"A Nyugati Tó forrásai között a Hupao a legkiválóbb, a Nanshan és a Beishan hegységnél a Longjing a legjobb"--olvasható egy híres Ming-dinasztiabeli útikönyvben. A Longjing tea és a Hupao forrás vize Hangzhou két csodája. A két specialitásnak is van köze egymáshoz--hiszen mint ismert, a teát finom vízben kell áztatni. A Nyugati Tó mellett a Sárkány-kút nevű teát a környék hegyeinek lejtős oldalain termesztik, méghozzá Kínában csak az itt szedett tealeveleket lehet Longjingnak nevezni (néhány évvel ezelőtt a hagyományőrzés érdekében levédették a tea nevét, és termesztési területét). Már a Tang-dinasztiában a tea atyjának nevezett Lu Yu könyvében feljegyezte, hogy a Nyugati Tónál a Lingyin és a Tianzhu kolostorban termesztettek teát.

Ezen a területen a "Sárkány-kút" teafélét a Shifeng hegyen, a Meijiaw? hegyközi mélyedésben, a Wengjiashan hegyen, a Yunxi, a Hupao faluban és a Lingyin kolostorban termesztik koncentráltan. Az említett helyeken a teafák szorosan egymáshoz kapcsolva találhatjuk, amiket köd, felhő és vízpára borít. Itt párját ritkító ökológiai feltételek állnak a teatermesztők rendelkezésére: a párás és meleg klíma, az évi átlaghőmérséklet 16 Celsius-fok körül mozog, a bő csapadék, ami évente meghaladja az 1500 millimétert. Különösen tavasszal a kis esők folyamatosak, mindig tele vannak vízzel a patakok. A föld általában homokos, alkalmas a jó minőségű Longjing termelésére. A longjingi teafélének itt általában a csírája vékony és finom, gazdag aminosavban és többféle vitaminban. A kitűnő természeti adottságok és a jól nemesített teafajta így együttesen adja a jó minőségű, finom Sárkány-kutat.

A tealevelek szedésének technológiája igen komoly, a leszedési feltételek szigorúak. Három jellemző vonása van a szedésnek: a kor, a levelek be nem érési periódusa és a gyakoriság. A több mint ezer éves tapasztalatok azt mutatják: fontos, hogy meglehetősen korán, késlekedés nélkül szedjék le a leveleket. A termesztő parasztok között közismert a mondás: "Ha három nappal korábban leszedjük arany, ha három nappal később, akkor fű". Ming-dinasztiabeli teáskönyvben az olvasható: "inkább az arany csírát pörköljék, ne szedjék le az április 20-a utáni leveleket". Általánosságban az április 5-e előtt összeszedett levelek minősége a legjobb, amelyeket "Qingming előtti"-nek hívnak, mert mint kínai parasztság 24 ünnepének egyike, a Qingming április 5-ére esik. Az ezt követő Guyu, vagyis az április 20-a előtti levelek minősége tűrhető. Ezeket "Guyu előtti"-nek nevezték el. A leszedett levelek a technológiai különbségek alapján több formára oszthatók: vagy csak egy-egy lágy csírát, vagy egy csírát egy levéllel, vagy egy csírát két levéllel szednek le. Nagyjából egy kilogramm "különleges fokozatú" (legjobb) Longjing készítéséhez 70-80 ezer lágy csírára van szükség, a leszedési kritérium az egy csíra, egy levél, méghozzá a csírának hosszabbnak kell lennie, mint a levélnek, a csíra és a levél hossza összesen másfél centiméter lehet. A Longjingot termő körzetekben a parasztok számára a kora tavaszi időszak adja a legtöbb munkát, és ez a legfeszítettebb tempójú. Ilyenkor szinte naponta feltűnnek három-öt fős, leveleket szedő, leányokból álló csapatok, akik a zöldellő dombok között szorgoskodnak. A kosarat a hátukon viszik, gyorsan tépkedik a leveleket. Általában a tavaszi leveleket a jelentős agrárünnep, a Qingming előtti napokban szedik le, a Guyu körül azonban csak néhány nap, ezért az évi termelés szezonjában körülbelül harmincszor végzik ezt a munkát. Szedés gyakorisága csak a Longjingot jellemzi ilyen jelentősen.

Az összeszedett friss leveleket a gyártó szobában szétterítik három centiméter vastagon. A szétterített levelekből 8-10 órás várakozás után bizonyos mértékben elpárolog a vízpára, súlyuk pedik 15-20%-kal csökken. Ez arra szolgál, hogy kijuthasson a levelekből a friss fűillat, csökkenjen a levelek fanyar, keserű íze, növekedjék az aminosav tartalom, emelkedjék a friss érzet.

A szétterített friss leveleket nagyságuk szerint három részre osztják, és külön-külön pörkölik azokat. Ennek az a haszna, hogy a különböző minőségű nyersanyagokat különböző, éppen az azokhoz szükséges hőmérsékleten pörkölik, kézi művelettek kezelik.

A jó minőségű "Sárkány-kút" készítésének eredménye teljesen azon múlik, hogy egy sima fazékban hogyan végzik a különböző kézimunkákat. A műveletben a levelek kézi szitálása, himbálása, markolgatása, tologatása, hajtogatása, nyomogatása és csiszolgatása teszi teljessé a folyamatot. A pörkölés során a friss levelek nagysága, lágysága és a fazékban a félig simított levelek formálása szerint változtatgatják a különböző kézi műveleteket. Csak azok, akik jól elsajátították a technológiát, készíthetik el a színre, az illatra, ízre és a külsőre egyaránt kiváló minőségű teát. Emellett a kézzel végzett munka nagy fáradsággal és erőbefektetéssel jár, mivel az egész folyamat egy forró fazékban zajlik.