Szebb jövő elé néz a 70 éve jól fejlődő Tibet

Az idei esztendő a kínai Tibeti Autonóm Terület békés felszabadításának 70. évfordulója. A Kínai Népköztársaság 1949-es megalakulásakor még nem szabadult fel a délnyugati határvidéken fekvő Tibet. A kínai központi kormány és a tibeti kormányzat 1951. május 23-án írta alá a Tibet békés felszabadításáról szóló egyezményt, amelyben kihirdették Tibet békés felszabadítását, és ezzel a hóval borított fennsík új korszakba lépett. Penpa Lhamo, a Tibeti Társadalomtudományi Akadémia Dél-ázsiai Tanulmányok osztályának igazgatója gyökeres változásokat lát.

„Tibet gazdasági és társadalmi fejlődése leginkább a központi kormány támogatásának köszönhető, a fejlődés több mint 97%-a ennek az eredménye. A politikai döntések kidolgozásakor Tibet kiemelt figyelmet kap. Ezekkel a garanciákkal Tibet gazdasági és társadalmi fejlődése gyors ütemű és minőségi. Ami pedig az életvitelt illeti, a tibetiek több lehetőség közül választhatnak. Ott van például a közlekedés módja: ma már repülővel vagy vonattal is utazhatnak, de a múltban csak gépkocsival vagy annál elmaradottabb módon közlekedhettek.”

Tibet gyors fejlődése elválaszthatatlan attól a beruházástól, amelyet az ország a tibeti infrastruktúrába irányít. A felszabadulást megelőzően fél, illetve egy év kellett a szomszédos Csinghaj tartomány vagy Szecsuán tartomány és Tibet székhelye, Lhásza közötti oda-vissza úthoz. A békés felszabadulás óta Tibet fokozatosan egy átfogó, háromdimenziós közlekedési hálózatot épített ki, amely magába foglalja a szállítmányozás legkülönfélébb módjait, például a közutat, a vasutat, a légi közlekedést és a csővezetékes szállítást.

Az egyre jobb életminőséghez igazodva egyre magasabb követelményeknek kell megfelelni a közszolgáltatásban. A békés felszabadulás előtt Tibetben csak három, a helyi kormányzat által vezetett tibeti egészségügyi intézmény és néhány magánklinika működött. Ezek kisméretűek és a felszereltséget tekintve elmaradottak voltak. Mára átfogó egészségügyi rendszer jött létre, amely magában foglalja az egészségügyi szolgáltatásokat, a kismamák és a gyermekek egészségügyi ellátását, a betegségmegelőzést és -kezelést, a hagyományos tibeti orvostudományt és orvoslást. Egy program is indult, amelynek keretében más tartományok orvosszakértői segítik Tibetet. Ennek köszönhetően minden tibeti lakos a lakóhelyéhez közel juthat magas színvonalú egészségügyi szolgáltatáshoz. Tibetben az átlagos életkor az 1951-es felszabadulás előtti 35,5 évről 2019-re 71,1 évre nőtt.

A békés felszabadítás előtt Tibetben egyetlen igazi iskola sem volt, az írástudatlanok aránya pedig elérte a 95%-ot. A felszabadulás óta eltelt 70 évben Tibet oktatásának szintje nagymértékben javult, különösen 2015 után a más tartományok oktatási szakértőit mobilizáló program végrehajtásával. Dzsán-Jün, a Kínai Tibetológiai Kutatóközpont kutatója szerint hatékony Tibet támogatása.

„Egy alkalommal Róma polgármester-helyettesével beszélgetve szóba került, hogy a központi kormány által Tibetnek nyújtott támogatás magától értetődő, ez a központi kormány dolga. De vajon miért támogatják Tibetet más tartományok és városok is? A válaszom az volt, hogy ez jól tükrözi a kínai szociális rendszer előnyeit. Ez a megoldás szorosan összefügg a társadalmi rendszerrel, a Kínai Kommunista Párt kormányzásának célkitűzésével, és a Kína különböző etnikai csoportjai közötti mély barátsággal. Ezért egy ilyen politika csak Kínában hajtható végre és lehet sikeres.”

Kína abszolút győzelmet ért el a szegénység enyhítésében, ami nemcsak az emberiség történetében kiemelkedő teljesítmény, hanem különösen nagy jelentőséggel bír Tibet számára is. Itt a legmagasabb a szegénység aránya és mértéke. A szegénység enyhítésének költsége és nehézsége is itt a legnagyobb. Ahhoz, hogy a tibeti szegények maguk mögött hagyhassák a szegénységet, hatékony intézkedéseket kell hozni. A szegény tibeti lakosok nagyrészt nagy tengerszint feletti magasságban és rossz körülmények között élnek, így az átköltözés vagy az áthelyezés bizonyult a legjobb megoldásnak a szegénység felszámolásában. 2020-ra Tibet 964 területet tett alkalmassá a szegénységben élők áthelyezésére. Ezek viszonylag alacsony tengerszint feletti magasságban találhatók, alkalmasak a termelésre és a megélhetésre. 266 ezer ember önként döntött a költözés mellett. Tibet a szegénység enyhítésére irányuló alap 5%-át az áttelepítés bázisainak korszerűsítésére fordítja, ezzel biztosítva, hogy minden áttelepített család legalább egy tagjának legyen munkája.

Penpa Lhamo, a Tibeti Társadalomtudományi Akadémia Dél-ázsiai Tanulmányok osztályának igazgatója maga is megtapasztalta ezeket a változásokat.

„Tibetben járva azt látni, hogy a helyiek magabiztosak és boldogan mosolyognak. Ezt magam is megtapasztalhattam. Gyakran kérdezem tőlük, hogy mire vágynak. A múltban rendszerint az volt a válasz, hogy valamit meg szeretnének vásárolni, de ma azt mondják, hogy utazni akarnak, bővíteni akarják látókörüket, és kommunikálni akarnak a társadalom más tagjaival vagy a külvilággal.”

2019 végére a Tibetben regisztrált 628 ezer szegény lakos mindegyike maga mögött hagyta a szegénységet, és mind a 74 szegény járás kitört a szegénységből. Az abszolút szegénység problémája a történelem során most első alkalommal szűnt meg. A szegénységből kijutott lakosok egy főre eső éves felhasználható jövedelme meghaladta a 10 ezer jüant, ami átszámítva 440 ezer forintot jelent.

Kína mindig is nagy jelentőséget tulajdonított a hagyományos tibeti kultúra védelmének és fejlesztésének, ehhez hatalmas munkaerőt, pénzügyi forrásokat és anyagi erőforrásokat biztosított, és a kiváló tibeti tradíciók népszerűsítését és fejlesztését különféle módszerekkel, mint például jogi, gazdasági és közigazgatási eszközökkel segíti. A tibeti nyelvjárásokat széles körben használják, a népszokásokat teljes mértékben tiszteletben tartják, a kulturális örökséget hatékonyan védik és továbbadják. Az ország ugyanakkor egy sor politikát dolgozott ki az etnikai regionális autonómia rendszerének végrehajtása, a rendes vallási tevékenységek törvényes védelme és minden etnikai csoport egysége és közös felvirágzása érdekében. Ahogy Chris D. Nebe, a „Valódi Tibet” című hollywoodi dokumentumfilm rendezője rámutatott, „Tibetben nemcsak a gazdaság, a lakosok életszínvonala, az infrastruktúra és az oktatás színvonala javul, hanem a kulturális és vallási tevékenységeket is jól védik és tiszteletben tartják.”