Peking Kina történelmében többször volt főváros, azonban a mai formáját alapjában véve 14-ik század elején Ming dinasztia második császárának uralkodása alatt nyerte. Peking azóta csak 2o-ik századbeli rövid megszakitással Kina politikai és kulturális központja lett.
Ha felmegyünk az egykori Tiltott Város mögötti kisdombra déli irányban szemünk előtt terül el a sárga zománcmázas cseréptetetejű, hatalmas terjedésű egykori császár-palota, amelyet keleti, nyugti, és észeki irányból körülvesznek a zöld faárnyékban fekvő, régi stilusú zárt udvarú lakóházak. A Tiltott Város előtt kelet-nyugati irányban széles és egyenes útvonalkeresztül metszi a várost, ez a Hosszu nyugalom útja. Észak-déli irányban viszont a 7,8 kilóméter hossu tengely húzódik végig a város határáráig. A tegelyen fekszenek a hires Tien An Men tér, a monumentáris Tiltott Város és a Harang-, Dobtornyok, amelyek régen a nap kezdetéről és az északa megérkezéséről adtak jelet. A régi épitőmesterek a város illetve a palota épitésében érvényesitették a konfuciánusi és a taoista iskolák filozófiáját. Igy például a természeti tavak vizét bevezették a város közepére . Beigan amerikai épitésztudós nem ok nélkül mondta: " Peking talán a leggigantikusabb épitményegyede a világon, amely a leggazdagabb eszmei tárat szolgáltatja a mai emberek számára. "
A Kinai Kommunita Párt és a kinai kormány kezdettől fogva tulajdonit nagy jelentőséget Peking városának. Még régen 1949. Január 16-án a központi katonai bizottság utasitotta a peking-tiencsini arcvonal paracsnokainak, hogy Peking felszabaditásáért folytatott csatában a lehetőleg legjobban kerüljék el a régi, kullturális épitmények, elsősorban a Tiltott város, a neves egyetemek és más kullturális szempontból fontos épitmények pusztitását. Ezeket pontos rajzban lenyomtatva adták minden parancsnok kezébe.
1 2
|