A Nanshan hegy éppen Duchang járással szemben található, a vízen átellenben, de nemrég a két terület között egy kőből készült rakpartot emeltek. A Nanshannál a turisták számára a látnivalók közül a Yelao (Rejtőzködő Idős) elnevezésű szikla és a Yelao forrás emelkedik ki. A Duchang járással kapcsolatos történelmi feljegyzésekben az áll, hogy a szájhagyomány szerint a Han-dinasztia korában a helységben lakott egy idős bácsi. Amikor az akkori császár ide, délre jött kirándulni, előzetesen már hallott az idős bácsi hírnevéről, és minthogy bízott az ügyintézési képességében, elhivatottságában, ajánlta az öreg bácsit egy jelentős hivatalnoki posztra. Az idős bácsi azonban nem szerett volna hivatalnok lenni, ezért elrejtőzött a sziklába. A történtek után az utódok "Rejlő Idős"-ként emlegetik a búvóhelyül szolgáló sziklát. A szikla alatt található egy rés, amelyből egy vízforrás ered. Az innen feltörő víz kissé édeskés ízű, soha sem apadt el, még a legnagyobb aszályok idején sem.

A Yelao forrás közelében terül el egy kerek, szék formájú óirási szikla, amelyet a helyiek "Szutrát Lapozó Emelvény"-nek neveztek el. A szájhagyományok szerint a Dél és Észak korszakában Xie Lingyun, egy neves korabeli értelmiségi a sziklára taoista szutrát tett és így olvasott. A sziklától délre épült egy ősrégi apátság, mára már majdnem 1000 éves múlttal rendelkezik. A Song-dinasztia idején (1074-ben) az apátság eredeti Qingyin nevének végéhez a Chan (a buddhizmus ősi kínai ága) szót tették hozzá, így alakult ki a mostani neve. A most is látható formáját az építmény a Qing-dinasztiában nyerte el egy újjáépítés során.

A Poyang tó tulajdonképpen madárparadicsom is, a madarak igen kedvelt "szórakozó" helye. Ennek következtében a környékén egy állami rezervátumot is létrehoztak a Wucheng elnevezésű település körül. A rezervátum ugyan mindössze 224 négyzetkilométeres területű, azonben így is kilenc kisebb-nagyobb tóra helyi tóra terjed ki.

Minden évben az április és szeptember közötti időszak jelenti a tó körzetében az áradási szezont. Ekkor a tó legnagyobb kiterjedése elérheti a 4600 négyzetkilométert is. Ilyenkor a Poyang valóban igazi tengernek tűnik. A vízben szép számban szaporodnak a halak, a rákok, a kagylók és a partmenti vízi növények. Az októbertől a következő év márciusáig terjedő időszak az apály ideje. Ilyenkor a vízszint jelentősen lecsökken, a tó területe 500 négyzetkilométerrel is kisebb lehet. Ennek következtében nagy kiterjedésű strandok, fűtelepek, lápos terület alakul ki. Az apály után a vízi növények, és a kagylók szolgálnak a költöző madarak eleségéül. Minden évbent ősz végén és tél elején (novemberben) Mongóliából, Japánból, a Koreai-félszigetről és Szibériától több mint 10 millió pár költöző madár repül ide, hogy itt élje túl a rideg telet. Manapság a természetvédelmi területen több mint 200 fajta madár található meg, közülük a viszonylag értékes fajták száma meghaladja a 20-at, így a Poyang a világ legnagyobb madárvédelmi területévé változott. Különösen örvendetes, hogy itt fedezték fel a világon a fehér daruk jelenlegi legnagyobb csoportját. 1989-ben a kutatókat nagy ámulattal töltötte el, hogy több mint 2600 fehér daru gyűlt össze a területen, azaz a világ fehér darvainak 95%-a a Poyang tónál volt.

Mivel egy adott időszakban eléggé nagy a körzetben a madarak "sűrűsége", gyakran lehet látni azt a csodálatos jelenséget, hogy a madarak amikor repülnek, teljesen beborítják az eget, amikor pedig leszállnak, akkor nem látható tőlük a tó partján lévő növénytakaró, hiszen mindent belep a rengeteg madár. Ezért a téli időszak sem jelent turista holtszezont a Poyangnál, a turisták kedvenc időtöltésének számít a madarak látványában való gyönyörködés.