Fővárosban született, de 50 éve egy vidéki szegény járásban dolgozik

A Senhszi tartományi Csia járás a Sárga-folyó melletti hegyvidéken fekszik, több mint 1000 kilométerre a fővárostól, Pekingtől. A hegyvidéki terület nagy része kő, kevés a fa és száraz az éghajlat. Az 1960-70-es években nemcsak víz, hanem az orvosi szolgáltatások is hiányoztak, az életkörülmények és az egészségi állapot nagyon rossz volt. 1968-ban Lu Senmei pekingi lányt, iderendelték dolgozni az orvosi iskola elvégzése után, azóta élete szoros kapcsolatban áll a löszös földön élő emberekkel. Noha több lehetősége is volt visszatérni Pekingbe, mégis a maradás mellett döntött, a mai napig itt nyújt orvosi kezelést a helyibelieknek.

Minden hétfőn, szerdán és pénteken reggel fél 7-kor a 77 éves Lu Senmei időben érkezik a kórházba és ingyenesen kezeli a betegeket. Bár nincs sok ember kora reggel az utcán, mindig köszönti valaki. A gyerekek kezelésekor Lu mindig beszélget velük. Hallhatják a pekingi akcentusát, ha sokat beszél. 53 évvel ezelőtt, amikor a fiatal pekingi lány végzett az orvosi egyetemen, nem gondolta, hogy fél évszázadig itt marad ebben a távoli szegény járásban.

1968-ban a 24 éves Lu Senmei és osztálytársai elvégezték az orvosi tanulmányaikat. A korábbi tapasztalatok szerint minden diák Peking főbb kórházaiba került volna dolgozni. A gyermekgyógyászként végzett Lu azt várta, hogy jelentkezhessen valamelyik pekingi kórház gyermekorvosi osztályán. Amire ő és osztálytársai nem számítottak, a különleges kor egészen más jövő felé küldte őket.

„Abban az évben, amikor diplomát szereztünk, az ország olyan kezdeményezést vetett fel, hogy a legnehezebb és legszegényebb helyeken dolgozzanak az egyetemet végzettek, és javítsák a falvak orvosi és egészségügyi színvonalát. Tehát mind a 163 végzős egyetemista elhagyta Pekinget, egyikük sem maradt Pekingben. Csak arra gondoltunk, hogy arra megyünk, amerre a Kínai Kommunista Párt azt akarja, hogy menjünk.”

Az év decemberében Lu először hagyta el Pekinget, otthagyta a szüleit és elindult nyugat felé. Csia járás valószínűleg egy „kőváros”, mert köves hegyen épült, a nehéz természeti körülmények miatt a tartomány legszegényebb járásává válik. A nehéz élet mellett a járásban a 70-es években az egészségügyi feltételek is nagyon elmaradottak voltak. Minden orvosnak vállalnia kellett a háziorvosok munkáját, kezelni kellett különböző betegséget. Lu számára, aki gyermekorvos volt, meg kell tanulni a felnőttek orvoslását. Annak érdekében, hogy a beteg tudományos ellátásban részesüljön, Lu gyakran a beteg otthonában lakott és addig nem ment el, amíg a beteg meg nem gyógyult. Csia járásban lassan egyre többen ismerkedtek meg ezzel a Pekingből jött orvosnővel.

A felnőttekkel ellentétben a gyerekek általában nem tudják pontosan elmondani, hogyan érzik magukat, és a gyermekorvosoknak gyakran nagyobb türelemre van szükségük, mint más orvosoknak. Lu számára mindig is a gyermek kezelése volt az első vágya, egy önálló gyermekorvosi osztály az egyik legnagyobb vágya, mióta a járásba ment orvosnak.

A 80-as években Csia járás egy külön osztályokkal rendelkező modern kórházat tervezett építeni, és egy önálló gyermekorvosi osztály is előkészítés alatt állt. A diplomázása óta eltelt tíz év gyermekgyógyászattal kapcsolatos tapasztalatai hiányának pótlása érdekében a 37 éves Lu Senmei lehetőséget kapott, hogy tanulmányait Kína legjobb kórházában, a Peking Union Medical College-ban folytassa. 13 év után Lu először tért vissza szülővárosába, de ritkán ment haza, és ideje nagy részét tanulással töltötte.

Egyéves tanulás után Lu Senmei gyorsan visszatért Csia járásba. 1984-ben a Csia Járási Népi Kórház létrehozott egy önálló gyermekgyógyászati osztályt, aminek első igazgatója Lu volt. Minden energiáját az osztály építésére fordította.

Amellett, hogy Lu Senmei gyermekorvosokat képzett, a gyermekellátás gyenge volt a járási kórházban, ami közvetlenül befolyásolja a kezelési hatást, és ez volt Lu legnagyobb problémája.

Lu Senmei lehetőségeket keresett, hogy az ápolónőket jobb kórházakba küldhesse, hogy részt vegyenek a gyermekápolók szakmai képzésében, és arra kérte őket, hogy visszatérésük után folytassák a gyakorlást. A Csia Járási Népi Kórház korábban a helyi legrosszabb felszereltségű kórház volt, de a gyermekápolók elnyerték az első helyet egy gyermekápolási versenyen. A gyermekgyógyászati, a szülészeti és a nőgyógyászati osztályon végzett kiemelkedő munkájáért a kínai egészségügyi bizottság „Bababarát kórház” kitüntetését is megkapták.

1999-ben az 55 éves Lu Senmei nyugdíjba vonult, és végül időt tudott találni virágok termesztésére, kalligráfia gyakorlására és a régi barátok meglátogatására, amikor nem volt sok beteg.

Csia járásban gyakran előfordult, hogy egy család több generációját is kezelte Lu. Miután 1999-ben 55 évesen nyugdíjba ment, sok nagy kórház magas fizetéssel hívta Lut dolgozni, a gyerekei abban reménykedtek, hogy visszatérnek Pekingbe. De ő erre nem volt hajlandó, és továbbra is Csia járásban maradt, most is kezeli az ottani betegeket. Már több mint 20 éve nyugdíjas. Manapság az orvosi kezelések mellett Lu továbbra is elmegy a járás különböző helyeibe és népszerűsíti az orvosi ismereteket, úgy, mint amikor először járt Csia járásban több mint 50 évvel ezelőtt.

„2018 decemberéig sikeresen teljesítettem Csia járás lakosságának tett ígéretemet, miszerint 50 évig szolgálom az itteni lakosokat. Úgy érzem, orvosként kezelem az emberek betegségeit és enyhítem a fájdalmaikat, és erre nincs nyugdíjkorhatár. A Kínai Kommunista Párt tagjaként a pártért folytatott munkának nincsen nyugdíjkorhatára. A tanárom 98 éves, és még mindig dolgozik a pekingi gyermekkórházban. Miért nem tehetem én is azt, mint a tanárom.”

A nevében található „Mei” a kínai nyelvben szilvavirágot jelent. A fáknak nagyon nehéz gyökeret ereszteni egy „Kőváros”-ban, de Lu Senmei itt szilárdan gyökerezik, mint egy szilvavirág.