„Zöld csodák” Tibetben az elmúlt 70 esztendőben

Tibetet a „Föld harmadik pólusának” nevezik. Csodálatos természeti szépségnek és gazdag ásványerőforrások ellenére a térségben rendkívül gyenge az ökológiai környezet. Az elmúlt évszázad ötvenes éveiben a Lhásza körüli hegységnél még egy fa sem volt látható. A Lhászától délnyugatra és több mint 100 kilométerre fekvő Zhanang járásban az időjárás mindig száraz és szeles volt. A helyi lakosok már több évtizeddel ezelőtt sem láthattak fákat a térségben.

Tibet békés felszabadítása óta eltelt 70 esztendőben az ökológiai környezet kiépítése és a környezetvédelem gyorsan fejlődött. Mára a Lhásza körüli Nanshan-hegy már egy közismert utazási látványosság lett. Egyre több turista szeretne a hegyről gyönyörködni a Potala palota szépségében.

Potala palota

A turisták látószögétől eltérően egy tibeti fiú, Dobora állandóan a Nanshan-hegy legmagasabb pontjáról északra nézett, ahol nem a Potala Palota látszódik, hanem az újonnan ültetett fák.

Dobora több évet foglalkozott a fák ültetésével a Nanshan-hegyen. Ő a következőket nyilatkozta:

„Nagyon büszke vagyok a zöldítés eredményre. Valójában a fák ugyanazok, mint az emberek, ahogy reagálnak a fennsíki időjárásra is. Mára a fák egyre jobban alkalmazkodtak az itteni körülményekhez. A hegy egyre zöldebbé vált.”

2010 óta Tibetben nagy erővel elősegítették az ökológiai biztonság kiépítését és elindították a „két folyót és négy belső folyót” érintő zöldítési projektet. „Két folyó” a Brahmaputra és a Salween folyóról szól, amelyek a Qinghaj-Tibei (Csinghaj-Tibeti) fennsíkról származnak, ezután más országokba haladnak tovább. “Négy belső folyó” a Lhászai folyóról, a Nianchu folyóról, a Yalong folyóról és a Shiquan folyóról szól.

A „két folyót és négy belső folyót” érintő zöldítési projekt Tibet hét városát és 44 járását érinti, ahol található a tibeti népesség 80%-a. A Lhásza körüli hegység és a Zhanang járás egyaránt a „két folyót és négy belső folyót” érintő zöldítési projekthez tartózik.

2012-ben Lhásza a Nanshan-hegy példazóna alapján elindította a zöldítési projektet. A Nanshan-hegy tengerszintje a 3650 és 4050 méter között mozog. Egyebek mellett a 3900 méternél is magasabb területen történő faültetésre nem volt példa ez előtt Kínában. Az ottani talajréteg vastagsága átlagosan 10 centiméter. A projekt elindítása óta eltelt első években a fák túlélési aránya csupán 60% volt, egyes területeken ez a szám még kevesebb volt, mint 40%. Ám a síkságon a fák túlélési aránya átlagosan a 95%-ot is elérheti.

Luosang Duoji, a Tibeti Erdészeti Hivatal egyik felelőse így nyilatkozott,

„Amikor olvastam a fák túlélési arányáról szóló adatokat, akkor nem aludtam jól este. Még álmodtam azt is, hogy a fák teljesen elpusztultak. A következő reggel kollégáimmal együtt mentem a Tibeti Erdészeti Tudományos Akadémiához, hogy javaslatokat hallgassunk a szakértőktől.”

Gesang Quzhen, a Tibeti Erdészeti Tudományos Akadémia helyettes vezetője azt javasolta, hogy a Nanshan-hegy talaja rendkívül gyenge. Ezért faültetés előtt elsősorban javítaniuk kell a talaj minőségét és választaniuk kell a fafajok közül.

Tibetben gazdag az ökológiai erőforrás van, de törékeny a talaj. A zöldítési projektek népszerűsítésében előtérbe kell helyeztetniük a tudományos technológiák felhasználását. Ezzel kapcsolatban Luosang Duojiék egymás után bevezették a hegyes körülmény javítási technológiáját és a hidegálló fafajok kiválasztásának színvonalát.

Több hónapos ellenőrzésen keresztül a Tibeti Erdészeti Tudományos Akadémia szakértői különleges tervet dolgoztak ki a Nanshan-hegy zöldítési projektjével kapcsolatban. Elsősorban a laboratóriumban termesztették a kiválasztott fákat, ezzel emelve a túlélési arányukat. Utána a hegyen jó minőségű talajjal cseréltek az eredeti földet.

Megtalálták a megfelelő talajt és a fafajtákat. A zöldítési projekt lassan, de stabilan zajlott le a Nanshan-hegyen. Mint a zöldítési projekt végrehajtója, a tibeti nemzetiségű lakosság is a napról napra a hegy zöldítésének a sikerében reménykedett, és a projekt szilárd támogatói lettek.

Mivel egy fennsíkon fekszik, ezért a Nanshan-hegynél, csak márciusban lehet fákat ültetni. Évente a megfelelő napok száma nem haladja a húszat. Valamint Lhászában, márciusban gyakran havazik, ennek ellenére a Dobora és a tibeti lakosság habozás nélkül ment fel a hegyre, hogy fákat ültessenek.

Tíz éves erőfeszítéseinek köszönhetően mára a Nanshan-hegynél mindenütt tele van a fákkal. Idén a helyi lakosok, akik állandóan felmennek a hegyre, úgy találtak, hogy a fák nélküli a szilákon, nyáron is tele van zölddel. Ez éppen az ökológiai helyreállítás ereje!

Az ökológiai környezet változása befolyásolt mindenkit. Luosang Duoji azt mondta, hogy régen Lhászában télen mindig száraz volt. De most már nem ez a helyzet. A város körüli környezet sokat javult: a levegő páratartalma jelentősen emelkedett, a csapadék is bizonyos mértékben növekedett.

Ezzel párhuzamosan jelenleg a Zhanang járásban már létrejött egy 160 kilométer hosszú, 1800 méter szélességű és 450 ezer mu területű “zöld nagyfal”. Az elmúlt évszázad 80-as éveiben a járásban évente a száraz napok száma meghaladta 60-at, ám most ez a szám 7 napra csökkent.

Statisztikai adatokból még jobban ismertetjük a zöldítési projektben elért eredményeket. Jelenleg Tibetben már létrehoztak egy homokálló példazónát és öt természetvédelmi zónát. 2020-ban az erdővel borított terület 12,31%-ot ért el, a vizes élőhelyek területe 6,52 millió hektár volt.