Tavaszünnep és az oroszlántánc

2022-01-30 16:56:13

A tavaszünnep, vagyis a kínai holdnaptár szerinti újév, a legnagyobb hagyományos kínai családi ünnep. A tavaszünnep beköszöntével összefüggésben számos népszokás, hagyomány alakult ki országszerte. Közülük sok máig a kínai nép életének része, sőt külföldön is elterjedt. Ezek közé tartozik például a petárdázás, a lampion kifüggesztése, vagy a sárkány- és oroszlántánc. Sok hagyományos ünnepi szokás, esemény, sőt, kézműves termék ma már a kínai szellemi kulturális örökség része.

A kantoni oroszlántáncot 2006 májusában hivatalosan is felvették a kínai országos szintű szellemi kulturális örökség listájára, a csoportos népművészeti tevékenységek között elsőként. Li Rongzai (Li Zsung-caj), a kantoni oroszlántánc átörökítésével foglalkozó mester, akinek vezetésével a Kanton (Guangzhou) tartománybeli tengerparti Zhanjiang (Csancsiang) településen minden tavaszünnep idején kiválasztanak egy remek oroszlántánc együttest. A dél-kínai Kanton nyugati területén a hagyományok szerint a tavaszünnep során minden faluban szerveznek egy találkozót, amelyet nianlinek (nianli) hívnak. A nianli eredetileg egyfajta áldozati szertartás volt, de az idők folyamán kulturális hagyományőrző találkozóvá alakult, amelynek része a lampion kiállítás, az operaelőadás, a lakomák tartása, és a színes látványos felvonulás is. Természetesen az oroszlántánc nagyon fontos eleme minden előadásnak és parádénak. Li Rongzai erről így beszélt: „Nálunk általában minden faluban szerveznek nianlit. Ezekre rendszeresen meghívnak egy-egy oroszlántánc együttest. A mi oroszlántánc társulatunk is egyik nap felkeres egy falut, a következő nap pedig egy másikba látogat, hogy a nianli előadásokon részvételünkkel köszöntsük az új évet. A mi társulatunk egy amatőr oroszlántánc társulat, amelynek tagjai falusi parasztok. Nappal a szántóföldeken dolgoznak, aztán ha van fellépésük, mennek, ha nincs, akkor esténként próbákra járnak.”

Akik a nianli ünnepi rendezvényeken részesei az oroszlántánc előadásnak, büszkék, hisz e tevékenység nagy dicsőséget jelent. Li Rongzai társulatának fiatal tagjai mind azt szeretnék, hogy Li mester beválogassa őket a fellépő csoportba.

Li Rongzai 56 éves, s már gyermekkorában beleszeretett az oroszlántáncba. 1992-ben Liang Ruyi (Liang Zsu-ji), ismert oroszlántánc mester tanítványa lett, akitől elsajátította a sík terepen, széken, asztalon, létrán történő mutatványos előadás hagyományos gyakorlatait, valamint kungfu ismereteket is szerzett. 1993-ban Li felkereste a Foshan (Fosan) városi Huang Feihong (Huang Fejhung) kungfu iskolát, ahol az oszlopokon előadott oroszlántáncot is megtanulta. Az oroszlántánc tudományának átörökítésére Li Rongzai létrehozott egy társulatot és egy állandó oroszlántánc kiállítást is. Li Rongzai igyekszik egyfajta innovatív előadási módot is kifejleszteni. Például ő találta ki, hogy az esti tengerparti oroszlántánc során az oroszlánt alkotó – jelmez lepel alá bújt – két előadóból az egyik tartsa a fejet, a másik pedig a testet és az oroszlán farkát. A jól összeszokott, gyakorlott páros sok akrobatikus mutatványt mutat be, és végül a qing (csing) nevű tárgyat elhelyezi egy bizonyos pontra. A qing lehet bármilyen szerencsét jelentő tárgy. Li Rongzai a hagyományos oroszlántáncról elmondta: „A hagyományos oroszlántánc fontos pontja a qing. A hal alakú qing például azt a kívánságot fejezi ki, hogy legyen a következő évben is elég tartalékunk. Az előadás története úgy alakul, hogy az oroszlán vándorol, ételt keres, majd megérkezik egy tó partjára és meglát egy halat. Megpróbálja megszerezni és megenni. Végül sikerül neki, ami azt jelenti, hogy lesz elegendő tartalék.”

A „hal” szó kiejtése a kínai nyelvben „jü”, pont ugyanúgy hangzik, mint a „tartalék” szóé. A jelenet tehát azt jelenti, hogy az oroszlán megszerzi a halat, az előadást néző embereknek lesz bőséges tartalékuk, nyugodt életre számíthatnak.

Li Rongzai szülőföldje Zhanjiang. A halászat a városban élők egyik fontos megélhetési forrása. Liang Qihuang (Liang Csi-huang), Li társulatának egyik tagja. Az ő ötlete volt, hogy a halakat az oroszlán jelmez hagyományos vörös, zöld színeivel díszítsék. Javaslatáról így beszélt: „hanjiang közel van a tengerparthoz. Sokan foglalkoznak itt halászattal, ebből fenntartva a családjukat. Ezért gondoltam a halak megfestésére, a hal bevonásába az oroszlántáncos előadásba. Végül a halakat is az oroszlánjelmez színeire festettük.”

Li Rongzai elégedett a halak festett jelmezével. Az újításokkal kapcsolatban elmondta: „Az oszlopokon előadott oroszlántánc fejjelmeze is egyike az úgynevezett innovatív újításainknak. Az oroszlán jelmezünk szorosan kapcsolódik zhanjiangi tengeri kultúrához, ezért az oroszlánfej jelmezre mi halakat is festettünk. A festett 6 hal azt jelenti, hogy az új év gond nélküli és bőséges lesz.”

Az oroszlántáncot Kínában általában „északi” és „déli” stílusra osztják. Az oszlopokon előadott oroszlántánc a déli stílusúak közé tartozik. Az oszlopok van ahol alacsonyabbak, másutt magasabbak, 1-3 méteresek. Van olyan, ahol ezeknél is magasabb, de ritka. Az előadó oroszlántánc együttes „ugorva” lép fel a legalacsonyabb oszlopra és úgy kezdi meg az előadást. Minden, talajon elvégezhető különleges, akrobatikus, helyenként félelmetes gyakorlatot is be tudnak mutatni.

Li Rongzai az oszlopos oroszlántáncról elmondta: „Az oszlopok hegyet jelentenek, az oroszlán az alacsonyabb oszlopról ugrik a magasabbra. Természetesen az oroszlánugrást, fordulást nehezebb így elvégezni, mint a sík talajon. Mivel az oszlopokon előadott oroszlántánc nehéz, ugyanakkor sok újdonságot tartalmaz, ezért szinte minden faluba meghívnak bennünket.”

Li Rongzai, mint az oroszlántáncot átörökítő mester saját társulatának működtetése mellett az utóbbi években több mint 50 falusi csoport 700 tagját is megtanította oroszlán- és sárkánytáncra. A megyében, ahol Li Rongzai él, több mint 300 oroszlántánc társulat található, az előadók száma meghaladja a tízezret. A több mint ezeréves múlttal rendelkező népművészet tehát továbbra is él és fejlődik, a kínaiak pedig megunhatatlanul szeretik.