A migráns munkásból lett fotós rögzíti a "világgyár" mindennapjait

Zhan Youbing

A 47 éves Zhan Youbing (Dzsan Juping) nagyon szeret fényképezni, olyannyira, hogy a fotózás révén válhattak valóra gyerekkori álmai. Nagy sétái közben meg-megáll, amikor egy-egy újabb olyan jelenetet pillant meg, amelyet érdemesnek talál arra, hogy megörökítse. Ma már a fotózás a mindene, ám nem volt ez mindig így. Hosszú és tekervényes út vezetett addig, amíg a hobbiból hivatás lett.

Zhan több mint 2 évtizeden át élt és dolgozott a dél-kínai Kanton tartománybeli Dongguan város Chang’an (Csang’an) településén. Az összeszerelő üzemei és végtelen gyárkomplexumai révén a “világgyár” néven is ismertté vált helység jelentette Zhan fő ihletforrását, képeinek legfontosabb témáit.

Dongguan város Chang'an települése Zhan Youbing lencséjében

an 1995-ben Zhan veteránként tért vissza a Hubei (Hupej) tartományban található szülővárosába, majd nem sokkal később más fiatalokkal együtt ismét útra kelt. Kanton tartományba mentek: arról álmodoztak, hogy ki tudják venni részüket az ország korai gazdasági fellendüléséből. Abban az időben ugyanis Kanton nagyon sok munkalehetőséget kínált az egyre erősödő iparának köszönhetően.

„Teljesen véletlenül jött egy lehetőség. 1999 végén visszatértem Hubeiba néhány hónapra, amikor megszületett a gyerekem. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok messzebb is, akár a tartományon kívül is munkát keresni. Elküldtem pár helyre az önéletrajzomat és hamarosan behívtak egy interjúra. Egy merevlemezeket gyártó vállalathoz kerültem, amelyet egy évvel korábban, 1998-ban alapítottak. Egy modern vállalat volt, tele élettel és lendülettel, akár csak egy fiatalember. Végül itt maradtam Kantonban, a mai napig itt dolgozom” – emlékszik vissza Zhan Youbing.

Zhan Youbing fényképészeti műve

Miután shenzheni és dongguani gyárakban dolgozott biztonsági őrként, 2000-ben biztonsági felügyelő lett egy nagy elektornikai gyárban Chang’an városában. A gyár saját belső magazinjának az egyetlen szerkesztője osztotta meg vele az irodáját, így amikor egy-egy interjú készült, akkor Zhan segített a fényképek elkészítésében. Az volt az az idő, amikor magával ragadta a fotózás szeretete. „A város ipari negyede és a munkatársaim mindennapjai lettek a kedvenc témáim” - mondja. 2002-ben ezer jüanért (kb. 46 800 forint) szerezte be első tükörreflexes fényképezőjét, egy Nikon F601-es gépet.

Hamarosan a migráns munkavállalók hatalmas tömegei kerültek a fotók középpontjába. Azok a nők és férfiak, akik a vidéki Kínát hátrahagyva szegődtek el egy-egy gyárba dolgozni a jobb élet reményében. Több mint egymillió felvételen rögzítette munkatársai történetét, rajtuk keresztül pedig az ország feldolgozóiparának fejlődését.

Zhan Youbing fényképészeti műve

Bár a Zhan lencséjén keresztül megörökített főszereplők sokszor úgy tűnik elvesznek és összemosódnak a tömött gyárak és kollégiumok tömegében, mégis kivehetők szerelmi történeteik és életük keserédes részletei. Például az egyik gyárban tartott tehetségkutató- és szépségverseny fotóin, vagy egyéb közösségi összejöveteleken készült képeken. Zhan szerint korábban az embereket nem érdekelte a migráns munkások élete, legfeljebb akkor, ha egy-egy halálos baleset történt. Azért szeretné dokumentálni a munkások valódi életét, hogy a velük kapcsolatos előítéletek és sztereotípiák megváltozzanak.

