A Kínai Nemzetközi RádióA magyar nyelvű adás

Különjárat Tibetbe II
China Radio International
Belföldi hírek
Nemzetközi hírek

Kínai gazdaság

Kínai kultúra

Konyha

Utazás Kínában

Sport

Közmondások és mitoszok nyomában

Nyitott kapuk

Kínai kaleidoszkóp

Társadalmi élet
(GMT+08:00) 2004-08-04 16:24:52    
Aranylótusz lábacskák (Első része)

CRI

Szinte mindenki hallott már az "aranylótusz" (jin lian)-ról. Ha így nem, akkor úgy már biztosan, hogy lábelkötés, pontosabban láblekötözés, vagy látott furcsa, pici lábú nőket, leginkább időseket, fényképeken.

A történet elég régen kezdődött. A X. század elején a Tang-dinasztia Li Yu nevű császára parancsolta meg az egyik lánynak, hogy selyemszalaggal kösse be a lábát, és úgy táncoljon az arany lótuszokkal borított emelvényen. A legenda innen eredezteti a lábelkötést, valamint és az arany lótusz is így kerül a történetbe. Csakhogy később a lábelkötes olyan kegyetlen lett, hogy nemhogy táncolni, sokszor még menni is alig tudtak a kicsiny lábú nők. Először csak az uralkodói udvar kiváltsága volt a láblekötés, aztán azonban egyre elterjedtebb lett, a századok folyamán divatba jött az alsóbb osztályok közt is. Széles körben csak a Ming-dinasztia idejen terjedt el. A dinasztialapító Zhu Hongwu császár házastársát még kinevették nagy, elkötetlen lába miatt, ami, nem a nevetés, a "nagy" láb, érthető is volt, hiszen az első Ming-császár is, hitvese is paraszt volt, mielőtt császár lett. A császár egyébként a nevetőket példásan megbüntette, a lábelkötözés pedig folytatta diadalútját.

"Aranylótusz"-hoz a következőképpen lehetett jutni. 5 éves koruk környékén kötötték el a lányok lábát. Annál korábban nem, hogy kifejlődhessen valamennyire a lábboltozat, később már inkább, hogy még egy kicsit tudják hasznosítani a lány munkaerejét, már ahol erre egyáltalán szükség volt. Ősszel, vagy télen kezdtek as elkötéshez, mert akkor kevésbé érzékeny a láb. Próbálták különböző szerekkel puhítani is a lábat, mielőtt elkezdődött a kötözés, a fájdalom azonban így is irtóztató volt. Hosszú szalaggal a nagy lábujj kivételével a lábujjakat a talp alá gyűrve lekötötzték. A lábat lekötözve tartó szalagokat is egyre szorosabbra és szorosabbra húzták, a láb is nőtt, amerre tudott, végül boltozatos, torz láb alakult ki, ami azonban csak 10 cm hosszú volt. A kezdetektől számított 3 éven át többször is eltörték a lábujjakat, a láb boltozatát is, hogy a kivánt kicsiny lábat megkapják, el lehet képzelni, mindez mennyi fájdalommal járt. Vérmérgezés, gennyezés teljesen normális velejárója volt a műveletnek, és az is, hogy a fiatal lányok néha belehaltak. Talán a 10 százalékot is elérte azok száma, akik nem élték túl a lábdeformálás durvább formáját. Mert voltak enyhébb láblekötözési módok is, amikor a csontot nem törték el, csak a növekedést akadályozták meg a lekötéssel.