A Kínai Nemzetközi RádióA magyar nyelvű adás

Különjárat Tibetbe II
China Radio International
Belföldi hírek
Nemzetközi hírek

Kínai gazdaság

Kínai kultúra

Konyha

Utazás Kínában

Sport

Közmondások és mitoszok nyomában

Nyitott kapuk

Kínai kaleidoszkóp

Társadalmi élet
(GMT+08:00) 2005-04-22 19:17:13    
A Poyang tónál magasodó Kőharang

CRI

A Poyang és a Jangce találkozási helyén, vagyis ott, ahol a tóból a víz a folyóba ömlik, a délkeleti parton áll egy óriási szikla, amelyet "Kőharang Hegy"-ként emlegetnek. Bár csak ötvenegynéhány méter magas, de minthogy közvetlenül a folyóvíz mellett áll, ráadásul eléggé meredek is, ha egy hajóról felfelé tekintjük meg, akkor úgy látszik, mintha hatalmas, égig érő szikla mellett hajóznánk el.

A "Kőharang Hegy" valójában nem is egyetlen hegy, hanem kettő. Mindkettő anyaga mészkő. A több mint 50 méter magasan levő tető alatt sok odú található. Amikor a külalakjával vizet befedő haranghoz hasonlatos kősziklánál úgy fúj a szél, hogy a folyó hullámai egészen a sziklákra csapódnak, akkor a víz és a kő egymáshoz ütközése egészen olyan hangot ad ki, mintha messzire terjedő harangszó zúgna fülünkbe, innen is kapta a nevét. A két óriási szikla közül az egyik délen, amászik pedig északon fekszik, a köztük lévő a távolság megközelíti az ezer métert.

A déli szikla a Poyang tóra néz, "Felső Harang"-nak is nevezik. Az északi sziklát pedig, minthogy a Jangce mellett magasodik, ezért "Alsó Harang"-nak nevezték el. A két hegy tetejéről eltérő panoráma nyílik a szemünk elé. Ha a Jangce felé nézünk az "Alsó Harang"-ról, akkor a következő kilátás tárul a szemünk elé: a folyó a lábunk alatt hömpölyög, a hatalmas térség, az ide-oda járó hajók, ez egész fennséges látvány azt sugallja az embereknek, hogy a világ harmadik folyója, a Jangce folyik el a lábunk alatt. A "Felső Harang" tetejéről a Poyang tóra látunk. Innen a magasból a hullámok, a hatalmas, végeláthatatlan víztükör miatt azt is hihetjük, hogy nem tó, hanem tenger húzódik, ameddig a szem ellát.

A két harang alakú hegy közül az Alsó a híresebb. A Jangce folyótól délre álló nagy szikla úgy ?lóg" a helyén, mintha egy lakat lenne, amely a Poyang tót zárja el a Jangcétól. A szikla stratégiailag rendkívül fontos helyen van, ezért valamennyi polgárháború idején minden harcoló fél törekedett a megszerzésére, ebből következően sok-sok véres harcot látott az évezredek során a szikla környéke. Amikor pedig béke volt, akkor soha nem szakadt meg a turisták áradata, már a császári dinasztiák idején is a kirándulók egyik legnagyobb kedvencévé vált. Az idők folyamán a hegyen kisebb-nagyobb, különböző formájú pagodákat emeltek, amelyeket finom elrendezésű fafolyosók kapcsolnak össze egymással. Mindezek a kis hegyen egy-egy kertet is kialakítottak.

Nemcsak a hegy tetejéről nyílik szépséges kilátás a folyóra, hanem a szikla lábánál is, persze a vízen, gyönyörű kilátás tárul a turisták szeme elé. Ha ugyanis kis hajóval járják a vizet, akkor felfelé nézve úgy láthatják meg a hegyet, hogy a piros színű sziklaoldal függőlegesen emelkedik fel a víz alól a hajójuk mellett, a szikla oldalában növő fenyőfák a földről minthe egészen az égig érnének fel, a folyó alá merülő szikla pedig a hullámok ide-oda mozgásakor néha láthatóvá is válik. Egy-egy mélyebbre lehatoló odú pedig úgy beszívja a Jangce vizét, mintha mindig szomjas lenne.

A folyó melletti sziklatetőről lefelé nézve látható, ahogy a kanyargós Jangcébe zúdul a Poyang tó vize. A folyó és a tó vizének találkozása világosan látható, egy vonal választja el a két vizet egészen addig, míg össze nem keverednek. Ez azért van így, mert a folyó iszapos és homályos színű, a tó viszont zöld színű, vize pedig átlátszó. Az egymástól teljesen elütő két vízszín csodálatos határvonalat húz a később egymással keveredő két víztömb között.