|
A Nyugati Tó kialakulásához szép népi legendák fűződnek. A szájhagyomány szerint réges-régen az égbolton élő Yulong és Jinfeng a tejút mentén fekvő tündérországban felfedezett egy darab fehér jádét, és miután több éven keresztül csiszolgatták, a jáde egy káprázatos gyönggyé vált. Ahova az értékes gyöngy fénye elért, ott a vegetáció örökzölddé vált és virágba borultak a növények. Hamarosan az égi császáranya tudomást szerzett a dologról, s katonákat küldött a gyöngy megszerzésére. A két fiatal sietett visszaszerezni a gyöngyöt, és a császáranyával birkózva próbálta kitépni kezéből azt. A császáranya azonban váratlanul engedett a szorításon, s kezéből a Földre hullott a gyöngy, ami azonnal tóvá, a Nyugati Tóvá vált. Yulong és Jinfeng leszállt érte, s Yulong a Főnix heggyé változott, hogy folyton ápolhassa a Nyugati Tavat.
A hivatalos történelmi feljegyzések szerint a Qin-dinasztiában a Nyugati Tó még egy kis öböl volt, amely a Qiantang folyóhoz kapcsolódott. A jelenlegi tótól északra és délre fekvő Wushan és Baoshi hegy a kis tengeröböl két sarka volt. Az idő múlásával az apály-dagály által hozott iszapos és homokos föld felhalmozódott, és a tengerhullámok hozzáverték a két part hegyeire a sziklákat. A nagy erővel megmozdított föld és sziklák a két sarki hegynél felgyülemlettek, s az idő folyamán folyamatosan homokos parttá váltak, ráadásul keletre, délre és északra tovább terjeszkedtek, s akkor még nem szilárd talaj képződött ezen kis medencék és patakok között. A talaj darabjai napról napra jobban és jobban feltöltötték a két hegycsúcs közötti területet, így egy hordalékos alföld alakult ki, amely elválasztotta az öblöt és a Qiantang folyót. Az akkori öböl mára szárazföldi tóvá alakult. Ilyen módon született meg véglegesen a Nyugati Tó.
Azon történelmi korszakokban amikor Bai Juyi neves költő volt Hangzhouban a jegyző, parancsot adott ki, hogy kezelték a Nyugati Tó lerakódásos iszapját. A népek ösztönzésére építtetett egy rakpartot, és vizet engedett a tóba. Tevékenysége pozitív változásokat hozott a helyi mezőgazdaság és vízgazdálkodás területén.
A Wuyue királyság idején Bai Juyi után további intézkedéseket tettek a Nyugati Tónál: nagy erővel templomokat és pavilonokat építettek. Hiszen a királyok hűek voltak a buddhizmushoz, és kezdeményezték a buddhizmus hitének terjesztését a néptömegek körében. Ennek érdekében több mint 360 buddhista kolostort és több mint száz pagodát építettek fel a tó körüli hegyeken. A királyság időszakában a számos buddhista építmény sok hívőt vonzott az ország, sőt a külföldi buddhista hivők köréből is.
Az Északi Song dinasztia idején a hangzhoui jegyző Su Shi új építési és karbantartási hullámot indított be, és száz évvel később a dinasztia délre költözött, így a Déli Song dinasztia idején Hangzhou egyszerre csak főváros lett. Eddig az időpontig már kialakult az általunk már korábban ismertetett 10 kiemelt látványosság. Akkoriban a Nyugati Tó környékét a szórakozás és mulatozás uralta.
A Qing dinasztia közepe után az állami hatalom hanyatlásával Hangzhou egyre inkább feledésbe merült. A demokratikus köztársaság időszakában az ottani különlegességek máris "betegeskedésnek indultak" a huzamos polgárháború miatt. A népköztársaság kikiáltása után a hely idegenforgalmának élénkítésére újabb és újabb restaurálási akciókat indítottak, a hangzhoui turizmus ismét fellendülés útja felé halad.
Miután kialakították a Peking-Hangzhou mesterséges csatornát, a Qiantang folyóba torkolló csatorna praktikus szállítási lehetőségeket teremtett az észak-kínai Pekinggel. Az akkori emberek a Qiantang folyót megtisztították a zátonyoktól, szikláktól, hogy a dél-kínaiak a Qiantang folyótól, sőt a tengerről a csatornán keresztül közvetlenül elhajózhassanak északra. Ennek köszönhetően a helyi gazdaság rohamosan fejlődött, a mezőgazdaság és a kézműipari ágazat előrehaladásával párhuzamosan a tenger mellett és a két folyó csomópontján fekvő Hangzhou is fejlődésnek indult. A konjunktúrának köszönhetően Hangzhou egyre jobban vonzotta magához a turistákat, különösképpen az üzletembereket. Már a Tang-dinasztia korában is sok japán, koreai és perzsa kereskedőt vonzott a térség.
|
