A Sanxingdui romok felfedezései hozzájárulnak a kínai civilizáció alaposabb megismeréséhez

Kínai régészek március 22-én bejelentették, hogy a délnyugat-kínai Sichuan (Szecsuan) tartományban fekvő legendás Sanxingdui (Szanhszingtui) romok helyszínén történő új régészeti felfedezések rávilágítottak a kínai civilizáció eredetérnek sokszínűségére.

A régészek a Sanxingdui romoknál hat új áldozati gödröt találtak és több mint 500 tárgyat tártak fel, amelyek mintegy 3000 évesek – jelentette a Nemzeti Kulturális Örökség Igazgatósága Chengduban (Csengtu), Szecsuan tartomány székhelyén.

A régészek eddig a négy gödörből fontos kulturális tárgyakat emeltek ki, köztük arany maszkokat, arany fóliát, bronz maszkokat, edényeket és nagy mennyiségű elefántcsontot. Miniatűr elefántcsont szobrok és elszenesedett rizs mellett fák magjait is kiásták. Az újonnan felfedezett lelőhelyek többi része még a feltárás folyamatában van. „Meglepő módon feltártunk néhány soha nem látott formájú és díszítésű bronz edényt. Közülük néhány nagy és finom kézműves munka, amelyeken sajátos kinézetű sárkány vagy tehén minta van” – mondta Lei Yu (Lej Jü), a Szecsuani Kulturális Emlékek és Régészeti Kutatóintézet munkatársa.

Nagy mennyiségű elefántcsontot találtak meg

Egy másik nagy felfedezés során a selyem és a textiltermékek maradványait ásták ki először Sanxingduiban, amiből arra lehet következtetni, hogy „az ősi Shu (Su) Királyság az ókori Kína egyik fontos selyem forrása volt” - véli Tang Fei (Tang Fej), az régészcsapat vezetője, egyben a kutatóintézet elnöke.

Az új gödrök két 1986-ban felfedezett áldozati gödör mellett helyezkednek el, területük 3,5 és 19 négyzetméter között mozog. Együtt alkotnak egy olyan területet, ahol az ősi Shu civilizáció népe áldozatot mutatott be a mennynek, a földnek és az ősöknek, és imádkoztak a jólétért és a békéért. Sun Hua (Szun Hua), a Peking Egyetem régészeti és muzeológiai iskolájának professzora úgy véli, hogy a Sanxingdui romok nyolc gödrének feltárásán és kutatásán keresztül a régészek megpróbálják az ősi Shu civilizációjának a hatótávolságát kutatni, továbbá a sanxingdui kultúra és a kínai közép-alföldi Xia és Shang (Hszia és Sang) dinasztiák kultúrái (i.e. 20.-10. század) közötti kapcsolatokat.

„A kutatás egyrészt segít közelebb kerülni egyes függőben lévő akadémiai kérdések megoldásához, amelyek a Sanxingdui korszakra és annak természetére vonatkoznak. Másrészt teljes módon feltárja a Sanxingdui templomának, illetve áldozati helyszínének maradványait. A múltban csak két gödröt találtunk, amelyek csak az áldozati zónában eltemetett tárgyak egy részét tartalmazta. Ezután a felfedezés után az újabban felfedezett gödrök száma 2-ről 8-ra nőtt. Körülöttük is részletes feltárást végeztünk, aminek köszönhetően jobban meg tudjuk ítélni, hogy ott egy templom vagy vallási hely eltemetett maradványaira leltünk. Ez segít nekünk a tszakrális hely belső megjelenésének helyreállításában. Úgy gondolom, hogy az új felfedezés révén kulcsfontosságú információkhoz jutunk az akkori áldozati terek, vallási gondolatok, illetve az általuk tükrözött kozmikus tudat teljesebb megismeréséhez” – mondta Sun.

