A mintegy 60 négyzetkilométer kiterjedésű "látnivalók körzeté"-ben a festői látnivalókat "33-99" néven emlegetik. A "33" a Panqu hegységben a majdnem kilenc kilométer hosszú Jiuqu, vagyis a kilenc kanyarú patak. A "99" pedig a meredek esésű hegyoldalak közötti kilencvenkilenc szikla. A látnivalók legszebbjei a Jiuquxi pataknál koncentrálódnak. A patak vize teljesen átlátszó és tiszta, a hegység körül tekervényesen csörgedezik, így alakult ki az úgynevezett "A patak kanyarokkal tekereg a hegységnél, átkarolja a csúcsokat" látványosság. A Wuyi-hegységben a legismertebb hegycsúcsok és a meredek hegyoldalakon függő titokzatos koporsók mind-mind a patak mentén találhatók. A körzetben ráadásul van még a Song-dinasztia porcelánégető műhelyeinek maradványa, a Wuyi-pavilon, és más látnivalók, amelyek nagy értéket képviselnek.

A Wuyi-hegység természeti rezervátuma Délkelet-Kína legnagyobb kiterjedésű és legjobban megőrzött szubtrópusi esőerdő ökológiai rendszerének számít. A rezervátumban hegycsúcsok sorakoznak, búja őserdő található. Természeti, biológiai erőforrásokban is rendkívül gazdag a terület, amelyet az ENSZ az "Ember és Természet" elnevezésű védelmi körzetei közé sorolta.

A Wuyi-hegységnél nemcsak festői szép a természeti látvány, hanem hosszú történelmi múltja is lebilincseli a látogatókat. A legkorábbi kínai dinasztiák idején, a Xia, a Shang, és a Nyugati Han, valamint a Déli Song-dinasztiában többször is volt aranykora a hegység tájegységének. Említettük már a függő koporsókat, ezek az ősrégi Yue nemzetiség kultúrájának emlékét őrzik. Ők a holttestet koporsóba tették, majd a magasba függesztették. A jellegzetes ősi han falut is megtaláljuk ezen a tájon. A konfucianizmus egyik ága, a Song-dinasztia idején virágzó neokonfucianizmus kulturális időszaka pompás történelmi emlékeket hagyott az utókor számára a Wuyi-hegységnél.

A hegység székhelyét Wuyishan várost 1989 augusztusában hozták létre az idegenforgalom fejlesztése érdekében. A város nemcsak az elbűvölő látványosságoknak köszönhetően vált híressé, hanem Kínában számon tartják mint neves tea-, gabona-, és fatermelő körzetet is. A reform és nyitás politikájának bevezetése óta egyre-másra valósulnak meg jelentős fejlesztések a területen, így jelentős természetvédelmi övezet, kiemelt turisztikai körzet, üdülő és legmagasabb színvonalú légikikötő. Mostanra már Wuyishan város Fujian északi részének turisztikai, gazdasági és kulturális központjává vált.

A szájhagyomány szerint réges-régen a kínai nemzet egyik ősi elődje a Pengzu törzs tagjaival leutazott a délkeleti településre. Akkoriban éppen árvíz sújtotta a helységet, az emberek sokat szenvedtek tőle, nagy volt a szegénység. Pengzu két fia, Peng Wu és Peng Yi vezetésével az emberek újabb folyóágy ásásával leküzdötték az árvizet. Az általuk kiásott folyó a mostani Jiuqu-patak. A későbbi generációk a testvérek szolgálataira emlékezve Wuyinak kezdték nevezni az ottani hegységet. Pengzunak a Wuyi ura nevet adták, és a patak mellé a Wuyi-pavilont építették fel tiszteletére.

A történelmi-kulturális szempontból nevezetes hegység, a Wuyi Fujian tartomány északi peremétől húzódik le, s az állami turisztikai körzetként működtetett terület csak a hegylánc egyik része. Gazdasági szempontból a délkelet-kínai tengerparti övezet legkorábban hasznosított területeinek egyike. Már a csiszolt kőkorszak idején laktak itt az ősrégi Yue-nemzetiségiek. A Jiuqu-patakon tutajjal járva még a mai napig láthatók a csak erre a helyre jellemző függő koporsók a Yue-nemzetség temetkezési helyén.

A Wuyi-hegység szépsége egész Délkelet-Kínában jól ismert. A kínai császároknak is tetszett a hely, sok feliraton örökítették meg véleményüket, amelyeket később sziklákba is véstek. Az időszámításunk kezdete előtti 140-től 87-ig trónon lévő Han Wudi császár megbízottját küldötte a hegységhez, hogy áldásosztó szertartásokat rendezzenek a Wuyi urának tiszteletére. A 712 és 755 közötti időszakban uralkodott Tang Xuanzong császár személyesen jelölte ki a császárság nevezetes hegyeit, köztük a Wuyi-hegységet is. A 907-től 960-ig tartó "Öt Dinasztia" korszakában a Wuyi-hegységet a tengerparti övezet taoista kegyhelyeként a taoisták a 36 szent hegyük egyikének tartották.

Ugyanebben az időszakban a táj a konfucianizmus híveinek természetbeli tantermeként is funkcionált. A Song-dinasztia idején a neokonfucianizmus legnevesebb képviselője Zhu Xi itt tanította a tanítványait, s így alakult ki a filozófia egyik ága.

Érdekes a terület geológiai szempontból is: piros színű, kavicsos kőzetből álló csúcsok magasodnak a dombos tájegységben. Ezt a geomorfológiai formát "Danxiá"-nak nevezik. A mintegy 60 négyzetkilométer kiterjedésű körzetben vörösen villannak a metszett formájú hegyoldalak a napfényben, a csúcsok lábánál pedig zöld vizek folynak. A hegyi sziklák színesek, különböző alakzatokban alakultak ki, s szilárdan állnak a Jiuxi-patak útja mellett. A turisták a piros csúcsok és az átlátszó vizek között úgy érezhetik magukat, hogy tündérországba kerültek.

A Jiuqu-patak körzetében találhatóak a látványosságok közül a legcsodálatosabbak. A turisták számára mindenképpen ajánlható, hogy tutajon csorogjanak le a patakon. A kilenc kilométer hosszú vízi túrát a patak kanyarainak megfelelően kilenc szakaszra osztják. A vendégek a kilencedik kanyar kikötőjénél tutajra szállnak, és lehajóznak az első kanyarig. Útközben megtekintik a vízi csodákat, és meghallgatják a tutajosok meséit. Valóságos képzeletbeli ábrándvilágba kerülnek.

A Wuyinál található látnivalók körzetétől nyugatra 40 kilométerre fekszik a természeti rezervátum. A rezervátum összterülete 56 ezer hektár. Az itt található 2158 méteres Huanggang-hegy Délkelet-Kína legmagasabb csúcsa. A vidéknek gazdag az állat- és növényvilága, a biológusok a világon található biológiai társulások modelljének tekintik a helyet.

Az itt felsorolt természeti és kulturális jellegzetességei miatt az UNESCO az 1999 decemberében tartott konferenciáján a Wuyi-hegységet a Vegyes Világörökségek Listájára vette fel.