Zhang Peng: a gyerekek nyelvén megszerettetni a múzeumokat és bennük rejtőzködő tudást

Zhang Peng, a Nemzeti Múzeum önkéntes idegenvezetője küldetésének tekinti, hogy általános és középiskolás diákok és szüleik számára vonzóvá tegye a múzeumok világát, a múzeumi oktatást. Zhang, akit gyerekek és szülők százai a „Pengpeng bátyuknak” neveznek több mint tíz éve foglalkozik az ifjúság múzeumi oktatásával, ismeretterjesztéssel és a múzeumok népszerűsítésével. „Három szám felhasználásával mutatkozom be. Az első 2003, amikor tavasszal megkezdtem a kínai történelem és a világ civilizációinak bemutatását a Nemzeti Múzeumban. A második szám a 100-as. Minden évben új feladatot tűzök ki magamnak, remélve, hogy minden évben száz jótékonysági előadást tarthatok a gyerekeknek. A harmadik szám a 60. 2013-ban 30 éves voltam, akkor egy gyerek megkérdezte tőlem, hogy Pengpeng bátya, ha nagypapa leszel, akkor is folytatod majd, amit ma csinálsz? Úgy válaszoltam, hogy idén 30 éves vagyok, s már tíz éve önkéntes idegenvezetőként dolgozom, ha lesz szerencsém 80 évig élni, akkor még 50 évig folytathatom.”

Zhang Peng arra készült, hogy az egyetem elvégzése után visszatér a szülővárosába, hogy az igazságszolgáltatásban dolgozzon. 2003-ban, amikor Zhang a kínai Politikai és Jogtudományi Egyetem hallgatója volt, önként jelentkezett idegenvezetőnek a Nemzeti Múzeumba. Maga sem gondolta, de azonnal beleszertett ebbe a munkába.

Zhang minden hétvégén több mint négy órát buszozott az egyetem és a múzeum között. A különböző korosztályba tartozó látogatók igényeinek megfelelően megváltoztatta a magyarázó szövegeket és az ismeretek átadásához új módszereket is kipróbált. Így aztán nagy sikere lett az általános és középiskolás diákok körében. A gyerekek után, akik szeretetből Pengpeng bátyuknak szólították, Penget lassan a szülők, nagyszülők is ugyanígy nevezték el.

Zhang Peng a tanulmányai befejezése után azért, hogy ne kelljen elhagynia a múzeumot és a látogatókat, úgy döntött, hogy Pekingben marad és folytatja a hobbijává vált, immár több helyen is folytatott idegenvezetést. Gyakran két névjegykártya volt nála: az egyiken Zhang Peng, egy állami tulajdonú vállalat irodájának igazgatója volt, a másikon „Pengpeng bátya” a Nemzeti Múzeum, a Fővárosi Múzeum és más múzeumok idegenvezetője.

E „kettős identitás” 7 évig tartott. 2014-ben Zhang Pengben tudatosult, hogy a múzeumok gyűjteményeiről szóló könyvek többsége nem felel meg a gyermekeknek. Egy barátja megkérdezte tőle, nincs-e kedve gyerekeknek szóló könyvet írni a Palota Múzeumról, vagyis a Tiltott Városról? Ez a javaslat azonnal megindította Zhang Peng fantáziáját, egyúttal felvetette a vállalati tisztségről történő lemondás, és egy másfajta vállalkozás alapításának a gondolatát. Ám a stabil munkahelyről való lemondás nem könnyű döntés. Hosszú küzdelmek után azonban Zhang azt mondta magában: ha nem próbálja meg, akkor megbánja, ha megöregszik.

2014 végén Zhang Peng lemondott és megalapította a „Memóriaterület” nevű platformot, ami a múzeumokkal kapcsolatos ifjúsági könyvek népszerűsítését, múzeumi előadások szervezését, tanulmányok és kiállítási stratégiák, hangos idegenvezetések elkészítését tűzte ki célul. Eddig a platform közönségének összesített látogatói száma meghaladta az 5 milliót.