„Az ő életük már az én életem is. Megtapasztaltam mindent, amin keresztülmennek. Eleinte az volt a célom, hogy megörökítsem az ismerős pillanatokat. Ám idővel úgy gondoltam, hogy nem elég csupán rögzíteni a pillanatokat, hanem segítségükkel a gondolataimat is kifejezhetem, sőt egy időben hittem abban is, hogy a fotók segítségével megváltozhatnak a munkások életkörülményei is azáltal, hogy a külvilág is megismeri őket” - magyarázza Zhan.

Az évek során Zhan szemtanúja volt a város és a régió fejlődésének is. Az egykor emberi munkaerőt igénylő gyárak tömkelege helyett ma már automatizált gyártósorokat és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatokat látni. Az emberek helyett pedig ma már egyre inkább gépek és robotok tevékenykednek a gyártósorok mellett.

Zhan Youbing fényképészeti műve

„A fényképezőgépem nélkül elveszítettem volna az állásomat és visszatértem volna szülővárosomba” – mondta. A vidéki szegénységbe való visszatérés pedig egyet jelentett volna számára a kudarccal. Ám az évek során készített fotók egy fényesebb jövő felé vezették őt.

„Eleinte a fotózás csak hobbi volt, a megélhetésemet a munkahelyeim jelentették. Keményen kellett dolgoznom azért, hogy el tudjam tartani magam. Így volt ez akkor is, amikor biztonsági őr voltam, vagy biztonsági felügyelő, majd később amikor már adminisztrációs vezetőként dolgoztam. Ma már a fényképezésből keresem a kenyeremet. Abból élek, hogy megfigyelem a társadalom szereplőit és tulajdonképpen kifejezem a megfigyeléseim eredményét.”

Miután széleskörű népszerűségre tett szert a közösségi médiában, fotóit több jelentős médium is közzétette, ezáltal lehetőséget kapott arra, hogy otthoni és külföldi kiállításokat rendezzen, sőt, díjakat is nyert Kína nagy fotófesztiváljain.

„A The Beijing News tudósítója egyszer azt kérdezte tőlem, hogy melyik fotómat tekintem a legjobb művemnek. Azt mondtam, hogy egy fotós számára a legjobb kép mindig a következő. Hiszen egyre jobban ismerem a fényképezőgépemet, egyre jobban ismerem a helyszíneket, így egyre jobban tudom megragadni a pillanatokat is. Így aztán a következő pillanatban mindig jobb képet tudok készíteni. Szerintem, ha egy fotós elégedett néhány képével, akkor az visszalépés” – mondta Zhan.

Zhan Youbing fényképészeti műve

Zhan nagyon örül annak, hogy a fotózás szélesíti a látókörét. Életében először ült repülőre, mert meghívást kapott a Dali Nemzetközi Fotókiállításra a dél-kínai Yünnan (Jünnan) tartományba. Sőt, életében először elhagyta Kínát is! New Yorkba utazott egy fotókiállításra, ahol az ő képei is láthatók voltak. Az egykori migráns gyári munkásnak valóra váltak az álmai és korábban elképzelhetetlen utazásokban lehetett része a fotózásnak köszönhetően.

Az évek során Zhan nem csak fényképeket készített, hanem különböző tárgyakat és emlékeket is gyűjtött. Mint például a munkások munkavállalói igazolványait és leveleit, valamint az évek során használhatatlanná vált eszközöket. Már több mint egy tonnányi tárgy összegyűlt, amelyeket egy kis bérelt lakásban állított ki. A tervei között szerepel egy kis múzeum megépítése is, amelynek témája a migráns munkások társadalma.

„Ha valaki a jövőben tanulmányozza a munkaügyi kapcsolatokat, a kínai feldolgozóipar fejlődését, ezek a tárgyak és fotók sokat segíthetnek” – mondta Zhan.

Zhan Youbing fényképészeti műve