A magyar irodalom elkötelezett fordítójának hitvallása – Beszélgetés Shu Sunle műfordítóval II.

(A beszélgetés első része: Kattints ide! )

Shu Sunle, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia szakfolyóiratánaik szerkesztője, aki 18 éve kezdte ismerkedését a magyar nyelvvel, eddig négy magyar irodalmi művet fordított le kínaira. Köztük van Márai Sándornak a Füves Könyv című szellemi naplója és a Válás Budán című regénye, Csáth Gézának az Elfeledett Álom című válogatott novellagyűjteménye, valamint Szabó Magdának a Freskó című regénye. Szabó Magda Für Elise című regényének fordításán éppen most dolgozik.

Műfordítóként Shu nem egy bizonyos típusú irodalmi művet választ magának a fordításhoz. Úgy gondolja, a fordítás bizonyos szinten közös alkotási folyamat az íróval, s ha több műfajjal kísérletezik, több szerző műveinek fordítására vállalkozik, ez olyan, mint barátságot kötni különböző személyiségű emberekkel. Miközben olvassa szavaikat, a megfogalmazott gondolatokat, a cselekmények leírását, megpróbálja átérezni az író szándékát, majd a saját szavaival tolmácsolja a lehető legkifejezőbben ugyanazt - a saját nyelvén.

„A fordításom csak akkor közelítheti meg a lehető legjobban az eredeti jelentését, ha egyfajta hallgatólagos megértés alakul ki köztem és az író között. Valójában ez a legnagyobb kihívás a műfordítók számára, vagyis hogy mennyire lehetünk biztosak abban, hogy pontosan adjuk vissza azt, amit a szerző eredetileg ki akart fejezni? Nincs-e félreértés? Ezt nem mindig tudhatjuk, és ezért mindig ott van egy kis bizonytalanság, önbizalomhiány a fordítási folyamatban. Megpróbáljuk megérteni az írót, megismerni a történelmi korszakot, amelyben élt. Sokat olvasunk róla, hogy átfogó képet kapjunk a szeméyiségéről és a műveiről” – mondta Shu.

Szerinte az irodalom fordításának sikere nagyban múlik a lelkek egymásra hangolódásán, vagyis a fordítónak amennyire lehet, az író lelkével azonosulva kell megközelítenie a fordítandó művet. A műfordítás egy nagyon privát élmény. A fordítók általában nem cserélnek véleményt egy bizonyos íróról, hiszen minden fordítónak megvan a maga értelmezése vele kapcsolatban. És ez a privát „kommunikáció” a fordító és az író között legtöbbször leírhatatlan élmény. Más ebben nem igazán tud közreműködni, segíteni. Így a fordítás folyamata gyakran sok küzdelemmel és fájdalommal is jár. De miután elkészült, természetesen az elégedettség mindent felülmúl.

Ha a preferenciáiról kérdezzük, Shu úgy, véli talán a 20. század első felének műveivel foglalkozik a legszívesebben.

„A 20. század első felében született irodalmi művek közel állnak hozzám. A történelmi légkörük általában meghatározó, sok új gondolatot tartalmaznak, de megadják az irodalom esztétikai érzését. Akkoriban éppen felemelkedőben volt a nyugati modernista irodalom, a magyarok saját modernista irodalma is fejlődésnek indult. Szabó Magdának is ebben volt fontos szerepe. Jártas volt a belső monológokkal teli írásmódban, mint Marcel Proust francia regényíró, de az általa kifejtett tartalom nagyon bőséges volt, gazdagon mutatta be az emberek lelki világát és a társadalom akkori hangulatát is” – mondta Shu.

Kínában az 1970-es évek végén elindított „reform és nyitás” politika után egyre több külföldi irodalmi művet jelentettek meg, de a magyar irodalom iránti érdeklődés inkább csak akkor vált látványossá a hétköznapi kínaiak körében, amikor 2002-ben Kertész Imre irodalmi Nobel-díjat kapott. Az azt követő két évben Kertész díjnyertes könyvének, a Sorstalanságának már két kínai fordítása is megjelent. A Kína és a közép- és kelet-európai országok (Kína-KKE) közötti együttműködés mechanizmusának köszönhetően az elmúlt 10 évben számos magyar művet fordítottak kínaira.

„Márai Sándor hat műve a legnépszerűbb, emellett Kertész Imre művei, amelyek Yu Zemin (Jü Ce-min) Magyarországon élő műfordító fordításai. Kertész könyveit talán az akadémiai körökben jobban fogadták, mert egy Nobel-díjas művei nagyobb kutatási értékkel bírnak, de az átlagolvasók inkább Márait veszik kézbe. Még Kertész is a magyar nemzeti szellem ápolójának nevezte Márait. Yu Zemin egyszer a kínai olvasóknak úgy mutatta be Márai Sándort, hogy minden kortárs magyar író Márai „szellemi szárnyai” alatt nőtt fel, el lehet képzelni, mennyire ragyogó szellemi élményt nyújtanak a művei. És ezt a kínai olvasók is megértik” – fogalmazott Shu. Megjegyezte, szerinte az irodalmi művek mellett a 19. század végén Kínában járt magyarok utazási naplóit, levelezését is érdemes kutatni, lefordítani, hiszen nemcsak akadémiai szempontból, hanem az olvasók látókörének szélesítése és a két ország jobb megértése szempontjából is ennek van jelentősége.

Shu Sunle számára sok emlékezetes élményt hozott az elmúlt csaknem két évtized, amióta összekapcsolta életét a magyar nyelvvel, s azon keresztül Magyarországgal. Ezek közül is kiemelkedik egy nap, amire szívesen emlékszik vissza. 2017. április 19-én egy nap alatt két különböző szinten első kézből szerzett különös kapcsolati élményt. Aznap reggel, Wang Weiguang (Vang Vej-kuang), a Kínai Társadalomtudományi Akadémia (CASS) akkori elnöke a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) előadótermében bejelentette, hogy a CASS felügyelete alatt hivatalosan is megalakul Budapesten a Kínai Közép- és Kelet-Európai Kutatóintézet. Célja főként a Kína és a KKE-országok közötti kutatási együttműködések koordinálása, az eredmények közös kiadásának elősegítése. Ez volt akkor a . CASS első tengerentúli kutatóintézete. Shu számára örömteli élmény volt, hogy ott lehetett az alapítási ceremónián.

Ugyanaznap délután az Országos Szécsényi Könyvtárban jelen volt azon az eseményen, amelyen Jidi Majia (Csiti Ma-csia) kínai költő verseinek magyar fordítását mutatták be. A költeményeket Yu-Barta Erika sinológus, az azóta már elhunyt Szőcs Géza és Rácz Péter költő fordította. Mindhárman ott is voltak a könyvbemutatón, s felolvastak néhány verset a kötetből.

„Csodálatos érzés volt a verseket hallgatni! Aznap reggel tanúja voltam egy országos szintű fontos bejelentésnek, délután pedig már részese voltam a kétoldalú kulturális kapcsolatok konkrét eredményét bemutató rendezvénynek. Mindez nagy hatással volt rám. Amikor este hazamentem, elővettem a jegyzeteimet és átnéztem, átgondoltam az eddigi tevékenységemet. Az járt a fejemben, hogy vajon az én kutatásom elég értéket képvisel-e, és az eredménye hagyhat-e valami hasznosat hátra az utókornak? Azóta többször is feltettem magamnak ezt a számomra motiváló kérdést” – jegyzete meg Shu Sunle, akinek a terve az, hogy a következő 5-10 évben összehangolja, társítsa kutatási területét és a műfordítást

(Írta, szerkesztette: Lea Ma)