|
1933-ban James Hilton, korunk neves brit írója egy jelentős regényt írt a ?Lost Horizon" címmel. Ebben a dél-nyugat-kínai Yunnan tartományban fekvő földi tündérkert, egy hegyközi kanyonban megbuvó, titokzatos légkörű és tibetiek lakta tanya, Shangrila képét rajzolta fel. Hilton később kivándorolt az Egyesült Államokba, Hollywoodba és a regényből filmforgatókönyvet írt, amelyből 1944-ben film készült. A film hatalmas szenzációt keltett, a benne felhangzó ?This Beautiful Shangrila" című dalt az egész világon énekelték. Azóta a Shangrila név a nyugalom, a béke és az állandóság szimbólumájává vált. Ám pontosan hol is fekszik Shangrila, a csendes tibeti tanya? Az író erre nem válaszolt.
Azóta félévszázad telt el és 1994-ben Yunnan tartományban az ottani idegenforgalmi vállalat marketing-osztályának fiatal vezetője Sunjiang részt vett egy idegenvezető-vizsgán. Ott pedig azt látta a vizsgalapon, hogy a ?Shangrila" angol szó eredetileg a tibeti nyelvből származik. Elgondolkozott azon, hogy került ez az idegen szó az angol nyelvbe? Másrészt hogy tudta Hilton regényében bemutatni ezt a misztikus, keleti kultúrát és távoli tájat? Mik voltak az indítékai és eszközei, amikor lefestette az olvasóknak a helyet? Sunjiang tudomása szerint Hilton soha sem járt Kínában, és nem találhatta ki csak úgy a Shangrila szót, bár azt nem tudhatjuk, hogy az író akkoriban milyen források alapján dolgozott. Ennek ellenére kétségtelen, hogy Hilton a regény megírása előtt már hallotta a Shangrila nevet, ráadásul általános információkat szerzett be a tibeti népről, a tibetiek vallásáról és kultúrájáról, sőt Shangrila természeti környezetéről is. 
Igaz ugyan, hogy a Shangrila szó a tibeti nyelvből származik, de Tibetben és Qinghaj tartományban a tibetiek lakta területen nem található ehhez hasonló nevű hely. A kutatás során véletlenül rájöttek, hogy Yunnan tartomány észak-nyugati részén a Diqing fennsíkon, amely közel van a Tibeti autonóm területhez, van egy , a Shangrila névhez hasonlóan hangzó nevű vidék: Shangbala. Ráadásul az ottani körülmények rendkívül hasonlítanak az angol író regényében ábrázoltakhoz: a völgyet 4 oldalról magas hegyek zárják, a hegyeket fehér, hófödte csúcsok koronázzák, a hegyoldalban dzsungel van, a dzsungelben érdekes állatok, növények találhatók, a hegyek között pedig tágas sztyeppe terül el, amelyet egy folyó szabdal több részre. A lakosok saját vallásuknak hódolnak, pompás templomaik vannak, az emberek között pedig béke és nyugalom uralkodik. A hely épp olyan, mint a Hilton által leírt földi tündérkert, ugyanakkor a Shangrila tibeti névhez hasonlóan hívják.
Bár ez a Shangrila, azaz Shangbala nem fekszik a Tibeti autonóm területen, de azért a tibeti fennsíkra jellemző látványosságokat nyújt a turistáknak.
|
