1. Praktikus elv. Minthogy a lábelkötés után alig tudtak menni a nők, csak tipegve jártak, ami általában, ha nem is mindig, lehetetlenné tett számukra bármilyen munkát a ház körül végezhetőkön kívül. Az ilyen pici lábra példaul maguk csinálták a nők a cipőket. Apró, sűrű hímzésű topánkákat hordtak, amelyeket renkívüli ügyességgel és türelemmel készítettek. Gazdasági szempontból ez az improduktivitás káros volt, a parasztlányok lábát éppen ezért ritkábban is kötötték el, hiszen a rizsföldön kellett dolgozniuk, ugyanakkor éppen így lettek kelendők a lányok. Egy elbóklászó feleseg helyett ki ne az otthon ülő, gyerekeket pesztráló, házimunkát végző feleséget választaná még ma is? A leendo anyós is a lábuk alapján ítélte meg a lányokat, mikor a fiának feleséget, magának pedig menyet keresett. Hiszen szép arca bárkinek lehet, a csúnyaságról sem tehet senki, de a láb az más, azt megcsinálták. És aki végigment a lábkötözésen, annak már nem esik nehezére az engedelmesség, az nyilván szófogadó feleség és meny lesz.

Van, aki egyenesen azt gondolja, a lekötözött láb is segített a konfuciánus értékek, az önmegtartóztatás, az engedelmesség, a hűseg megvalósításában, hiszen más lehetőség nem is nagyon maradt a lányok számára. Konfucius idejeben természetesen még nem volt láblekötözés, az azonban bizonyos, hogy a XII. században élt neves neokonfuciánus filozófus, Zhu Xi (1130-1200) nagy rajongója volt nemcsak szellemi elődjének, hanem a láblekötözésnek, az "Aranylótusz"-nak is, Fujianba például Zhu Xi vitte el a gyakorlatát. Zhu Xi esetében tehát valószínűleg számolni kell azzal is, hogy nemcsak gyakorlati okból volt a láblekötözés híve. Hanem:

2. Esztétikai elv. Az elkötött lábat szépnek és vonzónak találták, és nem kevésbé titokzatosnak, hiszen a nők jobban titkolták az elkötött lábakat, mint bármelyik más testrészüket, még saját férjük elől is. A kötöző szalagokon kívül zokni és cipő is fedte a lábat (még éjjel is), ráadásul illatosító szerekkel és porokkal tették még éteribbé a jelenséget, habár természetesen még szoknya is fedte a kíváncsi szemek elől a lábakat. Egyszerre volt tehát látható és láthatatlan, valódi és mesterkélt. Nem is csoda, hogy nemcsak a magas művészetben, hanem as alacsonyabbnak tartott erotikus művekben is nagyon sokszor szerepel lekötözött láb nő.