|
A Leifeng elnevezésű torony neve a műsorainkat rendszeresen hallgató barátainknak valószínűleg ismerősen hangzik, hiszen a Közmondások és mítoszok nyomában című műsorunkban beszámoltunk a megható "Fehér Kígyó Története" című legendáról, a szerelmes pár fehér kígyó tagját a torony alá zárta a kíméletes szerzetes. Tehát Kínában közismert a legenda, és persze a torony is. Leifeng a hangzhoui Jingci templom előtt a Nyugati tó környékén magasodik. A torony nagy hírnévre tett szert, minthogy az i. sz. VIII-IX. századig nyúlik vissza a története. Sajnos a torony 80 évvel ezelőtt ledőlt, emiatt a torony háta mögött fekvő három hegy nevét is Leifeng hegyről Lement Nap Ragyogására változtatták meg. Nos, műsorunk mai számának két látványossága közül az egyik neve: "Lement Nap Ragyogása alatti Leifeng Torony".
A Nyugati Tó déli partjánál levő három hegyet a Déli-Song-dinasztia korában császári kert vette körül. 1949 óta a hegyeken számos juhafát, fenyőfát ültettek. Napnyugtakor a sugarak a fákon játszanak, a látványosság lebilincselő, egyetlen hiányosság, hogy már nem létezik a régi torony, emiatt a 10 kiemelt látványosság közül ez az egyetlen, amelynek most nem láthatjuk az eredeti arculatát.
A Leifeng-tornyot as Északi-Song-dinasztiában építették, és a Déli-Song-dinasztia mestereinek újjáépítése után ötemeletes, nyolcoldalú, pagodatípusú toronnyá formálódott. A tornyon belüli falakra egy buddista szentkönyv szavait vésték, a torony alatt pedig földalatti palota is épült, ahol egy Luohan buddhaszobrot ültettek. Régen a "Lement Nap Ragyogása alatti Leifeng Torony" elnevezésű látványosság úgy nézett ki, hogy alkonyatkor a lenyugvó nap ragyogása mellett a Leifeng torony fölött szőke kör látszódott, s a Nyugati Tó látnivalói közül ez számít a legalkalmasabb helynek, ha valaki gyönyörködni akar a napszálltában.
1924. szeptember 25-én délután háromnegyed kettőkor óriási robbaj hallatszott a Nyugati Tó déli partja felől, hatalmas porfelhő takarta be az egész eget, földre dőlt a Leifeng. Hangzhou városból sokan jöttek ide a furcsa hang eredetének kiderítésére, mi több, sokan buddhista szentkönyvet is szereztek, nem is kevés tűnt el így. A múlt évszázad végén a kínai kormány tervbe vette, hogy a régi helyén újra felépíti a Leifeng-tornyot is.
A "Nanping Hegynél az Esti Haranghang" a 10 kiemelt látványosság közül a legrégebben el- és felismert. A 100 méter körüli magas Nanping-hegy a Nyugati Tó déli partján húzódik ezer méter hosszan. Mikor süt a nap, a hegyet befedő világos zöld szín a fehér felső alatt szemet gyönyörködtető, ha köd van, a füsthöz hasonlatos pára és mozgása alatt úgy tűnik, mintha táncolna a hegy. Az időszámítás utáni 954-ben Qian Hongshu helyi király a hegy derekán a Huiri-Yongming elnevezésű buddhista kolostort építtetett, s ebből képződött a következő dinasztiákban a nevezetes Jingci templom.
A hegyen a másik Xingjiao nevű templomot 972-ben emelték, ez a buddhizmus Tiantaishan ágának bázisa volt. A Jingci és a Xingjiao templomból a többi kisebb-nagyobb kolostorokkal együtt a tó másik templom-együttese keletkezett a Lingyin és Tianzhu komplexum mellett. A templomok körében minden reggel és este harangokat és dobokat szólaltattak meg, innen származott a látványosság neve, illetve a Nanping-hegyet "Buddhista Állam"-nak is nevezik. A hegy környéke geológiailag mészkő alapzatú, a hegyen több lyuk és barlang képződött, ráadásul a hegy spanyolfalként magasodik a tóval szemben. Esténként, amikor a templomokból felhangzik a harang, a hang szétterjed a hegyen, a mészkősziklákon, bebújik a lyukakba, s ezek felgyorsítják a hanghullám lebegését, így olyan a hatása, mintha hangszóróból jönne. Ezzel egy időben a haranghang a tó fölé "repül" és a másik partra is elér, ilyenkor még visszhang is keletkezik.
Az Északi-Song-dinasztia után a templomegyüttes haranghangjának hírneve messze eljutott, s ennek köszönhetően a Jingci templomban egy elegáns harangpagodát is emeltek. Az utóbbi években szilveszter estéjén a hangzhouiak és külföldi vendégek összejönnek a harangpagodánál újévet köszönteni.
|
