az utak után pedig tovább segítik és ösztönzik egymást arra, hogy pozitívan éljenek és minél több izgalmas élményt szerezzenek. Ez az igazi siker Josh számára.

„Az eseményeinket jól fogadják, és általában már nagyon várják, hogy részt vehessenek rajtuk. Sokan nem mernek kimozdulni, mert egyrészt ez nem könnyű, másrészt pedig nincs meg hozzá a kellő önbizalmuk. Sokan mondták ezt nekem. De a szörfözés után sokszor láttam a változást bennük. Úgy érzik, hogy ’hé, most, hogy eljöttem Pekingből, elhagytam a szülővárosomat, felszálltam a repülőgépre, és egyedül szörföztem, még mindig élhetem a normális életet. Ki mondta, hogy nem mehetek ki és nem csinálhatok bármit?’ Így a jövőben is megmaradhat ez a motiváció” – mondta Josh.

Handbike túra a közép-kínai Henan tartományi Longmen-barlangtemplomokba

Tavaly kénytelenek voltak elhalasztani a programjaikat a jrávány miatt, Josh maga is több mint fél évre Amerikában ragadt és csak októberben tudott visszatérni Pekingbe. A járvány lelassulása után azonban folytatja a rendszeres programok szervezését. Emellett abban bízik, hogy ezeket a programokat össze tudja kötni az idegenforgalmi vállalkozásával azért, hogy a Krankin’ thru China révén több utazást szervezhessen és még több embert hívhasson el. Fontosnak tartja azt, hogy ne hangsúlyozzuk az akadálymentes turizmus fogalmát, hanem egyszerűen csak a meglévő turisztikai ágazatot optimalizáljuk akadálymentes létesítményekkel.

„A jelenlegi helyzet Kínában egészen érdekes. Sok helyen nincsenek akadálymentes létesítmények, ezért ezeket még alkalmassá kell tenni arra, hogy kerekesszékesek is megközelíthessék, használhassák őket. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy nem kell külön ágazattá válnia az akadálymentes turizmusnak, hanem csupán el kell végezni a szükséges átalakításokat a különböző épületeken és máshol, így optimalizálva a turizmust. Ennyi. (A fogyatékkal élők utazási kényelmével kapcsolatban) azt gondolom, hogy ha a fogyatékkal élők gyakrabban hagyják el az otthonaikat, az önmagában hatékonyabb lesz bármilyen kormányzati kampánynál, amelyet a fogyatékkal élők megsegítésére szánnak. Bízom benne, hogy egyre több fogyatékkal élő megy majd ki az utcára, ez pedig majd magával hozza a többi változást is. Így a jövőben már nem lesz kérdés, hogy egyáltalán ki tudnak-e menni, mert ugyanolyan akadálymentes életet tudnak élni majd, mint mondjuk Amerikában. Ugyanakkor fontos azt is leszögezni, hogy maguknak a fogyatékkal élőknek is kezdeményezniük kell a változást” – magyarázta Josh.