A palotát a Tang-dinasztia idején kezdték el építeni. Azóta többször is melléképületekkel egészítették ki az együttest. Mai alakját a palota-együttes 1645-ben nyerte el: miután az ötödik Dalai Láma Pekingben megkapta vallási címét a központi kormánytól, a Potalát újjáépítették. 1989-től kezdődően aztán ujabb 5 éves nagy szabású renovációra került sor.

A palota felépítésének egész legendája van. Miután Songzanganbu, Tibet egykori fejedelme egyesítette Tibetet, békében akart élni a Kínában uralkodó Tang-dinasztiával. Az akkori uralkodó: Taizong császár megigérte Songzanganbu-nak, hogy feleségül adja hozzá a lányát. A tibeti fejedelem ennek nagyon megörült, és személyesen utazott a távoli Changanba (mai napokon ?Xi'an"-nak nevezik el?szerkesztő Wang Xuejun), a dinasztia fővárosába, hogy hazavigye a császár-lányt. Songzanganbu buddhista volt és miután Lahszát tette meg fővárosának, a város környékén fekvő hegyen szokott imádkozni. A hegynek pedig a Potala-nevet adta. A Potala indiai szó, Puto-nak is ejtik, és eredetileg azt jelentette: Buddha egyik tanítványának lakhelye. Kelet-Kínában is található egyébként egy híres Puto hegy (beszámoltunk korábban a nevezetes buddhista hegyek sorozatában?szerkesztő Wang Xuejun). Miután Songzanganbu időszámításunk szerint 641-ben feleségül vette a császárlányt, nagy örömében parancsot adott, hogy építsék fel a Potala Palotát a ifjú felesége tiszteletére. A palotát akkor kilenc emeletesre építették és a hegyen külön fekvő meditációs teremmel együtt összesen 1000 szobája volt. A palota-együttes főépülete két részből áll: a Fehér és a Vörös palotából.

A Fehér palota a Songzanganbu idején felépített Guanyintang nevű terem alapjaira épült. Az óriási templom minden falát fehérre festették, messziről nézve meglehetősen szemet kápráztató látvány. Az épület hét emeletes, a negyedik emeleten fekvő keleti nagy terem a legnagyobb: 717 négyzetméteres, a menyezetet 38 oszlop tartja. Minden Dalai láma ebben a teremben tartotta a politikai rendezvényeket. Az ötödik és a hatodik emelet a dolgozó részleg, ahol a politikai ügyeket intézték, de itt vannak a lakó szobák is. A Fehér palota legmagasabb emelete a Dalai láma déli palotája. Mivel az épület tetején van, reggeltől estig ragyogó napfény éri, ezért napfény pavilonnak is hívják. A pavilonon egy tágas erkély is található, ahonnan be lehet látni egész Láhszát.

A Potala palota-együttes másik része az úgynevezett Vörös palota, amelyet későbben, 1690-ben kezdtek építeni. Akkoriban a Qing-dinasztia Kangxi császára száz, Han, Man és mongol nemzetiségű mestert küldött Tibetbe, akik részt vettek a palota bővítésében. A Vörös főépületei a különbözó buddhista templomok és a Dalai lámák sírjául szolgáló pagodák. A palotában összesen nyolc pagoda található, amelyek közül az 5. Dalai láma 14,85 méter magas pagodája a legnagyobb, legelegánsabb. A pagodát aranylemezek, jáde és értékes gyöngyök borítják. A szájhagyomány szerint összesen 4 ezer kiló aranyat használtak fel diszítésére. A Vörös palotában a legnagyobb terem a nyugati, amely 725 négyzetméteres. Benne áll a Dalai láma szentszéke. A terem másik értékes látványossága a Kangxi császár adományozta nagy sátor. A Vörös palota legnyugatibb pontján áll a 13. Dalai láma tizennégy méter magas sír-pagodája, amelynek az egyik falát több mint 200 ezer gyönggyel rakták ki.

A Potala Palota-komplexumban található luxus dísztárgyak egyrészt a tibeti művészet kincsesházának számítanak, másrészt mutatják a régi Tibetben a hercegek, vallási vezérek és a rabszolgák közötti óriási különbséget is. A Vörös palota főleg a vallási rendezvények színhelye, a Fehér pedig a Dalai láma lakóhelye és politikai tevékenységének központja volt. A két szín egymásba folyik, ami mintegy szimbolizálja a régi Tibet társadalmi valóságát, amelyben a politika maga a vallás, és ez a megállapítás persze fordítva is érvényes.