Liu Wenqing kulturális tanácsos a kínai–magyar cserekapcsolatok történetéről

Liu Wenqing (Liu Ven-csien) Kína magyarországi nagykövetségének egykori kulturális tanácsosa több mint 20 évig dolgozott Budapesten, tanúja és résztvevője volt a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének.

Liu Wenqing első munkájaként a 70-es és 80-as években a Kínai Nemzetközi Rádión keresztül mutatta be Kínát a magyar népnek.

„A külvilág felé történő rádiózás jó módja annak, hogy eljuttassuk hangunkat a világba. Ez a mód akkoriban nagyon fontos volt. Különösen, amikor a hallgatók levelei érkeztek, azt mondták, hogy már hallották a rádiós hangot, vagyis Peking hangját. Nagyon örülünk a pozitív visszajelzéseknek, amik tovább bátorítottak, hogy folytassuk a munkánkat.”

Liu Wenqing, Schmitt Pál elnök és a 2008-as pekingi olimpiai játékok kabalafigurája

Liu úgy véli, hogy a két ország közötti cserekapcsolatok nagyjából három szakaszra oszthatók. Az első szakasz Kína megalapításának első napjai. Kína 1949. október 1-jén hivatalosan bejelentette a Kínai Népköztársaság megalapítását. Magyarország október 3-án szóban elismerte Kína jogi státuszát, és október 6-án aláírta a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló megállapodást. Ezzel megkezdődtek a kétoldalú cserekapcsolatok.

Ugyanebben az évben Kína küldött egy ifjúsági delegációt a budapesti VIT-re. A delegáció tagja volt Chen Qiang (Csen Csiang) is, aki később Budának és Pestnek nevezte el a két fiát. Az egyik fia, Chen Peisi (Csen Pest) Kínában jól ismert komikus színésszé vált, és ma is aktív különböző művészeti színpadokon.

A VIT mellett a két ország delegációkat is küldött egymás országába sport, orvostudományi és egészségügyi, művészeti és a társadalomtudományi területeken. Természetesen akkoriban nem voltak turistacsoportok. Abban az időben a diplomáciai kapcsolatok éppen csak létrejöttek, és mindkét fél szívesen megismerkedett egymással.

A második szakasz az 1970-es években kezdődött és az 1989-es rendszerváltásig tartott. A közép-kelet-európai országok közül Magyarország elsőként vezetett be gazdasági reformot, körülbelül 1968-ban kezdett a magyar kormány kísérletezni a reformokkal. Kína pedig 1978-ban hivatalosan bevezette a reform és nyitás politikáját, kezdetben megpróbált tanulni Magyarország gazdasági reformjának tapasztalataiból, így jött létre a kétoldalú csere második csúcsidőszaka. Abban az időben a kétoldalú cserék alapvetően hivatalos úton történtek. Kétévente dolgozott ki munkatervet a két ország, a munkatervnek megfelelően küldött delegációkat egymáshoz, így a cserekapcsolatok száma a maihoz képest még mindig korlátozott volt. 1989-ben rendszerváltás történt Magyarországon, állampárti rendszerből többpárti parlamenti rendszerré vált.

Ekkor Kína néhány évet kivárt, nem változtatott külpolitikáján a magyar társadalmi rendszer változásai miatt. Lassan viszonylag stabilizálódott a politikai helyzet Magyarországon, és a két ország közötti cserekapcsolatok minden területen ismét kezdtek fejlődni.

