Van-e „kényszermunka” Xinjiang (Hszincsiang) gyapottermelésében?

Van-e „kényszermunka” Xinjiang (Hszincsiang) gyapottermelésében? – erre keresett választ kutatása során a kínai Délnyugati Egyetem Emberi Jogok Intézete és a Nem Hagyományos Biztonság Intézete. A nyugati bírálatokat cáfoló jelentésüket a közelmúltban tették közzé.

Shang Haiming (Sang Haj-ming), a jelentés szerkesztője, a chongqingi (Csungking) Délnyugati Egyetem docense határozottan kijelentette, hogy Xinjiangban a gyapottermelés gépesítettsége messze meghaladja a külvilág elképzeléseit és a gyapotszedésből származó jövedelem sokkal magasabb, mint a gyáriparban. A munkára mindig akadnak vállalkozók, nincs „kényszermunka”.

Néhány nyugati médium bírálta Xinjiangot, különösen az autonóm terület déli részét, mondván a pamutgyártáshoz szükséges gyapot szedését sok helyütt „kényszermunkával” végeztetik el. 2019-tól kezdve a Better Cotton Initiative (BCI) nonprofit szervezet a „kényszermunkára” hivatkozva határozatlan időre felfüggessze a xinjiangi gyapot vállalkozások tanúsítványainak kiadását, majd ezt követően a H&M, a Nike és más márkák nyilatkozatban szögezték le, hogy nem használnak xinjiangi gyapotból készült pamutot. A történések széles körben felkeltették az emberek figyelmét.

Shang Haiming elmondta, hogy jelentésük alapja a személyes terepmunka. „Az egyetemünk két intézete kutatókat küldött Xinjiangba, s ez idő alatt történt, hogy a Better Cotton Initiative a „kényszermunka” ürügyével határozatlan időre szankcionálta a xinjiangi gyapotvállalkozásokat. Amikor megláttuk ezeket a riportokat, megdöbbentünk. Az emberi jogok intézetében úgy gondoltuk, hogy helyszíni vizsgálatot kell folytatnunk Xinjiangban a gyapotszedés valós helyzetéről és a vizsgálatunk révén a nemzetközi közösség jobban megértheti a valós helyzetet.”

Körülbelül két héten át járták a vidéket, felkeresték Aksu (Akszu), Kashgar (Kasgár) és Hotan prefektúrát, ahol interjúkat készítettek a helyi nagy gyapottermesztőkkel, a gyapotszedőkkel, a közvetítőkkel, a feldolgozó vállalkozások képvisleőivel, a helyi kormányzat alkalmazottaival, valamint a falubizottságok munkatársaival. Helyszíni vizsgálatot folytattak a gyapottermesztés körülményeiről és a gépesítés helyzetéről.

A jelentés több mint 10 ezer szót tartalmaz és négy fejezetre oszlik: a gyapottermesztés gépesítése Xinjiang déli részén, a gyapottermesztés magas gépesítettségi szintjének okai, a kézi gyapotszedés helyzete Xinjiang déli részén és végül a következtetés. A jelentés szerint az utóbbi években a termelési hatékonyság növelése és a termelési költségek csökkentése érdekében, Xinjiang déli részén a gyapottermesztők új technológiákat vezettek be, gépeket és berendezéseket vásároltak, s fokozatosan megvalósítják a gyapottermesztés teljes folyamatának gépesítését. Közülük a gépi szedés immár trenddé vált. Például Aksu régióban 2020-ban a gyapotszedő gépek száma elérte a 834-et, a gépi betakarítással érintett terület a gyapottermesztés összterületének 71,3%-át tette ki. Xu Minzhi (Hszü Min-cse) kutató, aki részt vett a vizsgálatban, így összegezte tapasztalatait. „A xinjiangi felmérés során a nagy pamuttermesztők elmondták, hogy a gyapottermelés gépesítése nagyban csökkenti a termelési költségeket, különösen a gyapotszedés költségét. Míg korábban a gyapotszedési szezonban 100-200 emberre volt szükségük, most mindössze 10-20 embert vesznek fel.”

A jelentés szerint Xinjiang déli részén a termelők intenzívebb gépesítésre törekvése mögött több tényező húzódik meg. A gyapotszövetkezetek és a gyapottermesztéshez kapcsolódó szolgáltatások megjelenése megnövelte a berendezések kihasználásának szintjét, a mezőgazdasági gépek vásárlásához nyújtott kormányzati támogatások pedig jelentősen csökkentették a mezőgazdasági gépek beszerzési költségeit.

A Xinjiangból, Shandong (Santung), Henan (Honan), Gansu (Kanszu) és más tartományokból származó gyapotszedők minden év szeptemberétől novemberéig vesznek részt a betakarításban. A vizsgálat eredménye szerint a vonzó magas jövedelem a legmeghatározóbb oka annak, hogy az emberek jelentkeznek a kézi gyapotszedésre.

A jelentés szerint egy teljes munkaidős gyapotszedő átlag napi 100-160 kilogramm gyapotot képes begyűjteni, mindössze néhányan elérhetik a napi 200 kilogramot is. A xinjiangi gyapot begyűjtési ideje általában körülbelül 70 nap körül van. A gyapotszedők csak 50 napig dolgoznak és legalább 10 ezer jüant (1 jüan=45 forint) kereshetnek. A legmagasabb jövedelem elérheti akár a 20 ezer jüant is. 2019-ben Xinjiangban az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem 23103 jüan volt. A városi lakosok egy főre eső rendelkezésre álló jövedelme 34664 jüan, míg ugyanez a vidéki lakosok körében 13122 jüan volt. Nyilvánvaló, hogy a gyapotszedők jövedelme a szezonban eléri, vagy meghaladja a vidéki lakosok egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelmét.

A kashgari textilipari vállalkozás egyik vezetője arról számolt be, hogy minden év szeptemberében és októberében csökken az alkalmazottaik száma, mert a szezonban a gyapotszedésből sokkal magasabb jövedelemre tehetnek szert, mint amit az üzemben keresnek. Zhang Qile (Csang Csi-lo) kutató ezt így foglalta össze. „A gépesítés elterjedésével jóval kevesebb emberre van szükség a gyapotszedéshez, de továbbra is sokan jelentkeznek a munkára, mert az így szerzett jövedelem sokkal magasabb, mint a gyári bér. A munkások megtartása érdekében a gyár különféle jóléti intézkedéseket hozott, beleértve az éves étkezési hozzájárulást is. Valójában ezek a munkások azért ragaszkodnak a gyapotszedéshez, mert az alig 3 hónap alatt szerzett pénzzel biztonságban tudhatják egész éves megélhetésüket.”

A jelentés szerint a nyugati országok vádjai a xinjiangi gyapotszedés helyzetével kapcsolatban a tények ismeretének hiányából fakadnak. A xinjiangi gyapottermesztés- és feldolgozás folyamatának egyetlen munkafázisában sincs „kényszermunka” – állapították meg.

Xinjiang déli részén az ágazat nagymértékű gépesítése miatt a munkaerő iránti kereslet jelentősen csökkent. Más munkákhoz képest a kézi gyapotszedés nagyon jól fizetett és (ezért) vonzó. A betakarítás folyamatában védik a dolgozók jogait, szabadon választhatják meg milyen munkára jelentkeznek, időben megkapják a fizetésüket, biztosítják számukra a pihenőidőt és a biztonságos munkavégzés feltételeit.