Három generáció a sivatagi erdősítés szolgálatában Belső-Mongóliában

„A nagypapám és az édesapám erdőőrök voltak. Itt, a homok világában születtem és itt nőttem fel. Elmondhatom, hogy az erdő szorosan kapcsolódik az életemhez, ezért is szeretném megóvni. Generációról generációra foglalkozunk a sivatag megfékezésével, az erdővédelem ügyeivel.”

A 53 éves Jia Wenyi (Csia Ven-ji) már 36 éve dolgozik az észak-kínai Kubuqi (Kupucsi) sivatagnál. A nagypapájához és az édesapjához hasonlóan Jia is az erdővédelemmel és a homok kezelésével foglalkozik. Vajon miért választotta egy család három generációja a sivatagot? A következőkben Jia Wenyi és felmenői történetét mutatjuk be.

Jia Wenyi

Jia Wenyi családja az észak-kínai Belső-Mongóliában található Erdos fennsíkon fekvő Kubuqi sivatag szélén telepedett meg. A Kubuqi sivatag Kína hetedik legnagyobb sivataga, területe 18,6 ezer négyzetkilométer. Az éghajlati körülmények és a túllegeltetés miatt a Kubuqi sivatag területe évről évre növekedett.

„Gyermekoromban nagyon belefáradtam a sivatagba, nem szerettem a szülőföldömet. Levegőben szálló sárga homok, szegény falvak - ez volt az én szülőföldem arculata több tíz évvel ezelőtt”- emlékezett vissza Jia Wenyi.

Az elmúlt évszázad ötvenes éveiben a Sárga-folyó partján fekvő több tízezer hektár szántóföld és legelő védelmezésének érdekében az országban elindították a Kubiqi további elsivatagosodásának megelőzéséről szóló programot. Az első homokkezelő bázisok is ennek következményeként jöttek létre. Jia Wenyi nagypapája a homokkezelő bázisok első dolgozóinak egyike volt.

„Akkoriban a kormányzat delegációt küldött a sivatag felmérésére. A helyi közlekedési eszközök főleg a tevék voltak. A nagypapám tevéket vezetve segítette a delegációt a különböző berendezések szállításában. Miután kiépítették a homokkezelő bázisokat, a nagypapám is az egyik dolgozójuk lett. Lényegében az egybefüggő homokterületek kezelésének kezdetével egy időben állt munkába.”

Az erdőőrök első generációjának nehézségeire emlékezve Jia elmondta, „a Kubuqi sivatagnál volt egy közmondás: Kubuqiban vagy az egész életed odavész, vagy csak a fele... Az elmúlt évszázad ötvenes éveiben a kormány felhívására erdőőrök mentek Kubuqiba, hogy a sivatag mentén fákat ültessenek, így küzdve a homok ellen. Akkor nem voltak elektromos berendezések, a szállítást az emberek állatokkal végezték. Az erdőőrök esténként nem mentek haza, ezzel azt is megakadályozva, hogy a magukra hagyott állatok lelegeljék a frissen ültetett csemetéket.”

Jia Wenyi gyermekorában a nagypapájával, majd az édesapjával ment a sivatagba, hogy maga is kivegye részét a faültetésből. Ez is közrejátszott abban, hogy miután felnőtt, maga is erdőőrnek szegődött. Már 17 éves korában a Kubuqi sivatag Shilazhao (Silacsao) homokkezelő bázis alkalmazottja lett. Az elmúlt 36 esztendőben Jia kitartott a sivatagi munka mellett. 11 évvel ezelőtt munkasikereinek köszönhetően Jia Wenyi a Shilazhao homokkezelő bázis vezetője lett.

Amikor Jia-t a kihivásokrül kérdezték, megjegyezte, hogy a legjobban az zavarta őket, ha a környékben lakó pásztorok által nevelt marhák, juhok és más állatok megették a homok megkötésére ültetett növényeket.

A sivatag körüli legelőkön a fele részben földművelés és fele részben legeltetés volt a pásztorok hagyományos életmódja. A helyiek az állatok tenyésztésével növelték jövedelmüket. Ám a túllegeltetéssel súlyosan felborították a legelők ökológiai egyensúlyát és felgyorsult az elsivatagosodás. Ebben a helyzetben 2000-ben a kormányzat szabályozni kezdte a legeltetést a Kubuqi sivatag peremén. A pásztorok azonban nem tartották be a korlátozásokat, s nem ritkán összecsaptak az erdőőrökkel. Egyszer Jia Wenyi elhajtotta a pásztorok állatait, amelyek éppen a frissen ültetett fák lombját legelték. A gazdáik ezt látván jól megverték Jiát, aki sérüléseket szenvedett.

A kormányzat támogatásával Jia Wenyiék végül inkább beszervezték a pásztorokat, hogy vegyék ki részüket a fák ültetéséből. A Shilazhao homokkezelő bázis egymást követően 232 faültetési munkacsoportot szervezett, ebbe több mint 5800 pásztort vontak be, akiket „ökológiai munkásnak” neveztek. Az „ökológiai munkások” naponta átlagosan kétszáz jüant kaptak, s így az egy főre jutó éves jövedelmük elérhette a 36 ezer jüant. Az erdőőrök és az „ökológiai munkások” közös erőfeszítéseinek köszönhetően az elmúlt tíz esztendőben a Shilazhao homokkezelő bázis több mint 30 ezer hektár sivatagnál ültetett fákat. Ezzel jelentősen növelték a Kubuqi sivatag zöld területét, az oázisok területe is évről évre bővült, a helyi ökológiai környezet sokat javult.

Ezzel párhuzamosan Jia Wenyiék további fejlesztéseket indítottak az ökológiai szektorban. „A faültetés mellett még a sivatag éghajlati és környezeti sajátosságait kihasználva megkezdtük a sivatagi turizmus népszerűsítését és a villamosenergia-termelő iparág fejlesztését”- mondta Jia.

Jelenleg a Shilazhao homokkezelő bázishoz tartozó zónákban mindenütt találhatók homokdombok, amelyek az odalátogató turistáknak nyújtanak lehetőséget homoksíelésre. Emellett a bázis népszerűsítette az édesgyökerek (liquorice root) ültetését, hogy egyrészt javítsák a talaj minőségét, másrészt beindítsák az édesgyökereket feldolgozó szektort. Az előzetes statisztikai adatok szerint minden hektár édesgyökérből körülbelül 500 jüanra tehetnek szert.

Elmondható, hogy a kormányzat támogatásának és a szegénységenyhítési intézkedések tökéletesítésének köszönhetően jelenleg a helyi pásztorok betartják a legeltetésre vonatkozó szabályokat. Az elért eredményeknek köszönhetően az állattartók már nincsenek konfliktusban az erdészekkel. Az erdőőrök mai munkájáról Jia Wenyi elmondta:

„Az erdőőrök nemcsak munkalehetőséget teremtettek a helyieknek, hanem eredeti céljuknak megfelelően akadályt állítottak a Kubuqi sivatag északi szélén, megfékezve a homokot és megvédelmezve az +anyafolyót+, vagyis a Sárga folyót.”