Hangzhou a kelet-kínai tengerparton, a Jangce alsó szakaszának alföldjén terül el. Északra a meglehetősen nagy Taihu tó, délre a Qiantangjiang folyó, nyugatra a kanyargós Tianmu hegység, keletre 200 kilométerre a Csendes-óceán található. A városhoz összesen 5 járás, 8 kerület, 33 út, 139 település, 95 község és több mint 4000 falu, több mint ezer lakónegyed tartozik. A 2000. évi statisztikai adatok szerint összlakossága elérte a hatmillió 150 ezret, belvárosáé pedig a hárommillió 730 ezret. As évszázadok óta dél-kínai "vízi körülmények" között élő hangzhouiak ügyesek, merészek, nyájasak és vendégszeretőek.
Hangzhou az úgynevezett "Jangce kultúra" bölcseje. Ötmillió évvel ezelőtt a Jiande majomember-család a Tianmu hegységben élt. A 10-20 ezer évvel ezelőtti korszakban az előemberek idején már kialakult a hangzhoui alföld. Bebizonyosodott, hogy négyezer évvel korábban már éltek Hangzhou északnyugati részén.
A Qinshihuangdi császár idején első ízben alakult ki a területen közigazgatási egység Qiantang néven. Hangzhounál az első városi funkciójú közigazgatást 589-ben alakították ki. 610-ben a Sui-dinasztia Yangdi császárának parancsára Pekingtől idáig ástak mesterséges csatornát, amely nagy jelentőséggel bírt Hangzhou gazdasági és kulturális fejlődését illetően.
Hangzhou egyébként Kína 7 ismert császári fővárosának egyike volt. Legkorábban 907-ben létesített itt fővárost a Wu fejedelem. Ő több építményt emeltetett, fontosnak tartotta a vízgazdálkodást, fejlesztette a tengeri kereskedelmet Japánnal és Koreával. A Déli Song-dinasztia fővárosaként működő Hangzhouban már nagy forgalmat bonyolítottak le a vállalkozók.
A Kína Népköztársaság megalakítása után a városban a könnyűipari, textilipari, gépipari és élelmiszerfeldolgozási ágazatok alakultak ki, s as utóbbi időkben két korszerű, selyem- és textilcikkek piaca épült fel. Hangzhou egyébként selyméről is híres, az ország selyemgyártásának fontos központja. Az egyik hangzhoui specialitás a Longjing, magyarul a "Sárkánykút" a tíz legismertebb kínai teaféle közé tartozik.
Hangzhou szépsége a Nyugati Tóra koncentrálódik. A hangzhoui Nyugati Tó Kínában a harmincegy azonos nevű tó közül a leglebilincselőbb.
Zhu Ke-zhen egy neves kínai geográfus szerint a Nyugati Tó egy tizenkétezer évvel ezelőtti árvíz után süllyedés következtében keletkezett tó. Su Dong-po, egy meglehetősen nagy hírnevet szerzett régi költő művéből származik egy másik neve: a Xizi tó. Szépsége a császári dinasztiákban itt tisztséget vállalók érdemeihez is szorosan fűződött. Ők a tavon és a tó környékén mára nevezetessé vált rakpartokat, a tavon belül szigeteket emeltek. A mai Nyugati Tó 2,8 kilométer széles, 3,3 kilométer hosszú, átlagos mélysége 1,8 méter, vízterülete meghaladja az 5,6 négyzetkilométert. A Sudi és a Baidi rakpart 5 vízfelületre osztja az egész tavat. A tó részleteit, benne az úgynevezett 10 régi és 10 új látnivalót a következő néhány adásunkban ismertetjük Önökkel.
A Kínai Népköztársaság megalapítása óta Hangzhou Zhejiang tartomány fővárosi funkcióját látja el. A városi kormányzat az úgynevezett "Nagy Hangzhou, Nagy turizmus és Nagy szektor" irányelvű stratégiát vezette be. Manapság a Qiantangjiang folyó tiszta vizét vezették a tóba, tisztábbnak, átlátszóbbnak tűnik a víz. Mint a Világörökségek egyike, a Nyugati Tó egyre jobban lebilincseli a nemzetközi turistákat.
|