|
Az egyik legősibb versenyszám, a lovaglás már az ókori játékok sorában is előkelő helyet vívott ki magának. Már a görög mítoszok is megemlékeznek a lovas versenyekről, az elsőt Poszeidon tengeristen védence, Pelopsz nyerte meg Pisa királya, Oinomaosz ellen. De írásos emlék is fennmaradt: Homérosz az Iliász 23. énekében remekül mutatja be azokat a versenyeket, amelyeket a halott Patroklosz temetésén mutattak be.
Bár a nemzetközi szövetség hét versenyszámot tart nyilván, az olimpiákon háromban mérik össze erejüket a versenyzők: militaryban, díjlovaglásban és díjugratásban egyaránt egyéni és csapatversenyeket rendeznek.
Nincs nemek szerinti megoszlás, férfiak és nők együtt indulnak. Az eddigi egyetlen magyar érmet Platthy József huszárszázados szerezte, aki 1936-ban, Sellő nevű lovával bronzot nyert díjugratásban (vagy ahogy a lexikonok pontosabban fogalmaznak: nehéz vadászugratásban).
1936-ban a magyar lovaspólócsapat a negyedik helyen zárt, de éppen csak lemaradt a dobogóról 1980-ban military- és díjugrató-válogatottunk is.
Az athéni olimpián lovastusában, díjlovaglásban és díjugratásban egyformán rendeznek egyéni és csapatversenyt. Magyar induló még nem kvalifikálta magát az ötkarikás játékokra, s erre csupán díjugratásban van halvány remény. Lovastusában és díjugratásban 75-75-en, míg díjlovaglásban 50-en mérik össze tudásukat. Díjugratásban 15, a másik két szakágban 10-10 csapat indulhat.
|
