Olvasók a pekingi metrón

A 36 éves Zhu Liwei (Csu Li-vej) a pekingi ingázók millióinak egyike, aki naponta körülbelül egy órát utazik metróval a munkahelyére, egy könyvkiadóba, ahol szerkesztő. Kihasználva a lehetőséget, útközben a túlzsúfolt földalattin kamerájának lencséjét az olvasni szerető utasokra irányítja.

Az „Olvasók a pekingi metrón” című online fotóalbuma már több mint 1600 fényképet tartalmaz, azokat, a mindennapi metrózása során, a lakása és a a belvárosban fekvő munkahelye között készült képekből válogatta. Az elmúlt három év gyűjteményes albumát már 160 ezerszer nézték meg amióta először megosztotta azt a Douban (Toupan) közösségi platformon.

Zhu Liwei

„Könyvszerkesztő vagyok, egy kiadónál dolgozom és szeretek olvasni. Így jött az ötlet, hogy fotósorozatokat készítsek a metrón olvasó emberekről. Héttköznap a délkelet-pekingi Yizhuang-híd (Jicsuang) állomástól nagyjából egy órát utazom a belvárosba. Ezeken az útjaimon több száz olvasó utastársamat örökítettem meg. Bármit is olvastak, mindig úgy tűnt, mintha ragyognának a kezükben tartott könyvek. És ez az, ami annyira megragad” – mondta Zhu.

Hosszú ideig metrózni a nap talán legrosszabb része sok ember számára. 2018 egy téli reggelén Zhu, aki maga is szívesen olvas a városi nyüzsgés közepette, felderült, amikor a metrókocsiban meglátott egy férfit, aki egy könyvet és tollat tartott a kezében, ahogyan ő is. Azóta szinte mindennap „kiszúrja” azokat az embereket akik a metrón olvasnak. Mindez megváltoztatta a metrós ingázókkal kapcsolatos sztereotípiáját, akikről korábban azt gondolta, hogy nem tesznek semmi mást, csak a telefonjukat bámulják. Aztán elkezdte fotózni őket a maga telefonjával.

„Azon a télen, egy nap, amikor felszálltam a metróra, megláttam egy fiatal férfit, ahogy olvasott. A könyvének nagyon vicces címe volt: „A zen és a motorkerékpár karbantartás művészete”. Kitűnt a metrószerelvény többi utasa közül, akiknek többsége meredten nézte telefonja képernyőjét. Ezért le is fényképeztem. Gyakran összefutok azzal a lánnyal is, aki minden nap ugyanabban az időben ott olvas a metrómegállóban ülve. Emlékszem, hogy egy hónap során a lányt 5 különböző könyvvel a kezében láttam. Olyan nyugodtnak és gyönyörűnek tűnt” – mondta.

Zhu soha nem gondolta, hogy munkájára sokan kiváncsiak lesznek, de a fotói szinte „vírusként terjedtek” az interneten, és a #ReadingOnSubway hashtag is trendi témává vált. Zhu még inkább ismertté vált, amikor egy népszerű televíziós műsorban is feltűnt.

Zhu szerint a metrón olvasók száma sokkal több, mint képzelte volna, de az arányuk még mindig nagyon alacsony. Mint fogalmazott, tiszteli azokat, akik ilyen zsúfolt környezetben néhány állomásnyi rövid időben is készek elmerülni a könyvek világában.

„Sok netező írt kommentet, miután megosztottam az albumot. Sokuknak naponta 1-2 órát kell utazniuk az otthonuk és a munkahelyük között, s ha ezt a metrón töltött időt olvasásra használják, fél év alatt elolvashatnának akár 40-50 könyvet is. Valaki azt mondta nekem, nagyon hiányzik neki az az idő, amit Pekingben utazással töltött, hiszen az ingázás során nagyon sok könyvet el tudott olvasni. Most már nem jár metróval dolgozni, mert a munkahelye közel van, és rájött, hogy kevesebbet olvas…” – mondta Zhu.

Zhu sok követője lelkes olvasó. „Metróval megyek dolgozni, úgyhogy közben tudok olvasni. Ez még a munkám hatékonyságára is kihat” – írta egyikük. A sok olvasó láttán Zhu könyvszerkesztőként is egyfajta szakmai elégedettséget érez. „Akkor, amikor a közösségi médiában található információ morzsák mindenkit elárasztanak, a metróval közlekedő könyvolvasók csendesen +jutalmazzák+ a könyvkészítőket” – véli Zhu.

Tavaly, amikor a COVID-19 járvány helyzete a legsúlyosabb volt, továbbra is sokan olvastak a metrón. „Az ingázás során történő olvasás talán mentálisan is erősítette ezeket az embereket. Maszkot és kesztyűt kellett viselniük, de ennek ellenére csiszolták az elméjüket a könyvek olvasásával” – jegyezte meg Zhu.

Zhu ritkán elegyedik szóba az alanyaival, mert nem akarja megzavarni őket, tiszteletben tartja az olvasók privát szféráját. Fotóin csak a hátuk, profiljuk vagy a kezükben tartott könyvek láthatók.

„Egyszer ez az idős ember felkeltette a figyelmemet, mert nagyítóval olvasott, nagyon óvatosan. A könyv nem az egészségmegőrzésről szólt, hanem egy regény volt. Jó volt látni, hogy életének ebben a szakaszában még mindig érdekli a regények világának felfedezése. Van egy másik fénykép, ami emlékezetes a számomra. Egy bácsi egyik kezében egy üveg olajat tartott, a másikban egy könyvet egy szatyorban. Azt a címet adtam neki, hogy Napi szükségleteink. Sok követőm meghatónak tartotta a képet” – mondta.

„Fotózásom célja nagyon egyszerű: gyönyörű olvasási pillanatokat rögzíteni” – vallja Zhu, aki egyúttal elkészítette a metrón olvasott könyvek és folyóiratok listáját is. Több mint 750 tétel szerepel rajta. A legnépszerűbb kategória a klasszikus irodalom, míg egy másik szintén népszerű: Kína és a nemzetközi kapcsolatok témaköre. De szerepelnek rajta például szakképesítési vizsgákhoz használt útmutatók, okleveles könyvelői, köztisztviselői és idegen nyelvben szerzett jártassági vizsgákhoz felkészülési anyagok. Zhu úgy gondolja, ezek a könyvek nemcsak a több tízmilliós metropoliszra jellemző versenyt tükrözik, hanem arra is utalnak, hogy egyre több ember igyekszik képezni magát.

„Kemény és fárasztó az élet a nagyvárosokban. Szerencsések azok, akik csak 9-től 5-ig dolgoznak. Ha egy fárasztó munkanap után még mindig tanulni akarnak, vagy a látókörüket szélesíteni, élvezni egy-egy irodalmi remeket úgy, hogy útközben olvasnak, az szerintem tiszteletreméltó. Azoknak, akiknek a fáradt teste még mindig rejt egy olvasásra vágyó szívet, azt hiszem, van erejük, lendületük az előrelépéshez” – véli Zhu. Hozzátette, nem azért fényképezi őket, hogy másokat arra ösztönözzön, hogy olvassanak útközben. Csupán azt szeretné hangsúlyozni, hogy bárhol, bármikor megnyithatunk egy könyvet, hogy érezzük az olvasás örömét.