A gyerekek előtt Pengpeng bátya egy élő múzeumi enciklopédia, az alkalmazottai szemében Zhang Peng tipikus munkamániás. A „Fülben lévő múzeum” című tanulmány az egyik projektje a platformnak. A projekt felelőse Du Yijie (Tu Ji-csie) elmondta, hogy Zhang Peng szinte egész évben a leghosszabb ideig dolgozó munkatárs volt a csapatban. Gyakran még éjfélkor is e-mailekre válaszolt, reggel 7 órakor pedig már újra aktív.

2015-ben Zhang Peng elhatározta, hogy évente száz jótékonysági előadást tart a gyerekeknek különböző iskolákban. Munkatársai kételkedtek abban, hogy ilyen nagy igény lenne a múzeumi oktatásra az iskolákban. Ám Zhang már az első évben teljesítette a száz előadást, vagyis összesen mintegy 150 órát tartott. Időközben kialakult tartós fülzúgása miatt azonban később több mint fél éves pihenőre kényszerült. Zhang az ifjúsági múzeumi oktatást nem tekinti munkának, de kitaróan ragaszkodik hozzá.

Az utóbbi években Zhang folyamatosan csökkentette az idegenvezetésekre fordított időt, hogy több energiát fektethessen a tehetséggondozásra. „Egy ember hatalma korlátozott, ezért egy csoportot szeretnék felkészíteni”— mondta Zhang.

2018-ban Zhang Peng új feladatot kapott. Ő lett a Guo Shoujing (Kuo Sou-csing) Emlékcsarnok ügyvezető kurátora. Ez a kis csarnok Peking belvárosának Xicheng (Hszicseng) kerületében fekszik. Guo Shoujing (1231–1316) neves csillagász, mérnök és matematikus volt. A múzeum éves látogatói forgalma korábban alig haladta meg a 30 ezret. Amikor Zhang Peng először felkereste az emlékcsarnokot, belegondolt: ha a csarnok helye jó, a kiállítás témája szintén jó, akkor vajon miért nem jönnek a látogatók? Abban az időben a Xicheng kerületi önkormányzat programot hirdetett a kulturális emlékek fokozott kihasználására. A hír hallatán Zhang azonnal jelentkezett és megszervezte a Guo Shoujing Emlékcsarnok kiállításának felújítását.

Zhang Peng nagy figyelmet szentelt a kis múzeum fejlesztésére. Miután ő lett az emlékcsarnok kurátora sok energiát fektetett a látogatói élmény növelésére. Például az első kiállítóteremben, amely Guo Shoujing életéről szól, ragaszkodott ahhoz, hogy minden évhez kapcsolódóan tüntessenek fel részleteket. Így az emlékcsarnokba látogató gyerekek könnyen megérthették: Guo például 21 éves korában részt vett a vízszabályozásban és 31 évesen találkozott a császárral. A gyerekek szemében Guo Shoujing egy eleven emberré vált.

„-- Mit láttok ebben a kis körben?

-- Egy 15-ös számot.

-- Helyes. Guo Shoujing ekkor 15 éves volt és egy ilyen kis bambuszdarabból készítette el a hunyi nevű megfigyelő eszközt, amelyet az égitestek mozgásának megfigyelésére használtak az ókorban.”

Miután Zhang Peng csapata átvette a vezetést, az első hónapban a Guo Shoujing Emlékcsarnok több mint 10 ezer látogatót fogadott.

Zhang Peng máig ragaszkodik ahhoz, hogy önkéntes idegenvezető legyen, s havonta meséli Guo Shoujing történetét a gyerekeknek. Valaki egyszer megkérdezte tőle, miért nem tudja abbahagyni ezt a tevékenységet? Azt válaszolta, hogy amikor ötödik éve vezette a csoportokat, szokásává vált, a tizenötödik évben viszont már küldetésének érezte a feladatot.