A harmadik szakasz a rendszerváltástól a mai napig terjed. Ennek a szakasznak a jellemzője a nem kormányzati cserekapcsolatok növekedése, a csereprogramok nagy része nem tervezett, sőt az ilyen nem hivatalos cserék adják a nagyobb részét, és a cserék tartalma is színesebb. Liu Wenqing tanácsos ezzel kapcsolatban elmondta,

„Elmondhatjuk, hogy jelenleg történelme legjobb időszakában vannak a kínai–magyar kapcsolatok. Természetesen ennek az eredménynek van alapja, amit hosszú időn keresztül lépésről lépésre teremtettünk meg közösen. A másik ok, hogy manapság a két kormány pozitívan áll hozzá a kapcsolatok fejlesztéséhez. Ezenkívül van egy nagyon fontos időpont, amely jelentős mértékben előmozdította a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését. Amikor Kína hivatalosan bejelentette az Övezet és Út kezdeményezést a világnak, Magyarország ugyanakkor kidolgozta a keleti nyitás politikáját. A két politika közötti sikeres kapcsolódás egyszerűsítette mind a hivatalos, mind a nem kormányzati cserekapcsolatokat. Különösen, mióta ezt törvényben is elismerik, minden csere zökkenőmentes lett.”

Ez a jó háttér hozzájárul a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez. Például Magyarország az első európai ország, amely aláírta az Övezet és Út együttműködés kormányközi egyetértési memorandumát Kínával, a hagyományos kínai orvoslást pedig az Európai Unió országai közül Magyarország elsőként ismerte el törvényben. A közép-kelet-európai régióban az első és az egyetlen RMB-fizetések bankja Magyarországon van. A magyar–kínai két tanítási nyelvű általános iskola és gimnázium az első és egyetlen ilyen kétnyelvű iskola egész Európában.

Liu Wenqing (bal) egy kínai harcművészetet népszerűsítő rendezvényen

A kulturális tanácsosként melyik történet volt a leglenyűgözőbb Liu Wenqing számára? A magyarokat nagyon érdeklik a kínai harcművészetek, de több különböző stílusú kínai harcművészet létezik, mindegyiknek megvan a maga technikája és ötlete, mint például imádkozósáska-ököl, a Wing Chun-ököl. Különböző ágak néha ellentétesek egymással. A tanácsos meghívta Shi Xinghong (Sö Hszin-hon) kungfumestert a kínai Saolin-templomból, hogy hozza létre a Magyar Chan Wu Szövetséget Budapesten. A szövetségnek 13 különböző ága van. Minden ág felváltva szervez harcművészeti előadásokat minden évben, ilyen módon összeolvadtak egymással az ágak. Ezenkívül Shi Xinghong mester a Magyar Saolin-templomot is alapított, ahol hiteles kínai harcművészeti kultúrát tanulhatnak a magyarok.

A másik lenyűgöző dolog a magyar Soong Ching Ling Gyermekbarátság Alapítvány létrehozása. Az alapítvány minden évben kiválaszt és küld egy 14 éven aluli gyermekből álló küldöttséget Kínába. Ennek a cserének nagy értelme van. Az első gyermekcsoport tagjai, akik ennek keretében érkeztek Kínába, már felnőttek, és soha nem felejtik el a Kínában tett látogatás csodálatos élményét.

Liu így tekintett vissza diplomataként végzett munkájára.

„Bár már elhagytam a budapesti kínai nagykövetséget, a szívem mélyén megmaradt az a barátság, amelyet a magyar emberekkel kötöttem. Néha elgondolkodom azon, hogy milyenek ezek a régi barátaim. Most is figyelem a kétoldalú kapcsolatot. Gyakran eszembe jut a nagykövetségi munkám, ami sok támogatást kapott a magyar tisztviselőktől és barátoktól. Több mint húsz évet dolgoztam Magyarországom, elmondhatom, hogy zökkenőmentes volt az ottani munkám, nagy gond nem volt.”

Liu Wenqing a magyar médiának adott interjúja közben

A kínai–magyar kapcsolatok jövőbeni fejlődését illetően az egykori kulturális tanácsos optimista. „Szerencsére a kilencvenes évek eleje óta Magyarország több kormányt váltott, akár baloldali, akár jobboldali a kormányzó párt, a csere Kínával nem szakadt meg. Úgy gondolom, hogy ha nem lesznek nagy politikai változások, akkor folytatódnak a kétoldalú eszmecserék, mivel ilyen sok év alatt szilárd alapokat fektettünk le”, mondta a nyugdíjas diplomata.