Azok a turisták, akik Gujlinba utaznak, valamennyien hajóra szállnak, és gyönyörködnek a nagy városokban ritkán látható kilátásban: a legendás hegyekben és erdőkben, a folyón levő tutajokban, vagy: a bivaly hátán ülő fuvolázó legeltető kis fiúkban.
A Li-folyó, másik neve Gui-folyó, Guilin fő folyója, és a Gyöngy-folyó(másik neve: Zhujiang folyó?szerkesztő Gyula), vízgyűjtő területének felső szakaszához tartozik. A tengerszint felett 2140 méter magasan folyik, Dél-Kína legmagasabb csúcsával rendelkező úgynevezett Cica-hegységben van a forrása. A folyó szállítási szakasza Guilin belvárosától Yangshuoig terjed, és az úgynevezett: túraszakasz 88 kilométeres útja mentén mindenütt zöldek a hegyek, sok barlang és szép sziklák található. Mint a múlt héten arról már beszámoltunk Önöknek, Guilin városban és a Li-folyó mentén párját ritkító karszt-képződmények vannak: a különböző formájú hegységek vagy hegyek szabálytalanul sorakoznak, ott vannak a mészkőbarlangok, és a hegyek alatt a rejtett mély vízforrások változatos látnivalót nyújtanak a mély medencék, a veszélyes zátonyok, a mered szirtfalak, és a magas vízesések. A karszt a szénsavas vízben oldható közeteknek úgynevezett karsztosodás következtében sajátos formákat és jelenségeket mutató felszíne. A hasadékokba szivárgó víz oldással, később a behordozott törmelékkel dolgozik. A közethiány következtében üregek és berogyások keletkeznek, és létrejönnek a jellegzetes karsztos formák. Mivel a víz a közet belsejében működik, a felszín víztelen. A mélyben felgyülemlő víz, a hegység peremén forrásokban lép ismét a felszínre. A karsztosodás hatása alatt a barlangokban, amilyen típusnak Magyarországon is találhatóak, egyebek mellett kisebb-nagyobb cseppkőoszlopok, sztalaktitok, sztalagmitok képződtek, képződnek, sőt most is nőnek, miközben folyamatosan változik az alakjuk.
A guilini karsztképződmények jellemzői, hogy az itteni hegyek magányosan emelkednek ki, mint a ligetek, amelyeket különféle növényzet takar, és átfogó arculatuk olyan, mint egy-egy óriási fa. A szénsavas vizek oldásával a többféle figurák, alakzatok hegyerdőkké állnak össze.
A turisták általában fél nyolckor találkoznak a felszabadulás elnevezésű híd alatt, vagy az ujjáépített kikötőből indulnak. Ilyenkor derűs az ég, magasan járnak a felhők, ideális az idő a túra megkezdéséhez.
A hajó utasai élvezhetik a legendás, az Észak, a Spanyolfal, a Hét csillag, a Torony, a Lovagló, a Papagáj elnevezésű és a többi szép hegyet. Amikor a hajó eléri azt a pontot, ahol a Li-folyó és egy másik folyó egymásba folyik, a víz nyugodtan és lassan folyik tovább. Ugyanakkor itt a kilátás legjobban megtestesíti a dél-kínai, úgynevezett víztanyás gyönyörűséget: hirtelenül szemet gyönyörködtet egy zátony, amelyen bivalyok és paripák legelnek. Ezeknek láttán a turisták szemében akár a bivalyok, akár az őket legeltetők mind gondtalanok és ráérőek, képzeljék el: ők olyanok, mintha soha sem tapasztalnák a városiak körében gyakorolt, egymás becsapását, vagy kölcsönös ácskálodást.
A vízen pedig megjelennek a kis tutajok és tulajdonosaik?társukkal: a kormoránnal.
Délután a hajó közeledik a Xingpinghoz, vagyis a célállomáshoz. Itt van a Li-folyó legszebb helye és itt érzi meg az ember, hogy mennyire gyorsan szalad az idő! Körülbelül délután 3 órakor ér a hajó a yangshuoi járáshoz, ahol már kicsit más a kilátás: a hegyek között homályosan tanyák és dolgozó parasztok tűnnek fel. És ahogyan a vízi túrának vége szakad, úgy nekem is el kell köszönnöm Önöktől azzal, hogy a következő héten, vagyis a gujlini sorozatunk utolsó részében néhány a területről származó legendát, történetet ismertetünk meg Önökkel.
|