Teljes jogú eseményként 1920-ban tért vissza a programba, hivatalosan csak 1924 után ismerték el egyértelműen. Amíg e két olimpián több fogásnem is szerepelt a repertoárban (érdekességként egykaros lökés és váltott karos lökés is előfordult), addig 1928 és 1972 között háromra szűkült a kör: szakításra (amikor a súlyt egyetlen folyamatos mozdulattal kell a fej fölé emelni), lökésre (előbb vállmagasságba, majd onnan egy mozdulattal a fej fölé emelni) és a nyomásra (súlyt csupán a kéz erejéből kellett vállmagasságból a fej fölé emelni). Utóbbit 1972 után a gyakori izomsérülések miatt törölték a hivatalos versenyek programjából.