A Sanxingdui romokat az emberiség egyik legnagyobb régészeti leleteként emlegetik a 20. században. A helyszínt véletlenül fedezte fel egy földműves az 1920-as években árokásás közben. A 12 négyzetkilométer kiterjedésű rom Guanghan (Kuanghan) városában található, Chengdutól mintegy 60 km-re. A 4800 éves Shu Királyság maradványainak tekintik őket. 1986-ban számos egyedi leletet tártak fel az 1-es és a 2-es számú gödörből, ami globális érdeklődést váltott ki. Eddig több mint 50 ezer darab ereklyét sikerült a felszínre hozni Sanxingduiban. A Sanxingdui romokat 1988-ban a hatóságok felvették az állami szintű védett történelmi helyek listájára.

Az újonnan felfedezett gödrökben a régészek kézi lapátokkal, szikékkel és vékony bambuszlemezekkel, nagy óvatossággal ássák ki. „Különösen óvatosnak kell lennünk ezeknek az ereklyéknek a megszerzésében” – mondta Jiang Luman (Csiang Lu-man) a Chengdu Kulturális Emlékek és Régészeti Kutatóintézet munkatársa, aki az 5. számú gödör egyik régésze.

A Sanxingduiban előkerült néhány bronztárgy típusa megtalálható a Közép-Alföldön vagy a Jangce-folyó mentén fekvő területeken is, ami kínai kutatók szerint a gyakori cserék bizonyítéka. Song Xinchao (Szung Hszin-csao), a Nemzeti Kulturális Örökség Igazgatóságának igazgatóhelyettese szerint az új felfedezések gazdagítják és elmélyítik a Sanxingdui kultúra megértését, és bizonyítják, hogy az ősi Kína multikulturális társadalom volt. Song üdvözölte olyan külföldi régészcsoportok részvételi szándékát a munkájukban, amelyek szívesen csatlakoznának hozzájuk:

„Reméljük, hogy a jövőben külföldi régészcsoportok is csatlakozhatnak hozzánk. Kína nem ellenzi ezt, sőt üdvözli őket, miközben fenntartja a jogot, hogy a helyiek játsszák a fő szerepet. A multidiszciplináris integráció révén azt reméljük, hogy általa jobb munkamódszereket, munkaszervezést alakíthatunk ki a kínai régészet fejlődése számára, beleértve az egyes kulcsfontosságú kérdések elméleti megoldását is” – mondta.

A 90-es évek óta a sanxingdui ereklyék több mint 20 országban voltak kiállítva. Zhu Yarong (Csu Ja-zsung), a Sanxingdui Múzeum igazgatóhelyettese elmondta, ezek a műkincsek már több mint 30 külföldi városban voltak kiállítva két tucat országban. Az összes látogatók száma meghaladta a három milliót. 1993-ban külföldön a Lausanne-i olimpiai múzeumban voltak egyes tárgyak megtekinthetők, de az első nagyszabású külföldi kiállításra 1998-ban Japánban került sor: Tokióban, Kiotóban, Fukuokában és Hiroshimában. Ez akkor pozitív hatással volt a kínai-japán kulturális kapcsolatokra. A sanxingdui történelmi ereklyék a felfedezésük óta fonos nevezetességei lettek a kínai kulturális kommunikációnak. Az általuk több országban felkeltett nagy érdeklődés a kincsek művészeti értékének és az érzelmi rezonanciának köszönhető:

A nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeumban voltak kiállítva a sanxingdui ereklyék 2018-ban

„Egyrészt a vizuális hatás miatt nagyon magas művészi értéket képviselnek, másrészt a sanxingdui bronz szobrok imázsa egyedülálló a bronz kultúrák között a kínai történelemben. Ráadásul ez ősi szobrászművészet közös vonásokat hordoz a nyugati kultúrával. A sanxingdui ereklyékben rejlő ősi kultúra valóban kifejez egyfajta nemzetközi, befogadó nyitottságot. Amikor például kiállítást rendeztünk Rómában, úgy éreztük, hogy a kiállított tárgyak nagyon tetszettek a közönségnek, mert értékelték aa kiállítási anyagban rejlő kulturális és érzelmi töltetet” – mondta Zhu.

A régészek beszámoltak róla, hogy a Sanxingdui romok további kutatása még folyamatban van. Zhu szerint miután szolgálatba kerül az építésben lévő Sanxingdui Múzeum új telepe, ezeket az újonnan felfedezett ereklyéket is kiállítják, hogy a nagyközönség is megismerkedhessen velük.