Athénban még csak egy kategóriában, súlycsoport nélkül, kötöttfogásban mérkőztek meg a felek, a győztes a német Karl Schumann lett. Négy évvel később - megmagyarázhatatlan módon - nem került sor birkózóviadalra, majd 1904-ben csak a szabadfogásúak léphettek szőnyegre. A kötöttfogás 1908-ban (immáron együtt a szabadfogással) Londonban tért vissza az olimpiára, Weisz Richárd évén egyből magyar aranyérmet is ünnepelhettünk. A nemzetközi szövetség 1912-ben alakult meg.

2001 szeptemberében két változtatást eszközölt a Nemzetközi Olimpiai Szövetség: egyrészt a hölgyek négy szabadfogású súlycsoportban már résztvevői lehetnek az idei játékoknak, másrészt a férfiak mezőnyét átkategorizálták, s az addigi 16 súlycsoport helyett 14-re csökkentették mind kötött-, mind szabadfogásban.

Ami a birkózótörténelem sztárjait illeti: Aleksander Karelin tizenhárom éven keresztül legyőzhetetlen volt minden versenyen, ám Sydneyben az amerikai Rulon Gardner megfosztotta trónjától. Karelin három olimpiai aranyat nyert a kötöttfogású nehézsúlyúak között. Két aranyig olyan klasszisok jutottak, mint Kozma István ( 1964, 1968), a szovjet Rezancev (1972, 1976), a bolgár Radev (1964, 1968) vagy a török Bairak (1956, 1960).