A pörkölt Longjing könnyen megpuhul a nedvességtől. Ennél fogva időben papírral be kell burkolni minden fél kilót, ezeket mészkövekkel kirakott vödrökbe zárják. Ha elég figyelmesek, mintegy fél-egy hónap múlva felveszik a vödör fedelét, ahonnan a tea eredeti illatánál több száll fel, ízérzete frissebb. A száraz körülmények között megőrzött Longjing tea egy éves raktározása idején is fenntarthatja zöld színét és tiszta ízét.

A Nyugati Tó hegyi zónájában a Longjing tea ökológiai és pörkölési technológiai különbségei miatt a történelemben négy kategóriára osztották a Sárkány-kutat, vagyis a Shira (Oroszlánra), a Longra (Sárkányra), a Yunra (a felhőre) és a Hura (tigrisre). Az Oroszlán kategóriájú Longjingot a Longjing falu Oroszlán hegycsúcsánál termelték, a Sárkányt a Longjing falu Wengjia hegyénél, a Felhőt a Yunxi és a Meijiawu falunál, a Tigrist pedig a Hupao körzeténél termelték régmúltban. Tehát a termesztés, a pörkölés, a raktározás és a gyártás technológiájának előrehaladásával mostánában változott a csoportosítás: az "Oroszlán csúcs", a "Meijiawu" és a "Nyugati Tó" három kategóriájú Longjingot gyártanak. Az Oroszlán csúcs Longjing vonásai közül kiemelkedik az illata, ennek fenntarthatósága és tiszta ízérzete, színe kissé sárgának tűnik. A Meijiawu Longjingnak meglehetősen szép a külseje, sima és lapos, színe világos zöld. A Nyugati Tó Longjing levele duzzadó, de illata csekélyebb a másik kettőnél. A három kategória közül az Oroszlán csúcsnak a minősége a legjobb.

Itt meg kell említeni, hogy az Oroszlán Csúcsnál a természeti, ökológiai környezet szintén legrátermettebb a teafák növekedésére. A csúcsot az erdők mellett teafák borítják a patakok között. Itt a csörgedező patakok, a vastag földrétegek és a meleg időjárás is nagy táplálékot nyújt a teafáknak. A csúcson a Hugong kolostor előtt ráccsal zárják el a 18 fát, amelyek a helyi parasztok gondviselésének köszönhetően burjánzik, s számos látogatót vonz évente magához.

A jó minőségű "Sárkány-kút" általában véve füves zöld színű, lapos és sima levelű. A megáztatott tea leve világos zöld, frissítheti a szájat és a torkot. Amikor megízleljük, általában üvegpoharat alkalmazunk. Figyelem: az áztató víz nem lehet 100 fokon forró, hanem csak 80-85 Celsius-fokos vizet öntsünk a pohárba a levelekre. Utána fedjük be a poharat, egy perc múlva vegyük le a fedelet úgy, hogy ne képződjék főtt, párás illat. Megáztatásuk után a zöld levelek kis zászlóhoz, szárai pedig landzsához hasonlóan állnak a pohárban, és fölfelé-lefelé lebegnek egymást felváltva. Akár nézük, akár kóstoljuk, meglehetősen ínycsiklandó.

Az előbb említett három Longjing kategória közül Meijiawu falunál is termesztik az egyiket. Mai adásunk végén ehhez a faluhoz kalauzoljuk el Önöket.

Meijiawunál sok kisebb-nagyobb völgy van. A lejtős dombok tömve vannak teafákból álló magasabb-alacsonyabb "kockákkal" több mint 80 hektáron. A parasztok által elkészített hegyi utakon járva a zöldellő növények között megláthatják, hogy a teatermelők mindenfelé fáradoznak a derekukig érő fák között. Hiszen a munka könnyebb, ehhez nincs szükség nagy erőre, ezért rendszerint a dombokon a nők a főszereplők. A sűrű eső szezonjában az esővédő sapkák alatt hátukon bambuszkosarat viselő leányok, asszonyok kedélyesen társalognak, néha kitör belőlük a nevetés, de soha sem pihen kezük, fel- és le mozognak. A nők, a számukra könnyebb munka végzése idején gyönyörködhetnek a kilátásban, mintha csak egy természetfilmet néznének.

Azzal párhuzamosan, hogy a tea fogyasztása mellett egyre jobban érdeklődnek a kultúra iránt, a látogatók gyakran személyesen érkeznek a faluba. A vendéglátók pedig szívesen bemutatják nekik tudományukat a levelek leszedésétől azok készítésén át a fogyasztás módjáig.